SG.hu·
Kutyaszálló - cukikutyát a YouTube-ról
Makacsan tartja magát az a városi legenda, miszerint nem csak régen voltak jó gyerekfilmek, hanem még manapság is léteznek. Persze. És Télapó is van...
Nosza, nézzünk meg ismét egy gyerekfilmet, jól jön felüdülésképp a sok piffpuff és csihipuhi, valamint az Oscarokkal elhalmozott filmek között. A 10 éven aluli kategóriába tartozó Esti mesék úgyis elég rég volt már, míg a Boszorkányhegy csak jövő héten ér ide. Abban pedig már csak reménykedni lehetett, hogy a Kutyaszálló az elmúlt évek kutyás filmjeinek zömével ellentétben fogyasztható lesz. Most komolyan, olyan nehéz értelmes gyerekfilmet készíteni?
Oké, visszaszívom, családi mozit, de akkor is. Nem tűnik bonyolultnak, főleg, hogy a Kutyaszálló történetét egy könyv szolgáltatta, más kérdés, hogy magának a filmes végeredménynek, főleg az alapszituációnak nem sok köze van a papírra vetett szavakhoz.
A történet szerint két lelencgyerek és titokban tartott kutyájuk éppen a sokadik családnál ver tanyát (vagy inkább kezd el csövezni), amikor... Hmm, álljunk le, álljunk le. Igazából nincs is nagyon történet, az egész filmnek az lenne a lényege, hogy két konfliktus és pubertás érzelemkitörés között az egész nap az utcákon lógó öcsi és nővére talál egy elhagyatott épületet, meg benne pár kutyát. És mivel idejük akár a tenger, elkezdik kipofozni a szállodaszerű hodályt, miközben azt az öcsi ötletei alapján teleszórják mindenféle kutyákat ellátó, kényeztető szerkentyűvel.
Igazából ez a történettelenség a gáz a filmben, mert bár akad pár konfliktus, úgy mint "csúnya bácsik kóbor kutyákat visznek el", "szegény gyerekek senkinek sem kellenek, de az aranyszívű szociális munkás ott segít nekik, ahol tud" vagy a "már a bimbózó tiniszerelmet is hazugságok szövik át, melyek által generált bizalmatlanság és annak azonnali megoldása legalább 5 percet elvisz a 80 perces történetből", egyik sem különösebben jelentős.
Persze egy gyerekfilmtől nem is várunk mást, de éppen ezen sutaságok miatt kapnak jóval kevesebb játékidőt a gyakran félhomályban bujkáló kutyák, valamint a pár, valóban ötletes találmány, amelyek egyszeri végigzongorázása után végképp kimerül a Kutyaszálló tárháza. Jobb híján a nézőkbe, illetve az arra fogékony lurkókba még valami tanulságfélét is próbálnak sulykolni. Ez meglepő, hiszen film közben az egyik főhős szájából elhangzik, hogy "ha újracsinálhatnám az egészet, ugyanígy csinálnám", vagyis nem tanulna az esetből, lopna, csalna hazu..., füllentene, ami valahol elég szomorú, hiszen tőlünk vagy gyerekeinktől elvárják, hogy levonjuk a tanulságot, a film szereplői viszont magasan tesznek minderre.
Egy szóval: brrr! Nem botrányosan rossz film a Kutyaszálló, inkább csak semmilyen. Mert bár vannak benne cukiságfaktorok (kortól, szexuális beállítottságtól függően Emma Roberts vagy a kutyák), de csak azok miatt majd másfél órát áldozni a filmre nem éri meg. Helyettesítő terméknek megteszi a YouTube és azon egy 3-4 perces cukikutyás válogatás, valamint egy Emma Roberts-fotóalbum. A végeredmény ugyanaz. Azt pedig mindenki felejtse el, hogy a Kutyaszálló - mint arra a plakát is szívatósan utal - egy kutyaszállóról szólna. (Akkor viszont nem lennénk fairek, ha nem említenénk meg, hogy ennyi kutyával dolgozni nem lehetett semmi meló, minden elismerés megilleti a filmeseket.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Nosza, nézzünk meg ismét egy gyerekfilmet, jól jön felüdülésképp a sok piffpuff és csihipuhi, valamint az Oscarokkal elhalmozott filmek között. A 10 éven aluli kategóriába tartozó Esti mesék úgyis elég rég volt már, míg a Boszorkányhegy csak jövő héten ér ide. Abban pedig már csak reménykedni lehetett, hogy a Kutyaszálló az elmúlt évek kutyás filmjeinek zömével ellentétben fogyasztható lesz. Most komolyan, olyan nehéz értelmes gyerekfilmet készíteni?
Oké, visszaszívom, családi mozit, de akkor is. Nem tűnik bonyolultnak, főleg, hogy a Kutyaszálló történetét egy könyv szolgáltatta, más kérdés, hogy magának a filmes végeredménynek, főleg az alapszituációnak nem sok köze van a papírra vetett szavakhoz.
A történet szerint két lelencgyerek és titokban tartott kutyájuk éppen a sokadik családnál ver tanyát (vagy inkább kezd el csövezni), amikor... Hmm, álljunk le, álljunk le. Igazából nincs is nagyon történet, az egész filmnek az lenne a lényege, hogy két konfliktus és pubertás érzelemkitörés között az egész nap az utcákon lógó öcsi és nővére talál egy elhagyatott épületet, meg benne pár kutyát. És mivel idejük akár a tenger, elkezdik kipofozni a szállodaszerű hodályt, miközben azt az öcsi ötletei alapján teleszórják mindenféle kutyákat ellátó, kényeztető szerkentyűvel.
Igazából ez a történettelenség a gáz a filmben, mert bár akad pár konfliktus, úgy mint "csúnya bácsik kóbor kutyákat visznek el", "szegény gyerekek senkinek sem kellenek, de az aranyszívű szociális munkás ott segít nekik, ahol tud" vagy a "már a bimbózó tiniszerelmet is hazugságok szövik át, melyek által generált bizalmatlanság és annak azonnali megoldása legalább 5 percet elvisz a 80 perces történetből", egyik sem különösebben jelentős.
Persze egy gyerekfilmtől nem is várunk mást, de éppen ezen sutaságok miatt kapnak jóval kevesebb játékidőt a gyakran félhomályban bujkáló kutyák, valamint a pár, valóban ötletes találmány, amelyek egyszeri végigzongorázása után végképp kimerül a Kutyaszálló tárháza. Jobb híján a nézőkbe, illetve az arra fogékony lurkókba még valami tanulságfélét is próbálnak sulykolni. Ez meglepő, hiszen film közben az egyik főhős szájából elhangzik, hogy "ha újracsinálhatnám az egészet, ugyanígy csinálnám", vagyis nem tanulna az esetből, lopna, csalna hazu..., füllentene, ami valahol elég szomorú, hiszen tőlünk vagy gyerekeinktől elvárják, hogy levonjuk a tanulságot, a film szereplői viszont magasan tesznek minderre.
Egy szóval: brrr! Nem botrányosan rossz film a Kutyaszálló, inkább csak semmilyen. Mert bár vannak benne cukiságfaktorok (kortól, szexuális beállítottságtól függően Emma Roberts vagy a kutyák), de csak azok miatt majd másfél órát áldozni a filmre nem éri meg. Helyettesítő terméknek megteszi a YouTube és azon egy 3-4 perces cukikutyás válogatás, valamint egy Emma Roberts-fotóalbum. A végeredmény ugyanaz. Azt pedig mindenki felejtse el, hogy a Kutyaszálló - mint arra a plakát is szívatósan utal - egy kutyaszállóról szólna. (Akkor viszont nem lennénk fairek, ha nem említenénk meg, hogy ennyi kutyával dolgozni nem lehetett semmi meló, minden elismerés megilleti a filmeseket.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
