SG.hu·
Az ajánlat - Mit tennél, ha a kimondhatatlanra kérnének?
Charlie a törvény kezére került. Meghallgatta a felkínált ajánlatot, amit ember ép ésszel el sem tudna viselni és döntési helyzetbe került. Muszáj lépnie.
A magyar filmnéző türelmes és szereti azon filmforgalmazókat, melyek a biztos bukást is felvállalva, akár pár éves késéssel, de csakazértis behoznak olyan filmeket, melyekkel a fősodort képviselő cégek restek voltak foglalkozni. Ezen filmek közé tartozott a pár hete bemutatott, nagyszerű Fél Nelson is, és az eheti premier, Az ajánlat is. Guy Pierce moziwesternje nagyjából két éves premierdátummal büszkélkedhet, de el kell fogadni, hogy a közönségigény diktál és sosem lesz nagyobb kereslet s kevés kommerszértékkel bíró, ámde nagyfokú hozzáértéssel megkomponált filmekre.
Időbe telt, míg elért a hozzánk, mégis megérte a várakozás, hiszen Az ajánlat nem elég, hogy teljesen jó film, de még egy kihalóban lévő műfajt is képvisel. A western pár évtizede legendás zsáner volt, viszont amióta Clint Eastwood 92-es Nincs bocsánatával aratott egyet az akkori Oscaron, egy-két kivételtől eltekintve nemhogy a közönség, de a szakma sem nagyon foglalkozott vele. Pedig elegendő a nálunk idén bemutatott Börtönvonat Yumába vagy a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmekre gondolni, esetleg pár gyöngyszemre 2005-ből és 2006-ból, s máris kiderül, hogy hiába a kevés reprezentáns a témakörben, a jó filmek aránya kimondottan magas a mozira készült westernek esetében.
A videóklip-rendező John Hillcoat első filmje annyiban eltér az általunk megszokott westernektől, hogy ausztrál, s mint ilyen, Ausztráliában is játszódik (a témában kötelező olvasmány, illetve "nézmény" a Ned Kelly, az elmúlt évek másik auszi westernje, Heath Ledgerrel, Orlando Bloommal és Geoffrey Rush-sal), ahol is a helyi seriff elkap két haramiát, két testvért és egyikőjüknek üzletet ajánl. Eszerint 9 napon belül, karácsonyig meg kell keresnie és ki kell nyírnia másik testvérét, akinek szörnyű bűnök teszik ki bűnlajstromát. Amennyiben ez nem teljesül, a börtönben maradó testvérre bitó vár.
A morális dilemma adott, de ne gondoljuk, hogy Az ajánlat ezen fő kérdés körbecsócsálásával foglalkozik, mint ahogy az se hagyjon senkit megtéveszteni, hogy a film egy meglehetősen heves lövöldözéssel kezdődik, mivel a további 90 percben csak elvétve ugat fel a hatlövetű. Egyszóval még véletlenül se számítsunk pisztolypárbajra, ellenben erőszakos megnyilvánulásokkal annál több dolgunk lesz.
Roppant súlyos, roppant lassú, kíméletlenül mocskos film Az ajánlat, a mellettünk helyet foglaló néző köhögéséről nem kell azonnal valami fertőző betegségre gondolni, egyszerűen a homokkal borított, sivatagos táj "jön ennyire át" a vásznon. A film szinte minden porcikájából süt a hangulat, a melankólia, a totális nihil, a kilátástalanság, s a valóban embert próbáló körülmények, melyek mezsgyéjén azonban akad egy-egy kicsi, zöld szigetecske.
Az ajánlatban első pillantásra is felfedezhetőek az amerikai westernek paneljei, hiszen a törvényenkívüliek, a rossz és rosszabb szereplők (itt nincs jó, maximum csúf), sőt még az őslakosok (indiánok helyett aboriginalok) is helyet kapnak a filmben, melyről hiába lehet hibái ellenére is szuperlatívuszokban beszélni, mégsem ajánlható mindenkinek, hiszen egy csepp popcorn-kompatibilis részletet sem tartalmaz, így minden bizonnyal csak nagyon speciális közönség fogja maradéktalanul élvezni.
Bár Nick Cave forgatókönyvét még a Velencei Filmfesztiválon is díjjal ismerték el, mi inkább az általa szerzett zene, mintsem a történet mellett tesszük le voksunkat, ha választanunk kellene. A meglehetősen eklektikus, olykor nem is Cave-re valló muzsika mindennél többet tesz a fent említett hangulat megteremtése érdekében. Ez pedig nyilván nem véletlen, ha azt nézzük, hogy zenész írta a filmet és egy kliprendező rendezte. Igaz, a gyönyörű képekhez leginkább az operatőrnek van köze.
A magyar filmnéző türelmes és szereti azon filmforgalmazókat, melyek a biztos bukást is felvállalva, akár pár éves késéssel, de csakazértis behoznak olyan filmeket, melyekkel a fősodort képviselő cégek restek voltak foglalkozni. Ezen filmek közé tartozott a pár hete bemutatott, nagyszerű Fél Nelson is, és az eheti premier, Az ajánlat is. Guy Pierce moziwesternje nagyjából két éves premierdátummal büszkélkedhet, de el kell fogadni, hogy a közönségigény diktál és sosem lesz nagyobb kereslet s kevés kommerszértékkel bíró, ámde nagyfokú hozzáértéssel megkomponált filmekre.
Időbe telt, míg elért a hozzánk, mégis megérte a várakozás, hiszen Az ajánlat nem elég, hogy teljesen jó film, de még egy kihalóban lévő műfajt is képvisel. A western pár évtizede legendás zsáner volt, viszont amióta Clint Eastwood 92-es Nincs bocsánatával aratott egyet az akkori Oscaron, egy-két kivételtől eltekintve nemhogy a közönség, de a szakma sem nagyon foglalkozott vele. Pedig elegendő a nálunk idén bemutatott Börtönvonat Yumába vagy a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmekre gondolni, esetleg pár gyöngyszemre 2005-ből és 2006-ból, s máris kiderül, hogy hiába a kevés reprezentáns a témakörben, a jó filmek aránya kimondottan magas a mozira készült westernek esetében.
A videóklip-rendező John Hillcoat első filmje annyiban eltér az általunk megszokott westernektől, hogy ausztrál, s mint ilyen, Ausztráliában is játszódik (a témában kötelező olvasmány, illetve "nézmény" a Ned Kelly, az elmúlt évek másik auszi westernje, Heath Ledgerrel, Orlando Bloommal és Geoffrey Rush-sal), ahol is a helyi seriff elkap két haramiát, két testvért és egyikőjüknek üzletet ajánl. Eszerint 9 napon belül, karácsonyig meg kell keresnie és ki kell nyírnia másik testvérét, akinek szörnyű bűnök teszik ki bűnlajstromát. Amennyiben ez nem teljesül, a börtönben maradó testvérre bitó vár.
A morális dilemma adott, de ne gondoljuk, hogy Az ajánlat ezen fő kérdés körbecsócsálásával foglalkozik, mint ahogy az se hagyjon senkit megtéveszteni, hogy a film egy meglehetősen heves lövöldözéssel kezdődik, mivel a további 90 percben csak elvétve ugat fel a hatlövetű. Egyszóval még véletlenül se számítsunk pisztolypárbajra, ellenben erőszakos megnyilvánulásokkal annál több dolgunk lesz.
Roppant súlyos, roppant lassú, kíméletlenül mocskos film Az ajánlat, a mellettünk helyet foglaló néző köhögéséről nem kell azonnal valami fertőző betegségre gondolni, egyszerűen a homokkal borított, sivatagos táj "jön ennyire át" a vásznon. A film szinte minden porcikájából süt a hangulat, a melankólia, a totális nihil, a kilátástalanság, s a valóban embert próbáló körülmények, melyek mezsgyéjén azonban akad egy-egy kicsi, zöld szigetecske.
Az ajánlatban első pillantásra is felfedezhetőek az amerikai westernek paneljei, hiszen a törvényenkívüliek, a rossz és rosszabb szereplők (itt nincs jó, maximum csúf), sőt még az őslakosok (indiánok helyett aboriginalok) is helyet kapnak a filmben, melyről hiába lehet hibái ellenére is szuperlatívuszokban beszélni, mégsem ajánlható mindenkinek, hiszen egy csepp popcorn-kompatibilis részletet sem tartalmaz, így minden bizonnyal csak nagyon speciális közönség fogja maradéktalanul élvezni.
Bár Nick Cave forgatókönyvét még a Velencei Filmfesztiválon is díjjal ismerték el, mi inkább az általa szerzett zene, mintsem a történet mellett tesszük le voksunkat, ha választanunk kellene. A meglehetősen eklektikus, olykor nem is Cave-re valló muzsika mindennél többet tesz a fent említett hangulat megteremtése érdekében. Ez pedig nyilván nem véletlen, ha azt nézzük, hogy zenész írta a filmet és egy kliprendező rendezte. Igaz, a gyönyörű képekhez leginkább az operatőrnek van köze.
