SG.hu·
Sasszem - Ha tudnád, amit ők tudnak...
Nemrég egy fiatal férfi észrevette, hogy titokzatos módon több százezer dollár került a számlájára. Ő azt állítja, semmit nem tud a pénzről, a hatóság nem hisz neki.
Steven Spielberg tudhat valamit, hisz..., na várjunk csak. Ebben semmi újdonság nincs, naná, hogy tud valamit a neves rendező, de most már az is biztos, hogy jó szeme van a tehetségek kiszúrásához. Remek példa legújabb felfedezettje, Shia Labeouf, aki nem elég, hogy egy virtuális Indy-utódot alakíthatott a mester legújabb filmjében, de a rendező olyannyira megbízott benne, hogy egyik saját kis dédelgetett projektjének a főszerepét is rábízta. És jól tette, hiszen a 22 éves Labeouf annyiban kitűnik a többi kortárs hollywoodi üdvöske közül, hogy közel sem hősalkata ellenére könnyedén megbirkózik a főszereppel (legyenek az ellenfelei földönkívüliek, böhöm robotok vagy a létező összes szövetségi titkos ügynökség), nyugodtan mondhatjuk rá, hogy jó színész.
Eredetileg még az is felmerült, hogy Spielberg fogja rendezni ezt a Sasszem címre hallgató tervet, de később az a D.J. Caruso kapta meg a karmesteri pálcát, aki nagy sikert fabrikált a szerintünk potenciállal bíró, de bántóan közepes Hátsó ablak-modernizálásból, a Disturbiából, s ily módon már meglehetősen jól ismeri Labeouffot. Kettejük együttműködése pedig anyagi szempontból ismét csak jól sikerült, hiszen a Sasszem lehet az év ötödik eredeti, előzménnyel nem bíró élőszereplős filmje, mely letudja Amerikában a 100 millió dolláros bevételi álomhatárt.
A történet főhőse a léhűtő, fénymásoló szalonban robotoló, eszét nem saját előremenetele, inkább anyagi gyarapodása érdekében használó Jerry, aki miután eltemette bátyját, egy nap minden előjel nélkül 750 ezer dollárt talál folyószámláján. Nem sokkal utána egy titokzatos nő hívja fel, hogy közölje vele, ezennel aktiválták és az FBI pillanatokon belül rá fogja törni az ajtót. Bár a Sasszem tényleg eredeti sztori, nincs hivatalos előzménye se film-, se könyvformában. Hasonló paranoiathrillereket, -akciófilmeket természetesen láthattunk olykor, így nem lehet elkerülni az összehasonlítást sem a Will Smith-es Közellenséggel, sem a többi menekülős filmmel, amiket most nem is sorolunk fel, mert az említésük is esetlegesen spoiler lehetne. Lehet, hogy ismét éledezik a műfaj?
A zsánernek megfelelően pedig természetesen a majd két órás hossz ellenére, egy középtáji bukkanótól eltekintve végig pörög a film. Még a felvezetést is sikerült érdekessé tenni, hiszen jó ideig nem derül ki, hogy mi is lesz Jerry szerepe a történetben. És ha egy pörgősnek szánt film pörög, akkor az ember hajlamos azt mondani, hogy betölti szerepét és többet nem is nagyon kell várni tőle, lyukacsosnak ható szkript ide vagy oda.
A történet éppen ezért nem is hordoz sok (= nulla) eredetiséget, a "menekül - elkapják - megszökik - tovább menekül - baj van - megússza - mégsem - de igen - de nem" vonalon közeledünk szédítő tempóban a valamennyire sejthető végkifejlet fele, miközben olyan szinten és irányba bővül az egész menekülés hátteréről a tudásanyagunk, hogy biztosan lesznek olyan nézők, akik megkérdőjelezik a sztorinak az értelmét, valóságtartalmát.
A mozibajárók azonban tudják, hogy a valóság és a vásznon látott dolgok milyen kapcsolatban vannak egymással, így az analizáló hajlamúaknak és a sötétben noteszbe a hibákat jegyzőknek abszolút nem is ajánljuk a filmet. Nekik csak a lila egyre változatosabb árnyalatait fogja felvenni a fejük, miközben zacskóba lélegzéssel próbálják visszanyerni a normális pulzusszámukat. Ez van, ezt kell szeretni: a suspension of disbeliefre idén még talán nem is volt annyira szükség, mint a Sasszemnél.
Ellenben a többiek, akik annak rendje, s módja szerint lecsatolták az agyukat, és a ruhatárba leadták megőrzésre, minden bizonnyal hátradőlve fognak (talán jól) szórakozni a Sasszemen. A film egyik legnagyobb erénye és egyben hibája is, hogy meglehetősen komolyan veszi magát, s tréfát nem nagyon ismer, de igazából nem is baj, hogy az ember nem veszi viccesre a figurát, amikor az élete a tét.
Minden szép és jó lenne, hisz kaptunk egy élvezetes, igazi popcorn akciót, de sajnos Hollywood nem bírt magával, és mint a Váltságdíjnál vagy a holland klasszikust feldolgozó Nyom nélkülnél, pár perccel hosszabbra sikeredett a film, mint kellett volna. Ez annyiban azért jó hír, hogy ha lecsippentjük a Sasszem utolsó két jelenetét, akkor is épp olyan teljes értékű alkotást kapunk, csak nem érezzük szánkban a mások által megrágott rágó ízét. (Bár az utolsó jelenetnél kapunk egy cinikus kikacsintást, miszerint a rendező is tisztában van vele, hogy felsőbb utasítást követ.)
Aki pedig a film végeztével azon kapja magát, hogy mint például a remek Szomszéd (Arlington Road) esetében, azon gondolkodik, hogy mindez csak sok hűhó volt semmiért, felesleges túlbonyolítás és a megtervezhetetlen túl profi megtervezése, annak jusson eszébe, hogy ő is minden bizonnyal látott már karón varjút.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Steven Spielberg tudhat valamit, hisz..., na várjunk csak. Ebben semmi újdonság nincs, naná, hogy tud valamit a neves rendező, de most már az is biztos, hogy jó szeme van a tehetségek kiszúrásához. Remek példa legújabb felfedezettje, Shia Labeouf, aki nem elég, hogy egy virtuális Indy-utódot alakíthatott a mester legújabb filmjében, de a rendező olyannyira megbízott benne, hogy egyik saját kis dédelgetett projektjének a főszerepét is rábízta. És jól tette, hiszen a 22 éves Labeouf annyiban kitűnik a többi kortárs hollywoodi üdvöske közül, hogy közel sem hősalkata ellenére könnyedén megbirkózik a főszereppel (legyenek az ellenfelei földönkívüliek, böhöm robotok vagy a létező összes szövetségi titkos ügynökség), nyugodtan mondhatjuk rá, hogy jó színész.
Eredetileg még az is felmerült, hogy Spielberg fogja rendezni ezt a Sasszem címre hallgató tervet, de később az a D.J. Caruso kapta meg a karmesteri pálcát, aki nagy sikert fabrikált a szerintünk potenciállal bíró, de bántóan közepes Hátsó ablak-modernizálásból, a Disturbiából, s ily módon már meglehetősen jól ismeri Labeouffot. Kettejük együttműködése pedig anyagi szempontból ismét csak jól sikerült, hiszen a Sasszem lehet az év ötödik eredeti, előzménnyel nem bíró élőszereplős filmje, mely letudja Amerikában a 100 millió dolláros bevételi álomhatárt.
A történet főhőse a léhűtő, fénymásoló szalonban robotoló, eszét nem saját előremenetele, inkább anyagi gyarapodása érdekében használó Jerry, aki miután eltemette bátyját, egy nap minden előjel nélkül 750 ezer dollárt talál folyószámláján. Nem sokkal utána egy titokzatos nő hívja fel, hogy közölje vele, ezennel aktiválták és az FBI pillanatokon belül rá fogja törni az ajtót. Bár a Sasszem tényleg eredeti sztori, nincs hivatalos előzménye se film-, se könyvformában. Hasonló paranoiathrillereket, -akciófilmeket természetesen láthattunk olykor, így nem lehet elkerülni az összehasonlítást sem a Will Smith-es Közellenséggel, sem a többi menekülős filmmel, amiket most nem is sorolunk fel, mert az említésük is esetlegesen spoiler lehetne. Lehet, hogy ismét éledezik a műfaj?
A zsánernek megfelelően pedig természetesen a majd két órás hossz ellenére, egy középtáji bukkanótól eltekintve végig pörög a film. Még a felvezetést is sikerült érdekessé tenni, hiszen jó ideig nem derül ki, hogy mi is lesz Jerry szerepe a történetben. És ha egy pörgősnek szánt film pörög, akkor az ember hajlamos azt mondani, hogy betölti szerepét és többet nem is nagyon kell várni tőle, lyukacsosnak ható szkript ide vagy oda.
A történet éppen ezért nem is hordoz sok (= nulla) eredetiséget, a "menekül - elkapják - megszökik - tovább menekül - baj van - megússza - mégsem - de igen - de nem" vonalon közeledünk szédítő tempóban a valamennyire sejthető végkifejlet fele, miközben olyan szinten és irányba bővül az egész menekülés hátteréről a tudásanyagunk, hogy biztosan lesznek olyan nézők, akik megkérdőjelezik a sztorinak az értelmét, valóságtartalmát.
A mozibajárók azonban tudják, hogy a valóság és a vásznon látott dolgok milyen kapcsolatban vannak egymással, így az analizáló hajlamúaknak és a sötétben noteszbe a hibákat jegyzőknek abszolút nem is ajánljuk a filmet. Nekik csak a lila egyre változatosabb árnyalatait fogja felvenni a fejük, miközben zacskóba lélegzéssel próbálják visszanyerni a normális pulzusszámukat. Ez van, ezt kell szeretni: a suspension of disbeliefre idén még talán nem is volt annyira szükség, mint a Sasszemnél.
Ellenben a többiek, akik annak rendje, s módja szerint lecsatolták az agyukat, és a ruhatárba leadták megőrzésre, minden bizonnyal hátradőlve fognak (talán jól) szórakozni a Sasszemen. A film egyik legnagyobb erénye és egyben hibája is, hogy meglehetősen komolyan veszi magát, s tréfát nem nagyon ismer, de igazából nem is baj, hogy az ember nem veszi viccesre a figurát, amikor az élete a tét.
Minden szép és jó lenne, hisz kaptunk egy élvezetes, igazi popcorn akciót, de sajnos Hollywood nem bírt magával, és mint a Váltságdíjnál vagy a holland klasszikust feldolgozó Nyom nélkülnél, pár perccel hosszabbra sikeredett a film, mint kellett volna. Ez annyiban azért jó hír, hogy ha lecsippentjük a Sasszem utolsó két jelenetét, akkor is épp olyan teljes értékű alkotást kapunk, csak nem érezzük szánkban a mások által megrágott rágó ízét. (Bár az utolsó jelenetnél kapunk egy cinikus kikacsintást, miszerint a rendező is tisztában van vele, hogy felsőbb utasítást követ.)
Aki pedig a film végeztével azon kapja magát, hogy mint például a remek Szomszéd (Arlington Road) esetében, azon gondolkodik, hogy mindez csak sok hűhó volt semmiért, felesleges túlbonyolítás és a megtervezhetetlen túl profi megtervezése, annak jusson eszébe, hogy ő is minden bizonnyal látott már karón varjút.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Sasszem (Eagle Eye) feliratos amerikai akciófilm, 2008 Rendező: D.J. Caruso Forgatókönyvíró: John Glenn, Hillary Seitz, Travis Wright Zeneszerző: Brian Tyler Operatőr: Dariusz Wolski Producer: Pat Crowley, Edward McDonnell Executive producer: Steven Spielberg Szereplők: Shia LaBeouf (Jerry) Michelle Monaghan (Rachel) Billy Bob Thornton (Morgan) Rosario Dawson (Zoe Perez) Ethan Embry (Grant) William Sadler (William Shaw) Eric Christian Olsen (Craig) Madylin Sweeten (Becky) |
