SG.hu·
Ben X - HA MMORPG-zel, meghalsz
A Ben X főhőse a valós világ elől a netes szerepjátékokba menekül és amikor végleg betelik nála a pohár, rászánja magát az elképzelhetetlenre.
Az évből eddig eltelt 9 hónap mérlegét megvonva, bizony ismét csak a papírformát állapíthatjuk meg azzal, hogy kijelentjük, az európai és nem-amerikai filmes kínálat simán überelte a hollywoodit. S ezen szavak monitorra vetésekor nem a szandálos bölcsész beszél belőlünk, hanem egy realista hang. Még talán arról sincs szó, hogy az idei hollywoodi kínálat gyenge lenne - nem véletlen, hogy az idehaza az elmúlt hetekben bemutatott amerikai filmekről szokás szerint jobbára csak pozitívakat tudtunk írni.
Egyszerűen megint nagyon erős, az amerikaiaknál erősebb filmek kerülnek a hazai filmszínházakba: a norvég Szerzők, az olasz Testvérem egyedüli gyerek, vagy az uruguayi Ahova a pápa is gyalog jár jut először eszünkbe. És nem, nem fogunk ríni azon, hogy ezen filmek nem kapnak megfelelő publicitást, kevesen látják őket, mert nincs benne Jason Statham vagy Tom Cruise, hiszen, akit érdekelnek, az úgyis megnézi őket.
A Ben X ugyancsak az európai vonalat erősíti, azon belül is a félig kommersz csapást, ráadásul a számítógépes játékos tematikája, az MMORPG-k történetbe való behozása remek csalit kínál a képregény-filmekért és játékadaptációkért rajongóknak. Holott hiába nagy szerepjátékos a film főhőse, hiába mutatnak részleteket az Archlord című játékból, természetesen mindez csak metafora szintjén mozog.
A belga-holland dráma főhőse az autista tulajdonságokkal bíró Ben, aki természetesen a maga kis világában éli napjait. Ez kívülről magasfokú antiszocialitásnak látszik, naná, hogy ezért osztály- és iskolatársai poénkodásainak, szivatásainak egyik kedvelt célpontja. Ben persze összeszorított fogakkal tűr, hiszen bármikor kiszabadulhat és felléphet a netre, hogy szerepjátékozzon, hogy Ben X, a harcos bőrébe bújjon, aki hűséges gyógyítójával rója a biteket.
Nic Balthazar filmjének alaphelyzete ugyan semmi újat nem mond, mégis bármennyiszer látjuk az efféle iskolai terrort és a válaszlépést (akár a vásznon, akár a médiában), nem hagyja hidegen az embert. Ahogy a társadalom "normális" figurái, úgy Ben is idővel elér tűréshatárának végére, nála is elszakad a cérna, s olyasmit tesz, amit a film a dupla idősáv okán afféle interjúkkal próbál feltérképezni, melyek során tanárok, családtagok, diáktársak mesélnek arról, hogy vajon mi vezetett Ben tettéhez, meg lehetett volna-e akadályozni azt.
Az MMORPG-s "csali" eleinte elég korrektül működik, azonban miután megszokja a néző, igencsak önismétlővé, repetitívvé válik, s már nem szolgálja annyira a film érdekeit, mindössze azt sulykolja belénk, hogy Ben különleges, másféle szemüvegen keresztül szemléli a kis világát körülölelő valóságot.
Hiába a súlyos téma, az olykor ötletes megvalósítás, a Ben X minden sokkolás ellenére is csak a más filmekből elemelt paneleket szajkózza. Ebből így igazi tanmese kerekedik, melybe sikerül még valahogy a vallási kérdéseket is belekeverni. A szájbarágás és a hibák ellenére azonban még így is friss (bár közepes) fuvallat marad a film, leginkább annak köszönhetően, hogy mindvégig kitart amellett, hogy a főhős agyába fészkelve tudósítson érzékenyen a történésekről.
A Ben X nem önfeledt szórakoztatást nyújtó film, inkább elborzasztó, bár a készítők nem mertek alámerülni a csömörben és egy kurta-furcsa, a film hangulatához nem illő befejezést választottak. De talán ennek is köszönhető, hogy Hollywood érdeklődni kezdett a film iránt, s egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy két év múlva, valamelyik ismert, Los Angeles-ben élő fiatal fenomén fogja magára ölteni az általában Oscarral kecsegtető autistaálarcot.
Az évből eddig eltelt 9 hónap mérlegét megvonva, bizony ismét csak a papírformát állapíthatjuk meg azzal, hogy kijelentjük, az európai és nem-amerikai filmes kínálat simán überelte a hollywoodit. S ezen szavak monitorra vetésekor nem a szandálos bölcsész beszél belőlünk, hanem egy realista hang. Még talán arról sincs szó, hogy az idei hollywoodi kínálat gyenge lenne - nem véletlen, hogy az idehaza az elmúlt hetekben bemutatott amerikai filmekről szokás szerint jobbára csak pozitívakat tudtunk írni.
Egyszerűen megint nagyon erős, az amerikaiaknál erősebb filmek kerülnek a hazai filmszínházakba: a norvég Szerzők, az olasz Testvérem egyedüli gyerek, vagy az uruguayi Ahova a pápa is gyalog jár jut először eszünkbe. És nem, nem fogunk ríni azon, hogy ezen filmek nem kapnak megfelelő publicitást, kevesen látják őket, mert nincs benne Jason Statham vagy Tom Cruise, hiszen, akit érdekelnek, az úgyis megnézi őket.
A Ben X ugyancsak az európai vonalat erősíti, azon belül is a félig kommersz csapást, ráadásul a számítógépes játékos tematikája, az MMORPG-k történetbe való behozása remek csalit kínál a képregény-filmekért és játékadaptációkért rajongóknak. Holott hiába nagy szerepjátékos a film főhőse, hiába mutatnak részleteket az Archlord című játékból, természetesen mindez csak metafora szintjén mozog.
A belga-holland dráma főhőse az autista tulajdonságokkal bíró Ben, aki természetesen a maga kis világában éli napjait. Ez kívülről magasfokú antiszocialitásnak látszik, naná, hogy ezért osztály- és iskolatársai poénkodásainak, szivatásainak egyik kedvelt célpontja. Ben persze összeszorított fogakkal tűr, hiszen bármikor kiszabadulhat és felléphet a netre, hogy szerepjátékozzon, hogy Ben X, a harcos bőrébe bújjon, aki hűséges gyógyítójával rója a biteket.
Nic Balthazar filmjének alaphelyzete ugyan semmi újat nem mond, mégis bármennyiszer látjuk az efféle iskolai terrort és a válaszlépést (akár a vásznon, akár a médiában), nem hagyja hidegen az embert. Ahogy a társadalom "normális" figurái, úgy Ben is idővel elér tűréshatárának végére, nála is elszakad a cérna, s olyasmit tesz, amit a film a dupla idősáv okán afféle interjúkkal próbál feltérképezni, melyek során tanárok, családtagok, diáktársak mesélnek arról, hogy vajon mi vezetett Ben tettéhez, meg lehetett volna-e akadályozni azt.
Az MMORPG-s "csali" eleinte elég korrektül működik, azonban miután megszokja a néző, igencsak önismétlővé, repetitívvé válik, s már nem szolgálja annyira a film érdekeit, mindössze azt sulykolja belénk, hogy Ben különleges, másféle szemüvegen keresztül szemléli a kis világát körülölelő valóságot.
Hiába a súlyos téma, az olykor ötletes megvalósítás, a Ben X minden sokkolás ellenére is csak a más filmekből elemelt paneleket szajkózza. Ebből így igazi tanmese kerekedik, melybe sikerül még valahogy a vallási kérdéseket is belekeverni. A szájbarágás és a hibák ellenére azonban még így is friss (bár közepes) fuvallat marad a film, leginkább annak köszönhetően, hogy mindvégig kitart amellett, hogy a főhős agyába fészkelve tudósítson érzékenyen a történésekről.
A Ben X nem önfeledt szórakoztatást nyújtó film, inkább elborzasztó, bár a készítők nem mertek alámerülni a csömörben és egy kurta-furcsa, a film hangulatához nem illő befejezést választottak. De talán ennek is köszönhető, hogy Hollywood érdeklődni kezdett a film iránt, s egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy két év múlva, valamelyik ismert, Los Angeles-ben élő fiatal fenomén fogja magára ölteni az általában Oscarral kecsegtető autistaálarcot.
|
Ben X színes feliratos belga-holland dráma, 93 perc, 2007 Rendező: Nic Balthazar Forgatókönyvíró: Nic Balthazar Zeneszerző: Praga Khan Operatőr: Lou Berghmans Producer: Burny Bos Szereplők: Greg Timmermans (Ben) Marijke Pinoy (anya) Laura Verlinden (Scarlite) Pol Goossen (apa) Jakob Beks (Ben tanára) Titus De Voogdt (Bogaert) |
