SG.hu·
Mély harapás - Van hozzá merszed?
A többségnek biztosan nem volt olyan barátnője, akinek a vaginájában éles fogak voltak. A Mély harapás az utóbbi idők legelvetemültebb filmje és azoknak is szól, akik még nem tapasztalták meg ezt.
Elő a nettel: a vagina dentata - Mircea Eliade szavaival élve - az agresszív női nemiség és a felfaló anyaság jelképe. Szóval létező fogalomról van szó és latinul fedi a felvezetésben vázolt mutációt. Némely kultúrák mítoszaiban elő is fordul, és aki folytatja a kutakodást az interneten, olyan elméletekre is bukkanhat, hogy a Gyűrűk ura Banyapókja is egy vagina dentatát személyesít meg, sőt, még népszerűbb elmélet szerint a Jedi visszatérben Sarlacc sem volt más, mint egy fogakkal ellátott óriás vagina, mely fölé egy falloszt jelképező pallón sétáltak a szereplők. (Az elméletért Peter Biskind újságíró-humoristát illeti a dicséret vagy a saller.)
Persze, hogy ne csak a hölgyek legyenek kivételezettek: aki jár a Titanic Filmfesztiválra az annak idején szemrevételezhette a Tetsuo I. - Vasember című japán horrort, ahol a férfi főszereplő nemi szerve helyén egy gigantikus méretű fúró volt, de ez utóbbiért nem is lehetett hibáztatni őt, hiszen eleve fémfetisiszta volt. (Sőt, ha japán, akkor pár éve egy angolul Killer Pussy-ra lefordított parazitás videó horror is borzolta a kedélyeket.)
A fentiekkel ellentétben azonban a Mély harapás nem horror, hanem inkább... hmm, mi is? Mondjuk egy eléggé elborult vígjáték, melyben olykor spriccelni kezd a vér. Főhősünk Dawn egy eléggé diszfunkcionális családban él és az önmegtartóztatás elvét vallja és hirdeti is gimnáziumában. Rá is talál pár követőre, akik szintén hisznek a "semmi szex a házasságig" elvben. Azonban az efféle fogadalmakat nem egyszerű megtartani - szerencsére Dawnnak akad segítsége tisztaságának megőrzése érdekében.
Maga az alaphelyzet, a korhatáros filmeket hírből sem ismerő főszereplő lánnyal meglehetősen abszurd és eléggé komikus (vigyázat, fekete tónusú humor!). Eleinte még nem nagyon egyértelmű a rendezői szándék, nem sejteni, hogy valami lassan felvezetett lucskos horrorban lesz részünk, esetleg másféle megközelítésben. Jelentem, az utóbbi megoldára tippelők nyertek. Dawn afféle modern Carrie-ként a pubertást elérve megtapasztalja, hogy minden férfi csak ugyanarra képes gondolni
A Mély harapás ismét csak egy példa arra, hogy Hollywoodnak, s főképp az Álomgyár függetlenebbik fertályának nem kell a szomszédba menni ötletekért - az más kérdés, hogy előre megjósolható, hogy a film a prekoncepciók miatt (lelki szemeink előtt körvonalazódik némelyek "Ez mekkora egy ótvar film lehet..." megjegyzése) meglehetősen kevés nézőt fog vonzani. Akinek azonban elege van az agymosó jellegű kommersz filmekből, annak a jó filmekre váltott jegyek mellé évente egyszer-kétszer megéri nem kommersz jellegű agymosásra is befizetni.
A Mély harapás lehetett volna nagyon jó film is, a nagy kérdés, hogy a horror vagy a dráma vonalát kellett volna erősíteni mindehhez. Mitchell Lichtenstein inkább a kabosi "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit"-elvet vallva készítette el filmjét, melybe természetesen kellő mennyiségű humort is csempészett, hogy egy meghökkentő, ámde kellemes végeredményben, valamint némi hiányérzetben legyen részünk. A film megtekintését mindenféleképp a húszon túliaknak ajánljuk és nem a gyomorkavaró vizualitás vagy a meztelenség miatt, hanem mert efféle témához tinédzserkorban igazi kihívás kellő komolysággal hozzáállni.
Elő a nettel: a vagina dentata - Mircea Eliade szavaival élve - az agresszív női nemiség és a felfaló anyaság jelképe. Szóval létező fogalomról van szó és latinul fedi a felvezetésben vázolt mutációt. Némely kultúrák mítoszaiban elő is fordul, és aki folytatja a kutakodást az interneten, olyan elméletekre is bukkanhat, hogy a Gyűrűk ura Banyapókja is egy vagina dentatát személyesít meg, sőt, még népszerűbb elmélet szerint a Jedi visszatérben Sarlacc sem volt más, mint egy fogakkal ellátott óriás vagina, mely fölé egy falloszt jelképező pallón sétáltak a szereplők. (Az elméletért Peter Biskind újságíró-humoristát illeti a dicséret vagy a saller.)
Persze, hogy ne csak a hölgyek legyenek kivételezettek: aki jár a Titanic Filmfesztiválra az annak idején szemrevételezhette a Tetsuo I. - Vasember című japán horrort, ahol a férfi főszereplő nemi szerve helyén egy gigantikus méretű fúró volt, de ez utóbbiért nem is lehetett hibáztatni őt, hiszen eleve fémfetisiszta volt. (Sőt, ha japán, akkor pár éve egy angolul Killer Pussy-ra lefordított parazitás videó horror is borzolta a kedélyeket.)
A fentiekkel ellentétben azonban a Mély harapás nem horror, hanem inkább... hmm, mi is? Mondjuk egy eléggé elborult vígjáték, melyben olykor spriccelni kezd a vér. Főhősünk Dawn egy eléggé diszfunkcionális családban él és az önmegtartóztatás elvét vallja és hirdeti is gimnáziumában. Rá is talál pár követőre, akik szintén hisznek a "semmi szex a házasságig" elvben. Azonban az efféle fogadalmakat nem egyszerű megtartani - szerencsére Dawnnak akad segítsége tisztaságának megőrzése érdekében.
Maga az alaphelyzet, a korhatáros filmeket hírből sem ismerő főszereplő lánnyal meglehetősen abszurd és eléggé komikus (vigyázat, fekete tónusú humor!). Eleinte még nem nagyon egyértelmű a rendezői szándék, nem sejteni, hogy valami lassan felvezetett lucskos horrorban lesz részünk, esetleg másféle megközelítésben. Jelentem, az utóbbi megoldára tippelők nyertek. Dawn afféle modern Carrie-ként a pubertást elérve megtapasztalja, hogy minden férfi csak ugyanarra képes gondolni
A Mély harapás ismét csak egy példa arra, hogy Hollywoodnak, s főképp az Álomgyár függetlenebbik fertályának nem kell a szomszédba menni ötletekért - az más kérdés, hogy előre megjósolható, hogy a film a prekoncepciók miatt (lelki szemeink előtt körvonalazódik némelyek "Ez mekkora egy ótvar film lehet..." megjegyzése) meglehetősen kevés nézőt fog vonzani. Akinek azonban elege van az agymosó jellegű kommersz filmekből, annak a jó filmekre váltott jegyek mellé évente egyszer-kétszer megéri nem kommersz jellegű agymosásra is befizetni.
A Mély harapás lehetett volna nagyon jó film is, a nagy kérdés, hogy a horror vagy a dráma vonalát kellett volna erősíteni mindehhez. Mitchell Lichtenstein inkább a kabosi "ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit"-elvet vallva készítette el filmjét, melybe természetesen kellő mennyiségű humort is csempészett, hogy egy meghökkentő, ámde kellemes végeredményben, valamint némi hiányérzetben legyen részünk. A film megtekintését mindenféleképp a húszon túliaknak ajánljuk és nem a gyomorkavaró vizualitás vagy a meztelenség miatt, hanem mert efféle témához tinédzserkorban igazi kihívás kellő komolysággal hozzáállni.
|
Mély harapás (Teeth) feliratos amerikai horror-vígjáték, 88 perc, 2007 Rendező: Mitchell Lichtenstein Forgatókönyvíró: Mitchell Lichtenstein Zeneszerző: Robert Miller Operatőr: Wolfgang Held Producer: Mitchell Lichtenstein, Joyce M. Pierpoline Jess Weixler (Dawn) John Hensley (Brad) Josh Pais (Dr. Godfrey) Hale Appleman (Tobey) Lenny von Dohlen (Bill) Vivienne Benesch (Kim) Ashley Springer (Ryan) Julia Garro (Gwen) |
