SG.hu·
Bolondok aranya - Da Vinci-kód a Bahamákon
Végy egy csipet humort, egy kevés Da Vinci-kódszerű rejtélyt, egy kincset, két csipet jó csajt és pár csipet csipetnyi bikinit és kész is a Bolondok aranya.
A Bolondok aranya esetében az előzetes várakozások alapján az ember a szokásos panelektől dúsított romantikus vígjátékra számíthatott, amiben a rémes, aranyszínű plakát is megerősítheti a potenciális nézőt. Semmi, de semmi nem utal a kalandos és vizes aspektusára a filmnek, mindössze egy béna célzás szerepel rajta Kate Hudson és Matthew McConaughey előző filmjére, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt címűre. (Hudson egyébként ritka jelenség a hollywoodi színésznők között, hiszen ő maga jegyezte meg a plakát láttán, hogy utólag digitálisan megnövelték a melleit, neki ugyanis sosem voltak ekkorák.)
Pedig a Bolondok aranya inkább egy bohó, kincskeresős kalandfilm, mint egy egyiktől a másikhoz csapódós, "leszel-e az enyimé?" romantikus komédia. Eleve úgy kezdődik, hogy Finn, a meglehetősen bohém kincsvadász egy nagy keresés közben elveszti hajóját, de ezzel párhuzamosan bizonyítékot is talál egy XVIII. századi, elsüllyedt gálya létére. Azonban ez a bizonyíték sajnálatos módon gengszterek (mármint magukat gengszternek képzelő helyi kiskirályok, Helyi Menő Csávók) kezébe kerül, akik legszívesebben elhallgattatnák Finnt, csakhogy neki sietős dolga támad egy ügyvédi irodában, ugyanis mutatós felesége éppen válni készül.
A történet már ezen pár mondat alapján is kiszámítható, fordulatokban nem nagyon bővelkedik, hacsak azt nem számítjuk, hogy a mindig kalamajkába kerülő hősök nyilván megmenekülnek, hogy a 110. perc környékén elhajózzanak a naplemente irányába. Szerencsére addig is bőven akad néznivaló a filmen, főként az egymás mellé remekül klappoló McConaughey és Hudson bolondozását, akik valóban hihető párt mutatnak be. Ha valakiről a hollywoodiak közülel hisszük, hogy ekkora tróger, mint a filmbeli Finn, akkor az minden bizonnyal McConaughey.
Éppen ezért az a néző, aki nem kap herótot a duótól, máris előnnyel indul, s ezt még tetézik is a díszletek, a csodálatos bahamai és ausztrál forgatási helyszínek, valamint a romantikusabb műfajhoz képest szokatlanul sok és nagyszerű víz alatti felvétel. Ezért hogy a végén kezdjük: kellemesen szórakoztató limonádé sikeredett a Bolondok aranyából, de persze mivel egy kritikának az is a célja, hogy a negatívumokat is bemutassa, ami alapján egy potenciális néző esetleg eldöntheti, hogy vajon kell-e neki a film vagy sem, ezért nem lehet amellett elmenni, hogy kissé fel van vizezve a film - ráadásul olyan elemekkel, melyek a pozitívumokról terelik el a hangsúlyt.
Az még jópofán veszi ki magát, hogy a készítők olykor kissé rajzfilmesen komolytalanra vették a figurát - McConaughey-nek a trógerség mellett ez papírhősiesség is abszolút jól áll -, de ezzel éles kontrasztban vannak a komolykodó jelenetek apa és lánya (Donald Sutherland és Alexis Dziena) között. Ezek igazából csak mélységet próbálnak adni az ökörködésnek, de így erőltetettségükben is elég sekélyesek, akárcsak Gemma teljesen felesleges karaktere, de ő funkciótlanságában is hordoz bőven poénforrást (ráadásul a tiniket a moziba vonzhatja), így őt nem bántjuk.
Korábban pozitívumként szóltam a kincskeresésre fektetett hangsúlyról, mely tökéletesen egyensúlyban van a romantikus szállal, azonban az már sajnálatos, hogy maga a kincskeresés folyamata meghaladta a készítők fantáziáját. Persze még véletlenül sem Da Vinci-kód bonyolultságú rejtélyt kérünk rajtuk számon, de az elsüllyedt kincs megtalálásába azért illett volna csempészni némi logikát, vagy ha azt nem, akkor legalább érdekességet, ha már annyit utalgatnak 3 évig kitalálni próbált könyvtári szövegekre.
Mindezektől függetlenül a Bolondok aranya kár, hogy tavasszal lett bemutatva, hiszen tipikus nyári film, a szánsájn-hepi életérzést korrektül átadja. S bár limonádé (de szórakoztató limonádé) mibenléte nem kérdőjelezhető meg, de az sem, hogy végre egy nem tipikus romantikus mozifilmet testesít meg.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Bolondok aranya esetében az előzetes várakozások alapján az ember a szokásos panelektől dúsított romantikus vígjátékra számíthatott, amiben a rémes, aranyszínű plakát is megerősítheti a potenciális nézőt. Semmi, de semmi nem utal a kalandos és vizes aspektusára a filmnek, mindössze egy béna célzás szerepel rajta Kate Hudson és Matthew McConaughey előző filmjére, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt címűre. (Hudson egyébként ritka jelenség a hollywoodi színésznők között, hiszen ő maga jegyezte meg a plakát láttán, hogy utólag digitálisan megnövelték a melleit, neki ugyanis sosem voltak ekkorák.)
Pedig a Bolondok aranya inkább egy bohó, kincskeresős kalandfilm, mint egy egyiktől a másikhoz csapódós, "leszel-e az enyimé?" romantikus komédia. Eleve úgy kezdődik, hogy Finn, a meglehetősen bohém kincsvadász egy nagy keresés közben elveszti hajóját, de ezzel párhuzamosan bizonyítékot is talál egy XVIII. századi, elsüllyedt gálya létére. Azonban ez a bizonyíték sajnálatos módon gengszterek (mármint magukat gengszternek képzelő helyi kiskirályok, Helyi Menő Csávók) kezébe kerül, akik legszívesebben elhallgattatnák Finnt, csakhogy neki sietős dolga támad egy ügyvédi irodában, ugyanis mutatós felesége éppen válni készül.
A történet már ezen pár mondat alapján is kiszámítható, fordulatokban nem nagyon bővelkedik, hacsak azt nem számítjuk, hogy a mindig kalamajkába kerülő hősök nyilván megmenekülnek, hogy a 110. perc környékén elhajózzanak a naplemente irányába. Szerencsére addig is bőven akad néznivaló a filmen, főként az egymás mellé remekül klappoló McConaughey és Hudson bolondozását, akik valóban hihető párt mutatnak be. Ha valakiről a hollywoodiak közülel hisszük, hogy ekkora tróger, mint a filmbeli Finn, akkor az minden bizonnyal McConaughey.
Éppen ezért az a néző, aki nem kap herótot a duótól, máris előnnyel indul, s ezt még tetézik is a díszletek, a csodálatos bahamai és ausztrál forgatási helyszínek, valamint a romantikusabb műfajhoz képest szokatlanul sok és nagyszerű víz alatti felvétel. Ezért hogy a végén kezdjük: kellemesen szórakoztató limonádé sikeredett a Bolondok aranyából, de persze mivel egy kritikának az is a célja, hogy a negatívumokat is bemutassa, ami alapján egy potenciális néző esetleg eldöntheti, hogy vajon kell-e neki a film vagy sem, ezért nem lehet amellett elmenni, hogy kissé fel van vizezve a film - ráadásul olyan elemekkel, melyek a pozitívumokról terelik el a hangsúlyt.
Az még jópofán veszi ki magát, hogy a készítők olykor kissé rajzfilmesen komolytalanra vették a figurát - McConaughey-nek a trógerség mellett ez papírhősiesség is abszolút jól áll -, de ezzel éles kontrasztban vannak a komolykodó jelenetek apa és lánya (Donald Sutherland és Alexis Dziena) között. Ezek igazából csak mélységet próbálnak adni az ökörködésnek, de így erőltetettségükben is elég sekélyesek, akárcsak Gemma teljesen felesleges karaktere, de ő funkciótlanságában is hordoz bőven poénforrást (ráadásul a tiniket a moziba vonzhatja), így őt nem bántjuk.
Korábban pozitívumként szóltam a kincskeresésre fektetett hangsúlyról, mely tökéletesen egyensúlyban van a romantikus szállal, azonban az már sajnálatos, hogy maga a kincskeresés folyamata meghaladta a készítők fantáziáját. Persze még véletlenül sem Da Vinci-kód bonyolultságú rejtélyt kérünk rajtuk számon, de az elsüllyedt kincs megtalálásába azért illett volna csempészni némi logikát, vagy ha azt nem, akkor legalább érdekességet, ha már annyit utalgatnak 3 évig kitalálni próbált könyvtári szövegekre.
Mindezektől függetlenül a Bolondok aranya kár, hogy tavasszal lett bemutatva, hiszen tipikus nyári film, a szánsájn-hepi életérzést korrektül átadja. S bár limonádé (de szórakoztató limonádé) mibenléte nem kérdőjelezhető meg, de az sem, hogy végre egy nem tipikus romantikus mozifilmet testesít meg.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
