SG.hu·
Űrállomás 3D - Kiszippantották a levegőt a moziteremből
Az űrben játszódó mozifilmeknek se szeri, se száma. Jártunk már más galaxisokban, kerestük a Földet és inváziókat éltünk túl, a NASA és az IMAX filmje viszont a valóságot mutatja be, mégpedig a most is felettünk keringő Nemzetközi Űrállomás felépülésén keresztül.
Vajon milyen lehet átélni közelről egy Szputnyik vagy egy Shuttle fellövését? Mit lát egy űrhajós, mikor elrugaszkodik az űrhajó külsejéről? Milyen lehet borotválkozni az űrben? Ezekre a kérdésekre válaszol az egyébként hat éves, de a hazai IMAX-ben most bemutatásra került Space Station 3D dokumentumfilm. A show 50 perces, de ezalatt végigkövethetjük az űrállomás építésének legfontosabb pillanatait.
Az első modult, a Zarja-t az oroszok vitték fel, majd később az amerikai Shuttle gépek, illetve további orosz küldetések adták hozzá a kiszolgálómodulhoz összekötő/csatlakozó részt, a lakrészt, laboratóriumot, robotkart és zsilipkamrát. A film elkészülte óta újabb összekötő, kutató és tároló modul került fel, 2011-ig pedig további 8 rész csatlakozhat az amerikai-orosz-európai-kanadai-japán-brazil együttműködéshez.
Az 50 perces 3D mozi a technológai bravúrok mellett emléket állít az űrben szorgoskodó kozmonauták munkájának is. Nem létezhet dokumentumfilm némi háttérrész nélkül, így láthatjuk a felszálláshoz készülődő űrhajósokat sétálgatni, romantikázni, de ennél természetesen jóval látványosabb a kilövések pillanata. A filmben bemutatott Proton-K rakéta fellövését szinte közvetlen közelből élheti át a néző, ami annyira élethű, hogy az egyik környékemen ülő lányka majdnem kiugrott a székből, mikor por-, füst- és törmelékfelhő zúdult virtuálisan a nézőtérre. A hangrobbanás és a robaj hangereje pedig szintén lélegzetelállító.
Fellövésből a filmben összesen hármat láthatunk, illetve számos külső felvétel is készült az űrállomásról. Ugyan nem ez az első videó, ami az űrben készült, de az egyébként is monumentalitásra törekvő IMAX kipipálhatta a földönkívüli forgatást is a kameráival, miután azok megjártak sivatagokat, óceánt és vadászrepülőket is. A látványhoz hozzátartozik az állomás ablakaiból a Földről készített felvételek szépsége is, amit egy normál kétdimenziós képen is gyönyörűnek találunk, de a valóságot meghamisító kép azért nagyobbat szól. Gyakorlatilag az agyunk azt a képet kapja, amit a 400 km magasban 28 ezer km/h sebességgel haladva látnak az űrhajósok a Nemzetközi Űrállomásról.
Az állomás belsejében készült felvételekből megtudhatjuk, hogyan telnek a hétköznapok, mivel szórakoztatják magukat a fentiek. A közös kajálás jelenetben vicces, amikor cukorkákat dobálnak egymás szájába, de érdekes látvány a tubusból növényöntözés vagy az a jelenet, mikor egy 55 kilós lányka egyedül pakolgat egy 6 szekrénynyi modult a helyére. Dokumentumfilm révén sok stresszre, akcióra, csavaros fordulatra természetesen nem kell számítani, ennek a mozinak a célja nyilván nem is ez, hanem az elérhetetlen élmény és látvány közelebb hozása. Információ szinten is jóval alaposabb művek léteznek ennél 2D-ben vagy szöveges formátumban, sőt az idő is lassan eljár a mozi felett, hiszen a 2001-es állapotokhoz képest hamarosan jóval fejlettebb rendszerek működnek majd az űrbázison.
A sci-fi rajongók mellett a technika iránt nem túl sok érdeklődést mutató lánykáknak sem tiltott zóna a film, sőt a vetítés alatti megnyilvánulások alapján a gyerekek nemtől és vérmérséklettől függetlenül kifejezetten élvezik. Ez az élvezet viszont inkább a látványnak, és nem a tartalomnak szól. Némi bulváros színesítés hiányzik a filmből: egy laikus inkább lenne kíváncsi arra, hogyan történnek teljesen hétköznapi, emberi dolgok az űrben, mint arra, hogyan fognak meg egy lebegő csavarhúzót. Tartalmilag így közepesen laposnak mondható a film, amit a 3D tud csak kárpótolni. DVD-n vagy TV-ben például messze nem lenne nagy durranás a film, ellentétben mondjuk egy másik IMAX filmmel, az afrikai Szerengeti Parkkal.
A Tony Myers által rendezett film eredeti szinkronhangja Tom Cruise, de a hazai nézők gyatra nyelvtudását figyelembe véve a forgalmazó inkább teljesen leszinkronizálta a filmet, így nekünk Kautzky Armand dörmögő hangja magyarázza el az űrbéli építkezés részleteit.
Vajon milyen lehet átélni közelről egy Szputnyik vagy egy Shuttle fellövését? Mit lát egy űrhajós, mikor elrugaszkodik az űrhajó külsejéről? Milyen lehet borotválkozni az űrben? Ezekre a kérdésekre válaszol az egyébként hat éves, de a hazai IMAX-ben most bemutatásra került Space Station 3D dokumentumfilm. A show 50 perces, de ezalatt végigkövethetjük az űrállomás építésének legfontosabb pillanatait.
Az első modult, a Zarja-t az oroszok vitték fel, majd később az amerikai Shuttle gépek, illetve további orosz küldetések adták hozzá a kiszolgálómodulhoz összekötő/csatlakozó részt, a lakrészt, laboratóriumot, robotkart és zsilipkamrát. A film elkészülte óta újabb összekötő, kutató és tároló modul került fel, 2011-ig pedig további 8 rész csatlakozhat az amerikai-orosz-európai-kanadai-japán-brazil együttműködéshez.
Az 50 perces 3D mozi a technológai bravúrok mellett emléket állít az űrben szorgoskodó kozmonauták munkájának is. Nem létezhet dokumentumfilm némi háttérrész nélkül, így láthatjuk a felszálláshoz készülődő űrhajósokat sétálgatni, romantikázni, de ennél természetesen jóval látványosabb a kilövések pillanata. A filmben bemutatott Proton-K rakéta fellövését szinte közvetlen közelből élheti át a néző, ami annyira élethű, hogy az egyik környékemen ülő lányka majdnem kiugrott a székből, mikor por-, füst- és törmelékfelhő zúdult virtuálisan a nézőtérre. A hangrobbanás és a robaj hangereje pedig szintén lélegzetelállító.
Fellövésből a filmben összesen hármat láthatunk, illetve számos külső felvétel is készült az űrállomásról. Ugyan nem ez az első videó, ami az űrben készült, de az egyébként is monumentalitásra törekvő IMAX kipipálhatta a földönkívüli forgatást is a kameráival, miután azok megjártak sivatagokat, óceánt és vadászrepülőket is. A látványhoz hozzátartozik az állomás ablakaiból a Földről készített felvételek szépsége is, amit egy normál kétdimenziós képen is gyönyörűnek találunk, de a valóságot meghamisító kép azért nagyobbat szól. Gyakorlatilag az agyunk azt a képet kapja, amit a 400 km magasban 28 ezer km/h sebességgel haladva látnak az űrhajósok a Nemzetközi Űrállomásról.
Az állomás belsejében készült felvételekből megtudhatjuk, hogyan telnek a hétköznapok, mivel szórakoztatják magukat a fentiek. A közös kajálás jelenetben vicces, amikor cukorkákat dobálnak egymás szájába, de érdekes látvány a tubusból növényöntözés vagy az a jelenet, mikor egy 55 kilós lányka egyedül pakolgat egy 6 szekrénynyi modult a helyére. Dokumentumfilm révén sok stresszre, akcióra, csavaros fordulatra természetesen nem kell számítani, ennek a mozinak a célja nyilván nem is ez, hanem az elérhetetlen élmény és látvány közelebb hozása. Információ szinten is jóval alaposabb művek léteznek ennél 2D-ben vagy szöveges formátumban, sőt az idő is lassan eljár a mozi felett, hiszen a 2001-es állapotokhoz képest hamarosan jóval fejlettebb rendszerek működnek majd az űrbázison.
A sci-fi rajongók mellett a technika iránt nem túl sok érdeklődést mutató lánykáknak sem tiltott zóna a film, sőt a vetítés alatti megnyilvánulások alapján a gyerekek nemtől és vérmérséklettől függetlenül kifejezetten élvezik. Ez az élvezet viszont inkább a látványnak, és nem a tartalomnak szól. Némi bulváros színesítés hiányzik a filmből: egy laikus inkább lenne kíváncsi arra, hogyan történnek teljesen hétköznapi, emberi dolgok az űrben, mint arra, hogyan fognak meg egy lebegő csavarhúzót. Tartalmilag így közepesen laposnak mondható a film, amit a 3D tud csak kárpótolni. DVD-n vagy TV-ben például messze nem lenne nagy durranás a film, ellentétben mondjuk egy másik IMAX filmmel, az afrikai Szerengeti Parkkal.
A Tony Myers által rendezett film eredeti szinkronhangja Tom Cruise, de a hazai nézők gyatra nyelvtudását figyelembe véve a forgalmazó inkább teljesen leszinkronizálta a filmet, így nekünk Kautzky Armand dörmögő hangja magyarázza el az űrbéli építkezés részleteit.
|
Űrállomás 3D magyarul beszélő kanadai-amerikai dokumentumfilm, 47 perc, 2002 Rendező: Toni Myers Forgatókönyvíró: Toni Myers Zeneszerző: Micky Erbe , Maribeth Solomon Operatőr: James Neihouse Narrátor: Tom Cruise Producer: Toni Myers Vágó: Toni Myers Szereplők: Michael J. Bloomfield Robert D. Cabana Leroy Chiao Kenneth D. Cockrell Brian Duffy |
