SG.hu·
A szem - Jessica Albáért mindent
Az inkább szép nő, mint színésznő kategóriába sorolható Jessica Alba ép ésszel fel nem fogható kálváriába keveredik, melyből nem létezik kiút.
J-horrorok, vagyis a japán horrorfilmek feldolgozásával tele a padlás. Azonban Hollywood most új irányt vett és jobban körbenézett a távolkeleti piacon, hiszen nem csak egy ország létezik arrafele. Ennek egyik jele volt a thaiföldi Shutter idei korrekt, közepes feldolgozása (itthon majd Árnykép címen kerül a mozikba), valamint a kínai ősökkel rendelkező Szem újragondolása. A remake-ekkel kapcsolatosan Amerikának a siker eléréséhez az lenne a dolga, hogy az eredeti történetet hollywoodi módra pörgősebbé tegyék (nem hiába robbantott kasszát a Kör), de jobb, ha ódzkodnak attól, hogy értelmetlen ijesztgetésekkel és forgatókönyv-átírásokkal metszék ki belőlük a lényeget.
Kritikánk tárgyának főszereplője Sydney Wells, világtalan hegedűművész, aki előtt egy újkori eljárásnak köszönhetően megnyílik a lehetőség, hogy visszanyerje szeme világát. Az új látószervek megkapása után azonban Sydney furcsa dolgokat, látomásokat kezd el látni, melyek egyrészt rémisztőek, másrészt pedig azonnal az okok kutatása iránti nyomozásra ingerlik hősnőnket.
A Szem horrorfilm lenne, pedig ha felületesek vagyunk, azt is mondhatnánk, hogy igazából nem hal meg benne senki, így más eszközökkel teremti meg a műfaji kellékeket a készítőbrigád. Mivel nem J-horrorról van szó, ezért a hosszú, fekete hajú kislányoktól sem kell tartani (illetve tartani mindig kell tőlük, lefekvés előtt illik megszámolni ket, de ezúttal megússzuk őket). Bár kapunk pótlékot, de a Szemet annak idején mindig is egy amerikai film, a Hatodik érzék szemtelen lopásaként emlegették, pedig csak motívumbeli egyezés mutatkozik a két film között - szóval ilyen irányba kell tapogatóznia annak, aki tervezi a megtekintését.
A Szem szinte végig követi az eredeti forgatókönyvét (nyilván a sztori amerikai jellegzetességekkel bír). Ezt akár jó pontnak is fel lehetne fogni, de talán éppen ezért lesz kellő atmoszféra híján az eredetit ismerőknek kevésbé érdekes. Ennek ellenére mégis azt mondanám, hogy bár minden remake legalább ilyen lenne, legalább a közepes szintet elérné. Nagy kár azonban, hogy az amerikai stúdió éppen a Szem legnagyobb erősségét, a befejezést nyírta ki, pedig tudjuk, hogy a Távol-Kelet a lezárásokban a legerősebb. (Elég csak példaként felhozni a rém gyenge Mezsgyét, ahol az utolsó pár perc ütött, mint egy hormonzavaros kakukkos óra.)
Mindezek ellenére, mivel a rendezőket, Antal Nimród-módra Európából importálták (David Moreau és Xavier Palud a remek Ils-et készítette), nem lep meg minket, hogy technikailag jól össze van rakva a film. Afféle vizsgamunkának is tűnhet, ahol a diákok arra mentek rá, hogy biztosan átmenjenek, de nem erőltették meg magukat egyrészt a felülről érkező megkötések miatt, másrészt pedig azért, mert a továbbtanuláshoz vitt összpontszámba a Szemért kapott érdemjegy nem számít bele.
Tehát hiába a Szem korrektsége, igazából megnőtt adrenalinszint nélkül pereg le a játékidő, bár az erős közepes érdemjegy, nem győzöm hangsúlyozni az ázsiai horror remake-eknél már jobbak közé röpíthet egy alkotást - ennek ellenére tipikusan kihagyható próbálkozás. Ja, és mindettől persze még marad a fenti óva intés, hogy aki látta az eredetit, annak ezúttal semmi keresnivalója az újrafilmen, mert nagy valószínűséggel csak a szókincse bővülne a cifra irányba.
J-horrorok, vagyis a japán horrorfilmek feldolgozásával tele a padlás. Azonban Hollywood most új irányt vett és jobban körbenézett a távolkeleti piacon, hiszen nem csak egy ország létezik arrafele. Ennek egyik jele volt a thaiföldi Shutter idei korrekt, közepes feldolgozása (itthon majd Árnykép címen kerül a mozikba), valamint a kínai ősökkel rendelkező Szem újragondolása. A remake-ekkel kapcsolatosan Amerikának a siker eléréséhez az lenne a dolga, hogy az eredeti történetet hollywoodi módra pörgősebbé tegyék (nem hiába robbantott kasszát a Kör), de jobb, ha ódzkodnak attól, hogy értelmetlen ijesztgetésekkel és forgatókönyv-átírásokkal metszék ki belőlük a lényeget.
Kritikánk tárgyának főszereplője Sydney Wells, világtalan hegedűművész, aki előtt egy újkori eljárásnak köszönhetően megnyílik a lehetőség, hogy visszanyerje szeme világát. Az új látószervek megkapása után azonban Sydney furcsa dolgokat, látomásokat kezd el látni, melyek egyrészt rémisztőek, másrészt pedig azonnal az okok kutatása iránti nyomozásra ingerlik hősnőnket.
A Szem horrorfilm lenne, pedig ha felületesek vagyunk, azt is mondhatnánk, hogy igazából nem hal meg benne senki, így más eszközökkel teremti meg a műfaji kellékeket a készítőbrigád. Mivel nem J-horrorról van szó, ezért a hosszú, fekete hajú kislányoktól sem kell tartani (illetve tartani mindig kell tőlük, lefekvés előtt illik megszámolni ket, de ezúttal megússzuk őket). Bár kapunk pótlékot, de a Szemet annak idején mindig is egy amerikai film, a Hatodik érzék szemtelen lopásaként emlegették, pedig csak motívumbeli egyezés mutatkozik a két film között - szóval ilyen irányba kell tapogatóznia annak, aki tervezi a megtekintését.
A Szem szinte végig követi az eredeti forgatókönyvét (nyilván a sztori amerikai jellegzetességekkel bír). Ezt akár jó pontnak is fel lehetne fogni, de talán éppen ezért lesz kellő atmoszféra híján az eredetit ismerőknek kevésbé érdekes. Ennek ellenére mégis azt mondanám, hogy bár minden remake legalább ilyen lenne, legalább a közepes szintet elérné. Nagy kár azonban, hogy az amerikai stúdió éppen a Szem legnagyobb erősségét, a befejezést nyírta ki, pedig tudjuk, hogy a Távol-Kelet a lezárásokban a legerősebb. (Elég csak példaként felhozni a rém gyenge Mezsgyét, ahol az utolsó pár perc ütött, mint egy hormonzavaros kakukkos óra.)
Mindezek ellenére, mivel a rendezőket, Antal Nimród-módra Európából importálták (David Moreau és Xavier Palud a remek Ils-et készítette), nem lep meg minket, hogy technikailag jól össze van rakva a film. Afféle vizsgamunkának is tűnhet, ahol a diákok arra mentek rá, hogy biztosan átmenjenek, de nem erőltették meg magukat egyrészt a felülről érkező megkötések miatt, másrészt pedig azért, mert a továbbtanuláshoz vitt összpontszámba a Szemért kapott érdemjegy nem számít bele.
Tehát hiába a Szem korrektsége, igazából megnőtt adrenalinszint nélkül pereg le a játékidő, bár az erős közepes érdemjegy, nem győzöm hangsúlyozni az ázsiai horror remake-eknél már jobbak közé röpíthet egy alkotást - ennek ellenére tipikusan kihagyható próbálkozás. Ja, és mindettől persze még marad a fenti óva intés, hogy aki látta az eredetit, annak ezúttal semmi keresnivalója az újrafilmen, mert nagy valószínűséggel csak a szókincse bővülne a cifra irányba.
|
A szem (The Eye) feliratos amerikai thriller, 97 perc, 2008 Rendező: Xavier Palud, David Moreau Forgatókönyvíró: Sebastian Gutierrez, Jo Jo Yuet-chun Hui Operatőr: Jeff Jur Zene: Angelo Badalamenti Jessica Alba (Sydney Wells) Parker Posey (Helen Wells) Alessandro Nivola (Dr. Paul Faulkner) Rachel Ticotin (Rosa Martinez) Chloe Moretz (Alicia Millstone) Tamlyn Tomita (Mrs. Cheung) |
