SG.hu·
Anya, lánya, unokája - Lindsay Lohan megmutatja
Generációk filmje, nagymama, anyuka, kisleány - az a film, amit mindenki megnéz és mindenki szereti. Na persze, ahogyan azt Móricka elképzeli.
Ezzel a bevezetővel pedig el is sütöttem a poént, miszerint nem feltétlenül az Anya, lánya, unokája lett az a film (az eredetiben Georgia Rule - szuper! Nem az állam, hanem a nagyi. Mármint nem a nagyi szuper, hanem a nagyi Georgia, és a címfordítás szuper. Ehh, kapcsojjaki, nem bírom a feszültséget), amely generációkat csábítana kézenfogva a moziba. Illetve hát, ki tudja. Lehet, hogy csábulnak azok a fránya generációk, azonban a filmről való kijövetelkor nem fog annyira csillogni a szemük, ez szinte biztos.
De vajon miért? Egy biztos, a színészgárdán nem múlik semmi, vagyis nem a castingosok sara a végeredmény. Sikerült ugyanis egy olyan csapatot összetrombitálni, mely után minden ujját megnyalja a néző. Jane Fondát nem is olyan régen láthattuk már nagyiszerepben (Anyád napja), az anyukát alakító Felicity Huffman már évek óta főállású anyuka a tévében is (Született feleségek) és Lindsay Lohan sem szenved ismertség és rajongó hiányában, tehát az előjelek meglehetősen jónak tűntek.
A készítők frontján sem volt panaszra oka a filmnek. Igaz, hogy a rendező, Garry Marshall hovatovább 74 éves lesz, de a humor mindig is erőssége volt - kivéve, ha azt melodrámába kellett oltania. A melodráma viszont éppen az írónak az egyik erőssége, hiszen Mark Andrus nem kisebb filmet jegyzett íróként, mint a Lesz ez még így se!. És mégis... Valami mégis félrecsúszott a készítés közben.
Csakhogy nem egyszerű a dolga egy rendezőnek úgy filmet készítenie, ha a Neveletlen hercegnővel és a Micsoda nő!-vel reklámozzák az új alkotását, melyek elég könnyedre sikeredtek. Bár Garry Marshall ezúttal is csempészett humort az Anya, lánya, unokájába, a film ettől mégiscsak egy melodráma maradt. Egy afféle nyavalygós alkotás, szerencsére nem a rosszabb, hanem a közepesebb fajtából.
A történet szerint anyu elviszi lányát a nagyihoz egy idahói porfészekbe, ahol a menő, elkényeztetett, kikapós, iszákos 17 éves kaliforniai lány jelleme (Lindsay Lohan tökéletes volt a szerepre) elég hamar felkelti a környék hím- és nőnemű egyedeinek érdeklődését. E mellé kellemes konfliktust szolgáltat, hogy anya és lánya mindkét generáció frontján meglehetősen utálja egymást, sőt, a nagyi-unoka viszony sem teljesen felhőtlen. Persze idővel, ahogy kell, normalizálódik a helyzet, hiszen súlyos családi titok képe lebeg homályosan a háttérben.
Nem arról van szó, hogy az Anya, lánya, unokája annyira rossz film lenne, csak egyszerűen a sok hangulatváltást (dráma, komédia) nem egyszerű lekövetni. Ugyan a színészek szerencsére mindent megtesznek, és remekül hozzák a hol alkoholista, hol hedonista karaktereket: némi nevetés, némi sírás, klasszikus melodramatikus stíl. Elég hangulatfüggő, hogy az ember ilyesmire legyen kíváncsi a moziban. Mindenesetre, ahogy nagyi helyreteszi az unokáját egy "Go, fuck yourself!" röffentéssel, az minden pénzt megér.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ezzel a bevezetővel pedig el is sütöttem a poént, miszerint nem feltétlenül az Anya, lánya, unokája lett az a film (az eredetiben Georgia Rule - szuper! Nem az állam, hanem a nagyi. Mármint nem a nagyi szuper, hanem a nagyi Georgia, és a címfordítás szuper. Ehh, kapcsojjaki, nem bírom a feszültséget), amely generációkat csábítana kézenfogva a moziba. Illetve hát, ki tudja. Lehet, hogy csábulnak azok a fránya generációk, azonban a filmről való kijövetelkor nem fog annyira csillogni a szemük, ez szinte biztos.
De vajon miért? Egy biztos, a színészgárdán nem múlik semmi, vagyis nem a castingosok sara a végeredmény. Sikerült ugyanis egy olyan csapatot összetrombitálni, mely után minden ujját megnyalja a néző. Jane Fondát nem is olyan régen láthattuk már nagyiszerepben (Anyád napja), az anyukát alakító Felicity Huffman már évek óta főállású anyuka a tévében is (Született feleségek) és Lindsay Lohan sem szenved ismertség és rajongó hiányában, tehát az előjelek meglehetősen jónak tűntek.
A készítők frontján sem volt panaszra oka a filmnek. Igaz, hogy a rendező, Garry Marshall hovatovább 74 éves lesz, de a humor mindig is erőssége volt - kivéve, ha azt melodrámába kellett oltania. A melodráma viszont éppen az írónak az egyik erőssége, hiszen Mark Andrus nem kisebb filmet jegyzett íróként, mint a Lesz ez még így se!. És mégis... Valami mégis félrecsúszott a készítés közben.
Csakhogy nem egyszerű a dolga egy rendezőnek úgy filmet készítenie, ha a Neveletlen hercegnővel és a Micsoda nő!-vel reklámozzák az új alkotását, melyek elég könnyedre sikeredtek. Bár Garry Marshall ezúttal is csempészett humort az Anya, lánya, unokájába, a film ettől mégiscsak egy melodráma maradt. Egy afféle nyavalygós alkotás, szerencsére nem a rosszabb, hanem a közepesebb fajtából.
A történet szerint anyu elviszi lányát a nagyihoz egy idahói porfészekbe, ahol a menő, elkényeztetett, kikapós, iszákos 17 éves kaliforniai lány jelleme (Lindsay Lohan tökéletes volt a szerepre) elég hamar felkelti a környék hím- és nőnemű egyedeinek érdeklődését. E mellé kellemes konfliktust szolgáltat, hogy anya és lánya mindkét generáció frontján meglehetősen utálja egymást, sőt, a nagyi-unoka viszony sem teljesen felhőtlen. Persze idővel, ahogy kell, normalizálódik a helyzet, hiszen súlyos családi titok képe lebeg homályosan a háttérben.
Nem arról van szó, hogy az Anya, lánya, unokája annyira rossz film lenne, csak egyszerűen a sok hangulatváltást (dráma, komédia) nem egyszerű lekövetni. Ugyan a színészek szerencsére mindent megtesznek, és remekül hozzák a hol alkoholista, hol hedonista karaktereket: némi nevetés, némi sírás, klasszikus melodramatikus stíl. Elég hangulatfüggő, hogy az ember ilyesmire legyen kíváncsi a moziban. Mindenesetre, ahogy nagyi helyreteszi az unokáját egy "Go, fuck yourself!" röffentéssel, az minden pénzt megér.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

