Szekeres Viktor
Csapatleépítés - A mátrai rém angolokat vacsorál
A Motelt általános ká-európai hiszti fogadta, Szlovákia megkapta a magáét. Most mi vagyunk soron, hiszen kiderült, a Mátrában angolokat mészárlunk.
Emlékszik még mindenki a Motelre, amelyben Szlovákiában jártak gyilkosság- és kínzásturizmuson a gazdag amerikaiak? A film bár nem volt különösebben merész, és mindent egybevetve erős középszernek bizonyult (ez már pozitívum), a közönség körében mégis nagy siker volt. A jelentős alkotásokhoz hasonlóan kellőképpen megosztotta a nézőket, imádók és utálók estek egymásnak a megfelelő fórumokon az Egyetlen Nagy Igazságot kutatva. A Motel a felszínen kívül egyébként korrekt Amerika-kritikát, kvázi egy nagy fityiszt hordozott az USA számára.
A Csapatleépítés, ha úgy nézzük, nagy vonalakban hasonló témát dolgoz fel. A Magyarországra látogató sales-esekről szóló film nem bajlódik mindenféle kódolandó üzenetekkel, egyszerűen csak a szórakoztatásra fekteti a hangsúlyt (az üzenet túl egyértelmű, nem kell dekódolni). A készítők kemény horror helyett inkább horrorkomédiát készítettek, mellyel elérték ugyanazt, amit a Motelnél El Roth. Meglehetősen szélsőséges nézői véleményeket generáltak és ezek között is leginkább a negatívak voltak túlsúlyban. Pedig...
Pedig a Csapatleépítés majdnem minden porcikájában jópofa film, sőt, akár odaáig is elmerészkednék, hogy jó. Azt már nehezebb megmondani, hogy azért jó-e, mert valóban értéket képvisel (haha) vagy egyszerűen csak azért, mert mocsok módon szórakoztató és olyan rossz, hogy az már jó. De igazából mindegy is, hogy miért. Nem vállalt könnyű feladatot a film, hiszen horrorkomédiát anélkül, hogy az idétlen paródiába csapjon át, meglehetősen kemény dió készíteni.
A Csapatleépítés egy fegyvergyártó cég pár rosszabb sorsa érdemes kereskedőjéről szól, akik egy csapatépítő hétvégére tartanak a Mátra medvék lakta, vadregényes vonulatai közé. Ahogyan az egy jó horrorban szokás, a buszozó angolok kénytelenek egy "rövidebb úton" megközelíteni a szállásukat. Letérnek a jó öreg 24-esről és az erdőn keresztül folytatják az utukat, amit mi már jó ideje tudunk, hogy nem jó ötlet. Friss a példa, hiszen alig pár napja írtunk a nyár (és talán az év) legbetegebb filmjéről, a Pokoljárásról. (Annyi a különbség a két film között, hogy a Csapatleépítés igazi tunkolós horror.)
A film története innentől kezdve simán kitalálható (oké, azért akad pár meglepetés is). Előbukkan a Mátrai Láncfűrészes és okoz pár gonddal teli percet a túrázóknak, akiknek sajnos több nézőpontból is alkalmuk nyílik megismerkedni a híres-neves magyar vendégszeretettel. Mi pedig jót röhögünk a film egyes ábrázolásain, melyek a klasszikus "ahogyan Móricka elképzeli Magyarországot" stílt követik, mely közé lépten-nyomon kapunk mindenféle mulatságos Mechanikus narancs utalást, hogy lássuk, a rendező nagy Kubrick-hívő volt.
A Csapatleépítés - bár Magyarország csak a helyszínt biztosította -, szerencsére bővelkedik mulatságos magyar pillanatokban. Népdaloktól kezdve jóízű köcsögözéseken át kifent haleffal rohangáló, ízesen káromkodó magyar hentespalátáig, akit csak kedvelni tudunk, mert a szereplők mindegyike olyan szinten unszimpatikus, hogy egy idő után a néző tenyere elkezd izzadni és érlelődni kezd benne a gondolat, hogy szétcsapjon közöttük úgy istenesen.
Mindent összevetve a Csapatleépítés közel sem tartozik a kihagyhatatlan filmek táborába, ám aki jót röhögne pár tuskó angolon és azok repkedő végtagjain, szurkolna honfitársunknak, hátha az angolok nem amerikai hepiendet találtak ki és ezúttal a gyilkos nyer, az adjon egy esélyt az angol horrorkomédiának, hiszen a szórakozás a lényeg. A Csapatleépítés pedig szórakoztat.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Emlékszik még mindenki a Motelre, amelyben Szlovákiában jártak gyilkosság- és kínzásturizmuson a gazdag amerikaiak? A film bár nem volt különösebben merész, és mindent egybevetve erős középszernek bizonyult (ez már pozitívum), a közönség körében mégis nagy siker volt. A jelentős alkotásokhoz hasonlóan kellőképpen megosztotta a nézőket, imádók és utálók estek egymásnak a megfelelő fórumokon az Egyetlen Nagy Igazságot kutatva. A Motel a felszínen kívül egyébként korrekt Amerika-kritikát, kvázi egy nagy fityiszt hordozott az USA számára.
A Csapatleépítés, ha úgy nézzük, nagy vonalakban hasonló témát dolgoz fel. A Magyarországra látogató sales-esekről szóló film nem bajlódik mindenféle kódolandó üzenetekkel, egyszerűen csak a szórakoztatásra fekteti a hangsúlyt (az üzenet túl egyértelmű, nem kell dekódolni). A készítők kemény horror helyett inkább horrorkomédiát készítettek, mellyel elérték ugyanazt, amit a Motelnél El Roth. Meglehetősen szélsőséges nézői véleményeket generáltak és ezek között is leginkább a negatívak voltak túlsúlyban. Pedig...
Pedig a Csapatleépítés majdnem minden porcikájában jópofa film, sőt, akár odaáig is elmerészkednék, hogy jó. Azt már nehezebb megmondani, hogy azért jó-e, mert valóban értéket képvisel (haha) vagy egyszerűen csak azért, mert mocsok módon szórakoztató és olyan rossz, hogy az már jó. De igazából mindegy is, hogy miért. Nem vállalt könnyű feladatot a film, hiszen horrorkomédiát anélkül, hogy az idétlen paródiába csapjon át, meglehetősen kemény dió készíteni.
A Csapatleépítés egy fegyvergyártó cég pár rosszabb sorsa érdemes kereskedőjéről szól, akik egy csapatépítő hétvégére tartanak a Mátra medvék lakta, vadregényes vonulatai közé. Ahogyan az egy jó horrorban szokás, a buszozó angolok kénytelenek egy "rövidebb úton" megközelíteni a szállásukat. Letérnek a jó öreg 24-esről és az erdőn keresztül folytatják az utukat, amit mi már jó ideje tudunk, hogy nem jó ötlet. Friss a példa, hiszen alig pár napja írtunk a nyár (és talán az év) legbetegebb filmjéről, a Pokoljárásról. (Annyi a különbség a két film között, hogy a Csapatleépítés igazi tunkolós horror.)
A film története innentől kezdve simán kitalálható (oké, azért akad pár meglepetés is). Előbukkan a Mátrai Láncfűrészes és okoz pár gonddal teli percet a túrázóknak, akiknek sajnos több nézőpontból is alkalmuk nyílik megismerkedni a híres-neves magyar vendégszeretettel. Mi pedig jót röhögünk a film egyes ábrázolásain, melyek a klasszikus "ahogyan Móricka elképzeli Magyarországot" stílt követik, mely közé lépten-nyomon kapunk mindenféle mulatságos Mechanikus narancs utalást, hogy lássuk, a rendező nagy Kubrick-hívő volt.
A Csapatleépítés - bár Magyarország csak a helyszínt biztosította -, szerencsére bővelkedik mulatságos magyar pillanatokban. Népdaloktól kezdve jóízű köcsögözéseken át kifent haleffal rohangáló, ízesen káromkodó magyar hentespalátáig, akit csak kedvelni tudunk, mert a szereplők mindegyike olyan szinten unszimpatikus, hogy egy idő után a néző tenyere elkezd izzadni és érlelődni kezd benne a gondolat, hogy szétcsapjon közöttük úgy istenesen.
Mindent összevetve a Csapatleépítés közel sem tartozik a kihagyhatatlan filmek táborába, ám aki jót röhögne pár tuskó angolon és azok repkedő végtagjain, szurkolna honfitársunknak, hátha az angolok nem amerikai hepiendet találtak ki és ezúttal a gyilkos nyer, az adjon egy esélyt az angol horrorkomédiának, hiszen a szórakozás a lényeg. A Csapatleépítés pedig szórakoztat.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Csapatleépítés (Severance) feliratos német-angol horror, 90 perc, 2006 Rendező: Christopher Smith Forgatókönyvíró: Christopher Smith, James Moran Operatőr: Ted Wilde Zene: Christian Henson Szereplők: Danny Dyer (Steve) Laura Harris (Maggie) Toby Stephens (Harris) Claudie Blakley (Jill) Andy Nyman (Gordon) Babou Ceesay (Billy) Tim McInnerny (Richard) |
