SG.hu·
Kiskarácsony mindenáron
Naná, hogy nem múlhet el a karácsony egy az ünnep és a család szentségét kiemelő hollywoodi film nélkül. De biztos, hogy ez volt a legjobb ötlet?
Ha visszapillantunk az utóbbi évek termésére, a nem feltétlenül gyerekfilm kategóriára (tehát Grincs és társai kilőve), akkor igencsak hullámzó színvonalat képviselnek az összeborulós, mindenki szeret mindenkit karácsonykor típusú filmecskék. Az Igazából szerelem az angol eredet miatt is talán, de toronymagasan emelkedik ki a többi közül, míg a tavalyi Kőkemény család a remek szereplőgárda ellenére is erősen súrolta az utóbbi évek leghumortalanabb és legmanipulatívabb filmjei által felállított lécet. A Kiskarácsony minden áron nyilván az előbbihez próbált volna minőségben közelíteni, de sajnos a küldetést nem koronázta siker.
Pedig kezdetben minden adott volt. A két főszereplő komikusi hajlama közismert (Matthew Broderick és Danny DeVito), így forgatókönyv ide vagy oda, korrekt szintről futhatott neki a film. No de a történet? Igen, sajnos elég sok produkció vérzik el az ötletek hiányán, mondhatnánk magunkban. Cikkünk tárgyának mindössze annyi a kerete, hogy egy kisvárosban Steve Finch szemész (szinte csak az első jelenetben számít a foglalkozása...) hihetetlen módon alapos és precíz ember, aki szinte mindent előre megtervez a karácsonnyal kapcsolatban, mind családja, mind szeretett városa számára, ahol őt tartják a közösség lelkének. Ebbe a látszólagos idillbe (hisz a családja olykor bizony zúgolódik) tipor bele egy alig másfél méteres új szomszéd, aki költözése során azon akad ki, hogy az internetes műholdas térképprogramon (ld. Google Earth) a szomszédéval ellentétben az ő háza nem látszik, ezért megpróbálja kivilágítani.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Remélem érthető. Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de én alapvetően minden filmhez pozitívan állok hozzá, de amikor kibontakozott ez az eredeti és izgalmas történet, hogy az új szomszéd kivilágítja a házát, hogy látszódjon, majd folyamatosan rákeres a neten a műholdas térképen és még mindig nem látszódik (vajon miért nem?), s ezért még jobban kivilágítja és újra rákeres stb., akkor elgondolkodtam, hogy vajon az íráson kívül még mit kellett tennie az elsőfilmes forgatókönyvíró duónak, hogy zöld utat kapjon a filmtervük.
Akárhogy is nézem, ez így nagyon zsenge keret és igen, tudjuk, hogy egy karácsonyi film esetében nem ez a lényeg, hanem a film végén lecsengő tanulság, a párás szemmel történő ölelkezés és pár jól időzített poén, de ha az utóbbi időben sikerült értelmes karácsonyi filmet készíteni normális történettel, akkor ki tudja, hogy ezúttal miért tört bele Hollywood fejszéje.
Pozitív oldalról persze emeljük azt ki, hogy tökéletesen ártalmatlan és nagyon tisztességes szándékú filmről van szó, melynek mindössze a sekélyessége bosszantó. Broderick és DeVito kedvesen bohóckodik, a színészvezetésnek köszönhetően azonban inkább rajzfilmfiguráknak hatnak, mint igazi embereknek. Igazi pukkancsként próbálnek keresztbe tenni egymásnak egy metaforikus kinek nagyobb a szerszáma versenyben. Kettejük acsarkodása totálisan elnyomja a többi színészt, akik csak papírmaséként szerepelnek, bár a DeVito-féle nagyon szőke házaspár nem rossz ötlet és mégiscsak epizódszerephez jutott a filmben a Lost Hurley-je is, akit jó látni végre a Szigeten kívül is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hiába minden jószándék, a Kiskarácsony minden áront nem szívesen ajénlanám a családoknak - inkább akkor DVD-n még egyszer az Igazából szerelmet vagy a tévében a Koldus és királyfit, mert ez a mozifilm inkább csak a rajzfilm-kompatibilis kisgyerekeknek fog bejönni, az értelmes történetet is elváró érettebb nézők halk bosszankodásaitól lesz hangos a moziterem.
Sajnos a fentebb említett túlzott jószándék egyébként a film végére csúcsosodik ki, mert ha valamiért, akkor a film lecsengéséért érdemes bevállalni a mozit. Ilyen nyá..., khm, giccses filmlezárást már évek óta nem sikerült hollywoodi produkciónak rittyenteni. Karácsony van, vagyis lesz, a szeretet ünnepe, mindenki szeret mindenkit, no de ennyire? Kötelező a hepiend, de ezt annyiszor és annyian meg tudták oldani ízlésesebben. A kötelező giccset is nagyszerűen be lehet csomagolni - most azonban nem sikerült.
Ha visszapillantunk az utóbbi évek termésére, a nem feltétlenül gyerekfilm kategóriára (tehát Grincs és társai kilőve), akkor igencsak hullámzó színvonalat képviselnek az összeborulós, mindenki szeret mindenkit karácsonykor típusú filmecskék. Az Igazából szerelem az angol eredet miatt is talán, de toronymagasan emelkedik ki a többi közül, míg a tavalyi Kőkemény család a remek szereplőgárda ellenére is erősen súrolta az utóbbi évek leghumortalanabb és legmanipulatívabb filmjei által felállított lécet. A Kiskarácsony minden áron nyilván az előbbihez próbált volna minőségben közelíteni, de sajnos a küldetést nem koronázta siker.
Pedig kezdetben minden adott volt. A két főszereplő komikusi hajlama közismert (Matthew Broderick és Danny DeVito), így forgatókönyv ide vagy oda, korrekt szintről futhatott neki a film. No de a történet? Igen, sajnos elég sok produkció vérzik el az ötletek hiányán, mondhatnánk magunkban. Cikkünk tárgyának mindössze annyi a kerete, hogy egy kisvárosban Steve Finch szemész (szinte csak az első jelenetben számít a foglalkozása...) hihetetlen módon alapos és precíz ember, aki szinte mindent előre megtervez a karácsonnyal kapcsolatban, mind családja, mind szeretett városa számára, ahol őt tartják a közösség lelkének. Ebbe a látszólagos idillbe (hisz a családja olykor bizony zúgolódik) tipor bele egy alig másfél méteres új szomszéd, aki költözése során azon akad ki, hogy az internetes műholdas térképprogramon (ld. Google Earth) a szomszédéval ellentétben az ő háza nem látszik, ezért megpróbálja kivilágítani.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Remélem érthető. Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de én alapvetően minden filmhez pozitívan állok hozzá, de amikor kibontakozott ez az eredeti és izgalmas történet, hogy az új szomszéd kivilágítja a házát, hogy látszódjon, majd folyamatosan rákeres a neten a műholdas térképen és még mindig nem látszódik (vajon miért nem?), s ezért még jobban kivilágítja és újra rákeres stb., akkor elgondolkodtam, hogy vajon az íráson kívül még mit kellett tennie az elsőfilmes forgatókönyvíró duónak, hogy zöld utat kapjon a filmtervük.
Akárhogy is nézem, ez így nagyon zsenge keret és igen, tudjuk, hogy egy karácsonyi film esetében nem ez a lényeg, hanem a film végén lecsengő tanulság, a párás szemmel történő ölelkezés és pár jól időzített poén, de ha az utóbbi időben sikerült értelmes karácsonyi filmet készíteni normális történettel, akkor ki tudja, hogy ezúttal miért tört bele Hollywood fejszéje.
Pozitív oldalról persze emeljük azt ki, hogy tökéletesen ártalmatlan és nagyon tisztességes szándékú filmről van szó, melynek mindössze a sekélyessége bosszantó. Broderick és DeVito kedvesen bohóckodik, a színészvezetésnek köszönhetően azonban inkább rajzfilmfiguráknak hatnak, mint igazi embereknek. Igazi pukkancsként próbálnek keresztbe tenni egymásnak egy metaforikus kinek nagyobb a szerszáma versenyben. Kettejük acsarkodása totálisan elnyomja a többi színészt, akik csak papírmaséként szerepelnek, bár a DeVito-féle nagyon szőke házaspár nem rossz ötlet és mégiscsak epizódszerephez jutott a filmben a Lost Hurley-je is, akit jó látni végre a Szigeten kívül is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hiába minden jószándék, a Kiskarácsony minden áront nem szívesen ajénlanám a családoknak - inkább akkor DVD-n még egyszer az Igazából szerelmet vagy a tévében a Koldus és királyfit, mert ez a mozifilm inkább csak a rajzfilm-kompatibilis kisgyerekeknek fog bejönni, az értelmes történetet is elváró érettebb nézők halk bosszankodásaitól lesz hangos a moziterem.
Sajnos a fentebb említett túlzott jószándék egyébként a film végére csúcsosodik ki, mert ha valamiért, akkor a film lecsengéséért érdemes bevállalni a mozit. Ilyen nyá..., khm, giccses filmlezárást már évek óta nem sikerült hollywoodi produkciónak rittyenteni. Karácsony van, vagyis lesz, a szeretet ünnepe, mindenki szeret mindenkit, no de ennyire? Kötelező a hepiend, de ezt annyiszor és annyian meg tudták oldani ízlésesebben. A kötelező giccset is nagyszerűen be lehet csomagolni - most azonban nem sikerült.
|
Kiskarácsony mindenáron (Deck the Halls) feliratos amerikai családi vígjáték, 107 perc, 2006 Rendező: John Whitesell Forgatókönyvíró: Matt Corman, Chris Ord, Don Rhymer Operatőr: Don Rhymer Producer: Michael Costigan Vágó: Paul Hirsch Danny DeVito (Danny Banning) Matthew Broderick (Steve) Kristin Davis (Kelly) Kristin Chenoweth (Tia) Alia Shawkat (Madison Finch) Sabrina Aldridge (Emily) Kelly Aldridge Dylan Blue (Carter) Lochlyn Munro (Ted) |
