Zsellér Máté
Csak barátok - Kerüld a "barát zónát"!
A Csak barátok a közelmúlt romantikus vígjátékainak legjobb darabjai közé tartozik. Más kérdés, hogy nem túl erős mezőnyt szorít maga mögé.
10 dolog, amit utálunk benned. Mármint a finomkodó kijelentéseket a párkapcsolatok kezdeti szakaszában, amikor a politikai korrektség úrrá lesz az egyenes beszéden és diplomáciai retorika tör elő a tűzoltópolitika jegyében. A "Nagyon aranyos srác vagy, de", "Én úgy tekintek rád, mintha a bátyám lennél", "Én tisztellek és nagyon jó ember vagy, de" és ezekhez hasonló virágnyelven fogalmazott horrormondatok után jobb ha keresztet vetünk az esélyeinkre az áhított hölgyeménynél, és egy jól tetőgerendára csomózható matrózkötél után nézünk.
A "Csak barátok" (jéé, sikerült lefordítani az angol címet) a fiú-lány barátságok status quo-ját, a "barát zónát" és az ahhoz fűződő veretes igazságokat pedzegeti. Az elfelejtett aronsoni kategóriába, a "barát zónába" az a(z általában lúzerebb) hímegyed kerül, akinek mersze ugyan van, hogy megkörnyékezze szíve választottját, ahhoz azonban már nincs, hogy férfiként észrevetesse magát vele. Az ilyen szerencsétlen pára - ha megkedvelteti magát a lánnyal - menthetetlenül a "barát zónába" kerül, ami minden tekintetben hasonlít a pokolra: egyrészt soha nem szűnő gyötrelemmel jár, másrészt pedig képtelenség kikerülni belőle.
Ki gondolta volna, hogy a menő lemezkiadónál dolgozó, kifogástalan kinézetű Chris Bradner (Ryan Reynolds) is valaha ebben a cipőben járt? Bár ma drága sportkocsival nyomul és bomlanak utána a nők, alig pár éve még valósággal elmenekült otthonról. El a túlsúlyosan végiglihegett középiskolás évektől, és el a kilóinál is jobban ránehezedő pszichológiai tehertől. Chris azóta szupervékony és szuperfitt, de sem haza, sem középsulis imádata tárgya (hát persze, hogy az osztály legszebb lánya) felé nem szagolt, kis híján teljesen elfelejtette régi önmagát. Most azonban egy váratlan repülőgéphiba miatt kénytelen kényszerleszállni egy kisváros repülőterén - nem is olyan messze régen látott otthonától.
Néhány nappal karácsony előtt járunk. Előtörnek a kínos emlékek, és mindenféle fránya belső igények arra, hogy Chris leszámoljon a múlttal. Hóna alá is kapja a lemezcég vele utazó ügyeletes tini-énekesnőjét (Anna Faris) és irány haza a borzalmas emlékek földjére. Viszont nem gondol arra, hogy a középiskolás szerelem újra felelevenedik majd (Amy Smart), a lány azonban nem vevő egy műmacsó mű-sármjára - sokkal inkább látná rég nem látott barátját. Vajon lehet-e ebből még szerelem? - zárnám egy ordító közhelykérdéssel az ismertető részt, a választ pedig a film műfaja meg is válaszolja nekünk.
Merhogy a Csak barátok romantikus vígjáték, vagyis annak enyhén mutálódott gyermeke - a keményebb, röhögős-vígjátékos epizódjai ellenére végig ezt a nyomvonalat követi. A bekeverés ezúttal kishíján telitalálat, a két műfajárnyalat nem darabolja fel a cselekményt, nem lógnak szét semerre a rendezői cérnaszálak. A keretet természetesen a romantikus vonal alkotja, amit érdekes módon nem bagatellizálnak el a röhögősre kihozott helyzetkomikumok sem - főleg hogy ezeket eredményesen sikerül is kitolni a mellékszereplők felé (Anna Faris, Chris Klein). Így a főszereplőnk figurája köré egyszerre lehet komolyan vehető jellemet építeni, másrészt pedig lebratyiztatni jól irányzott helyzetkomikumos elemekkel.
Na igen, a helyzetkomikumok. Az tetszett a Csak Barátokban, hogy valamiért az ezredvégi tinifellángolás letisztult, de idézgethetős szinten mozgó poénjait hozta a romantikus vonal egy-egy jelenete mögé rejtve. Nem kellettek itt testnedvek az üdvözüléshez és túlerőltetés sem. Két fokkal lejjebb csavarva is működik az a poénarzenál, csak jól meg kell ágyazni neki. S ha már a tinifellángolásnál tartunk: az egész filmnek valahogy olyan érzete volt, mintha a készítők szándékoltan e korszak mára bejáratott nevei után néztek volna a színészválasztásnál.
Ryan Reynolds anno mindannyiunk Van Wilder-je volt (Van Wilder - a Buliszervíz), Amy Smart pedig a Cool túra (Road Trip) szemet gyönyörködtető üdvöskéje. Nem is beszélve az Amerikai Pite Chris (Oz Ostreicher) Klein-járól Dusty Dinkleman szerepében vagy a mára legünnepeltebb Anna Faris-ról sem, aki most is mintha a legkegyetlenebb szőkeviccekből lépett volna elő két lábon járó sztereotípiaként.
A romantikus vígjátékokon belül ritkán születnek feddhetetlen alkotások. Most is tartózkodnék az ilyen kijelentésektől. Tény viszont, hogy a Csak barátokat mérhetetlenül kellemes élményként éltem meg és ha mást nem, mindenképpen a közelmúlt legmaradandóbb hasonló stílusú darabjai közé sorolnám. Az meg más lapra tartozik, hogy a legfrisebb romantikus vígjátékok mezőnyét végigvizslatva e kitűnésben kifejezetten könnyű dolga volt.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
10 dolog, amit utálunk benned. Mármint a finomkodó kijelentéseket a párkapcsolatok kezdeti szakaszában, amikor a politikai korrektség úrrá lesz az egyenes beszéden és diplomáciai retorika tör elő a tűzoltópolitika jegyében. A "Nagyon aranyos srác vagy, de", "Én úgy tekintek rád, mintha a bátyám lennél", "Én tisztellek és nagyon jó ember vagy, de" és ezekhez hasonló virágnyelven fogalmazott horrormondatok után jobb ha keresztet vetünk az esélyeinkre az áhított hölgyeménynél, és egy jól tetőgerendára csomózható matrózkötél után nézünk.
A "Csak barátok" (jéé, sikerült lefordítani az angol címet) a fiú-lány barátságok status quo-ját, a "barát zónát" és az ahhoz fűződő veretes igazságokat pedzegeti. Az elfelejtett aronsoni kategóriába, a "barát zónába" az a(z általában lúzerebb) hímegyed kerül, akinek mersze ugyan van, hogy megkörnyékezze szíve választottját, ahhoz azonban már nincs, hogy férfiként észrevetesse magát vele. Az ilyen szerencsétlen pára - ha megkedvelteti magát a lánnyal - menthetetlenül a "barát zónába" kerül, ami minden tekintetben hasonlít a pokolra: egyrészt soha nem szűnő gyötrelemmel jár, másrészt pedig képtelenség kikerülni belőle.
Ki gondolta volna, hogy a menő lemezkiadónál dolgozó, kifogástalan kinézetű Chris Bradner (Ryan Reynolds) is valaha ebben a cipőben járt? Bár ma drága sportkocsival nyomul és bomlanak utána a nők, alig pár éve még valósággal elmenekült otthonról. El a túlsúlyosan végiglihegett középiskolás évektől, és el a kilóinál is jobban ránehezedő pszichológiai tehertől. Chris azóta szupervékony és szuperfitt, de sem haza, sem középsulis imádata tárgya (hát persze, hogy az osztály legszebb lánya) felé nem szagolt, kis híján teljesen elfelejtette régi önmagát. Most azonban egy váratlan repülőgéphiba miatt kénytelen kényszerleszállni egy kisváros repülőterén - nem is olyan messze régen látott otthonától.
Néhány nappal karácsony előtt járunk. Előtörnek a kínos emlékek, és mindenféle fránya belső igények arra, hogy Chris leszámoljon a múlttal. Hóna alá is kapja a lemezcég vele utazó ügyeletes tini-énekesnőjét (Anna Faris) és irány haza a borzalmas emlékek földjére. Viszont nem gondol arra, hogy a középiskolás szerelem újra felelevenedik majd (Amy Smart), a lány azonban nem vevő egy műmacsó mű-sármjára - sokkal inkább látná rég nem látott barátját. Vajon lehet-e ebből még szerelem? - zárnám egy ordító közhelykérdéssel az ismertető részt, a választ pedig a film műfaja meg is válaszolja nekünk.
Merhogy a Csak barátok romantikus vígjáték, vagyis annak enyhén mutálódott gyermeke - a keményebb, röhögős-vígjátékos epizódjai ellenére végig ezt a nyomvonalat követi. A bekeverés ezúttal kishíján telitalálat, a két műfajárnyalat nem darabolja fel a cselekményt, nem lógnak szét semerre a rendezői cérnaszálak. A keretet természetesen a romantikus vonal alkotja, amit érdekes módon nem bagatellizálnak el a röhögősre kihozott helyzetkomikumok sem - főleg hogy ezeket eredményesen sikerül is kitolni a mellékszereplők felé (Anna Faris, Chris Klein). Így a főszereplőnk figurája köré egyszerre lehet komolyan vehető jellemet építeni, másrészt pedig lebratyiztatni jól irányzott helyzetkomikumos elemekkel.
Na igen, a helyzetkomikumok. Az tetszett a Csak Barátokban, hogy valamiért az ezredvégi tinifellángolás letisztult, de idézgethetős szinten mozgó poénjait hozta a romantikus vonal egy-egy jelenete mögé rejtve. Nem kellettek itt testnedvek az üdvözüléshez és túlerőltetés sem. Két fokkal lejjebb csavarva is működik az a poénarzenál, csak jól meg kell ágyazni neki. S ha már a tinifellángolásnál tartunk: az egész filmnek valahogy olyan érzete volt, mintha a készítők szándékoltan e korszak mára bejáratott nevei után néztek volna a színészválasztásnál.
Ryan Reynolds anno mindannyiunk Van Wilder-je volt (Van Wilder - a Buliszervíz), Amy Smart pedig a Cool túra (Road Trip) szemet gyönyörködtető üdvöskéje. Nem is beszélve az Amerikai Pite Chris (Oz Ostreicher) Klein-járól Dusty Dinkleman szerepében vagy a mára legünnepeltebb Anna Faris-ról sem, aki most is mintha a legkegyetlenebb szőkeviccekből lépett volna elő két lábon járó sztereotípiaként.
A romantikus vígjátékokon belül ritkán születnek feddhetetlen alkotások. Most is tartózkodnék az ilyen kijelentésektől. Tény viszont, hogy a Csak barátokat mérhetetlenül kellemes élményként éltem meg és ha mást nem, mindenképpen a közelmúlt legmaradandóbb hasonló stílusú darabjai közé sorolnám. Az meg más lapra tartozik, hogy a legfrisebb romantikus vígjátékok mezőnyét végigvizslatva e kitűnésben kifejezetten könnyű dolga volt.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Csak barátok (Just Friends)
színes feliratos amerikai-kanadai romantikus vígjáték, 96 perc, 2005
Rendező: Roger Kumble Forgatókönyvíró: Adam 'Tex' Davis Zeneszerző: Jeff Cardoni Operatőr: Anthony B. Richmond Producer: Chris Bender, Bill Johnson, Michael Ohoven Vágó: Jeff Freeman Ryan Reynolds (Chris Brander) Amy Smart (Jamie Palamino) Anna Faris (Samantha James) Chris Klein (Dusty Dinkleman) Chris Marquette (Mike Brander) Fred Ewanuick (Clark) Amy Matysio (Darla) Julie Hagerty (Carol Brander) Barry Flatman (Mr. Palamino) Wendy Anderson (Mrs. Palamino) |
