SG.hu·
Tigris a hóban - Az élet szép az iraki háborúban is
Roberto Benigni a II. világháborús Az élet szép után most az iraki háborúnak mutat egy fityiszt. Méreteset.
Aki nem ismerte még az olasz filmest Az élet szép című holokausztdráma után, az minden bizonnyal azonnal tudta a neve hallatán, hogy kiről van szó Benigni sajátos Oscar-díj átvételét követően. A bohóc imázsát magára húzó olasz ugyanis a széksorok között és a színpadon ugrabugrálva fejezte ki örömét a győzelemmel kapcsolatban, s bár nem tudni, hogy ennek az örvendezésnek mekkora része jött szívből és mennyi fakadt tudatos PR-tervezésből, a lényeg a végeredmény: a világ felfigyelt az olasz filmgyártásra és persze magára Benignire is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Érdekes módon a jó öreg Roberto nem használta ki a ziccert, talán nem is ez volt a célja. Ahelyett, hogy meglovagolta volna az Oscar keltette hullámokat, inkább elbohóckodott egyet az Asterix és Obelixben, majd a könnyedebb műfajt vette célba és legyártotta a Pinokkiót, amelynek a végeredménye csúfos bukta lett. Ismét csak bebizonyosodott, hogy csak pofára, csak szereplők vagy rendezők alapján nem lehet mindent lenyomni a kritikus közönség torkán. Benigni okult a kudarcból, magához tért és úgy döntött, hogy itt az ideje annak, hogy ismét a dráma vizeire hajózzon. Persze mindezt a hajókázást jó adagnyi Benigni humorral kell elképzelnünk.
A Tigris a hóban című film készítése megint családban maradt, hiszen a rendező amellett, hogy a főszerep eljátszására is felkérte önmagát (meghatottan fogadta el a felkérést), még az asszonyt is (Nicoletta Braschi, elismert olasz színésznő) is betuszkolta a női főszerepbe. A történetről sokat vétek lenne elárulni, elég csak ennyi, hogy az iraki háború és magának a háború kérdésének a filozófiája áll a középpontban és persze maga a csetlő-botló főhős, Attlio, aki egy költő-tanár, elvált férj és két kislány apukája. Őt alakítja Benigni és neki az eltökélt célja, hogy a visszatérő álmaiban folyton megjelenő nőt felkutassa és meggyőzze arról, hogy bizony az ő ágyában lenne a helye.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Roberto Benignit könnyű félreérteni, ha csak filmjeinek felszínét vizsgáljuk. A cukormáz, a bolondozás, a szó szerint olykor börleszkbe hajló bohóckodás ismét csak egy komédia látszatát vetíti elénk, holott a Tigris a hóban - akárcsak Az élet szép - dráma, mégpedig kőkemény, csak egy fényes papírba csomagolva tálalják, hogy könnyebb legyen a fogyasztása. Ráadásul a drámázás akárcsak ott, ezúttal is több rétegben történik - a rendező úgy döntött, hogy miután eleget hagyott minket nevetni és szenvedni (esetleg szenvedve nevetni) még megajándékoz egy újabb csavarral.
A film üzenete közel sem eredeti, hiszen a háború témájában nem sok újat lehet mutatni, ám a kérdés megközelítése meglepő és megragadó és ez a Tigris a hóban erőssége. Szerencsére az alkotás mentes mindenféle amerikai típusú szájbarágástól, inkább olasz módra tálalják a nézőnek a témát, ami talán kevésbé fekszi meg a gyomrot, ha eléggé nyitott az ember.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Érdekes film a Tigris a hóban, és csak az fogja maradéktalanul élvezni, aki képes befogadni a Benigni-féle bohócot a szívébe, hiszen egy egyemberes darabról van szó, melyben hiába alakít nagyot Jean Reno, még ő is a háttérbe szorul. A számtalan párhuzam és áthallás ellenére azonban Az élet szép által felállított minőségi magasságot ezúttal nem sikerült Benigninek abszolválnia, de ennek ellenére is egy nézhető, mosolygós-sírós tragikomédiát kapunk. Már ez is több a semminél.
Aki nem ismerte még az olasz filmest Az élet szép című holokausztdráma után, az minden bizonnyal azonnal tudta a neve hallatán, hogy kiről van szó Benigni sajátos Oscar-díj átvételét követően. A bohóc imázsát magára húzó olasz ugyanis a széksorok között és a színpadon ugrabugrálva fejezte ki örömét a győzelemmel kapcsolatban, s bár nem tudni, hogy ennek az örvendezésnek mekkora része jött szívből és mennyi fakadt tudatos PR-tervezésből, a lényeg a végeredmény: a világ felfigyelt az olasz filmgyártásra és persze magára Benignire is.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Érdekes módon a jó öreg Roberto nem használta ki a ziccert, talán nem is ez volt a célja. Ahelyett, hogy meglovagolta volna az Oscar keltette hullámokat, inkább elbohóckodott egyet az Asterix és Obelixben, majd a könnyedebb műfajt vette célba és legyártotta a Pinokkiót, amelynek a végeredménye csúfos bukta lett. Ismét csak bebizonyosodott, hogy csak pofára, csak szereplők vagy rendezők alapján nem lehet mindent lenyomni a kritikus közönség torkán. Benigni okult a kudarcból, magához tért és úgy döntött, hogy itt az ideje annak, hogy ismét a dráma vizeire hajózzon. Persze mindezt a hajókázást jó adagnyi Benigni humorral kell elképzelnünk.
A Tigris a hóban című film készítése megint családban maradt, hiszen a rendező amellett, hogy a főszerep eljátszására is felkérte önmagát (meghatottan fogadta el a felkérést), még az asszonyt is (Nicoletta Braschi, elismert olasz színésznő) is betuszkolta a női főszerepbe. A történetről sokat vétek lenne elárulni, elég csak ennyi, hogy az iraki háború és magának a háború kérdésének a filozófiája áll a középpontban és persze maga a csetlő-botló főhős, Attlio, aki egy költő-tanár, elvált férj és két kislány apukája. Őt alakítja Benigni és neki az eltökélt célja, hogy a visszatérő álmaiban folyton megjelenő nőt felkutassa és meggyőzze arról, hogy bizony az ő ágyában lenne a helye.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Roberto Benignit könnyű félreérteni, ha csak filmjeinek felszínét vizsgáljuk. A cukormáz, a bolondozás, a szó szerint olykor börleszkbe hajló bohóckodás ismét csak egy komédia látszatát vetíti elénk, holott a Tigris a hóban - akárcsak Az élet szép - dráma, mégpedig kőkemény, csak egy fényes papírba csomagolva tálalják, hogy könnyebb legyen a fogyasztása. Ráadásul a drámázás akárcsak ott, ezúttal is több rétegben történik - a rendező úgy döntött, hogy miután eleget hagyott minket nevetni és szenvedni (esetleg szenvedve nevetni) még megajándékoz egy újabb csavarral.
A film üzenete közel sem eredeti, hiszen a háború témájában nem sok újat lehet mutatni, ám a kérdés megközelítése meglepő és megragadó és ez a Tigris a hóban erőssége. Szerencsére az alkotás mentes mindenféle amerikai típusú szájbarágástól, inkább olasz módra tálalják a nézőnek a témát, ami talán kevésbé fekszi meg a gyomrot, ha eléggé nyitott az ember.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Érdekes film a Tigris a hóban, és csak az fogja maradéktalanul élvezni, aki képes befogadni a Benigni-féle bohócot a szívébe, hiszen egy egyemberes darabról van szó, melyben hiába alakít nagyot Jean Reno, még ő is a háttérbe szorul. A számtalan párhuzam és áthallás ellenére azonban Az élet szép által felállított minőségi magasságot ezúttal nem sikerült Benigninek abszolválnia, de ennek ellenére is egy nézhető, mosolygós-sírós tragikomédiát kapunk. Már ez is több a semminél.
|
Tigris a hóban (La Tigre e la neve/The Tiger and the Snow) színes feliratos olasz vígjáték, 114 perc, 2005 Rendező: Roberto Benigni Forgatókönyvíró: Roberto Benigni, Vincenzo Cerami Zeneszerző: Nicola Piovani Operatőr: Fabio Cianchetti Producer: Nicoletta Braschi Vágó: Massimo Fiocchi Szereplők: Roberto Benigni (Attilio de Giovanni) Jean Reno (Fuad) Nicoletta Braschi (Vittoria) Emilia Fox (Nancy Browning) Tom Waits (Tom Waits) Giuseppe Battiston (Ermanno) |
