SG.hu·
Kedves Wendy! - Pisztolyopera utolsó vérig
Thomas Vinterbergnek ismét sikerült valami egyedit összehozni - más kérdés hogy drámája mennyire vehető komolyan.
Kegyetlen, cudar egy világot élünk. Különösen akkor érzi így az ember, ha annak törvényeitől eltérő felfogásban él, s minduntalan kénytelen összeütközni vele. Az öntörvényű deviancia pedig rögvest hajlamos utolérni az embert, ha valami a rögeszméjévé válik és imádata tárgyát Isten s ember elé helyezi. Egy ilyen patologikussá váló elme kálváriájának lehetünk tanúi, ha Thomas Vinterberg legújabb filmjét választjuk.
Ez a Thomas Vinterberg az istennek nem akar viselkedni. Törvényszerűen mintára lázadó dán rendezőnk a Születésnap c. pokolgép hatású alkotásával vívta ki a nemzetközi filmvilág figyelmét, hogy aztán a genetikailag kódolt dogmától eloldalazva másféle irányban keresgéljen magának üdvözülést. Mindig sikerült sajátosra kihoznia aktuális darabját, jóra viszont annál kevésbé. 2003-as nagyfilmje, az It's All About Love (A végső megoldás: szerelem) erősen fejvakarós, de nehezen kódolható dráma (a pontos besorolását döntsék el nagyobbak és okosabbak) s nem adja magát egykönnyen legfrissebb darabja, a Kedves Wendy sem.
Talán az előző filmje hibájából(?) tanulva jobbnak látta, ha ezúttal forgatókönyv fronton a honiak segítségét kéri, az ugyancsak dán dogma-szabadságharcos Lars von Trier örömmel állt is rendelkezésre. A történetet egy csöndes amerikai kisváros környezetébe helyezték, ahol néhány lelkes ifjún furcsa szenvedély lesz úrrá. Főszereplőnk, a Jamie Bell (Billy Elliot, King Kong) alakította Dick birtokába kerül egy díszes pisztolynak, és annak valósággal rabjává lesz. Minden hobbi eleme egy egészséges szenvedély, de a fiút a pisztoly-lövészet valósággal magába szippantja.
Imádott csecsebecséje (ő lenne Wendy) társaságában időnként elvonul a világ szeme elől, ilyenkor minden megszűnik létezni számára. Gyorsan társra is lel még néhány ifjúban - nemre, bőrszínre és temperamentumra tekintet nélkül indulhatnak tehát a fieszták, ahol ünnepélyes, tiszteletteljes keretek között dörrentik el a díszes szerkentyűket, miközben szakkönyvekből ballisztikát tanulmányoznak. Pacifista imádat ez, emberre sosem kacsint a pisztolycső, azonban sejthetjük, hogy ezt az alapszabályt később kénytelenek lesznek áthágni. Mert van itt egy seriff (Bill Pullmann), aki nem jó szemmel nézi a rituálészerű ténykedést, de legyen is elég az ennyi - érdemes megnézni a filmet hogy saját szemmel lássuk kibontakozni a konfliktust.
Vinterbergnek sajnos tisztában kellett lennie azzal, hogy bár szép dolog hogy ő egyedi filmet akar összekaparni, de 2006-ra nem túl sok új maradt a nap alatt. Ha tehát konfliktust akart építeni kénytelen volt kiszámítható panelekhez nyúlni. Ez látszólag meg is rendíti és igyekszik lépten-nyomon újítgatni, minél több kreativitást belevinni a rendezésbe ami a csövön kifér, de azért ne essünk túlzásokba se.
Végeredménynek az egészből tényleg valami furcsa dolog kerül ki. Nagy hatásúnak semmiképpen nem mondható a Kedves Wendy!, furcsának viszont annál inkább. A film érdemei inkább a egyediség-fronton keresendők: a rokonszenves és jól válogatott szereplők segítségével a néző is menthetetlenül a titkos társaság pártoló tagjává lesz. Ezzel együtt viszont furcsát csavarodik velünk a terem. A külvilágot lassan velünk is egy búra mögül igyekszik láttatni a rendező, mintha mindenáron azon ügyködne hogy valahol félúton tükörországba szippantson minket. Nagy rendezői rásegítéssel persze, de mintha egyszerre a kis klubon kívülállók válnának deviánssá, egy perc alatt kész társadalomkritikák lennének képesek kipattanni a fejekből és csakis a klub nyújtotta szabadság válna a film kontextusában az egyetlen értékké, amiért élni érdemes.
Jamie Bell - mindenki Billy Elliot-ja - mostanában a részmunkaidős King Kongos hajósinasi állása mellett egyre több komoly szerephez adja a nevét (Chumscrubber). Dick bőrébe bújva ismét tisztes teljesítményt nyújt, Magyarországon kevésbé ismert, de az Egyesült Államokban címzetes szárnybontogatóként nyilvántartott kispajtásaival (pl.: Michael Angarano - Freddie szerepében), a klub többi tagjával egyetemben. A film hozzáállásából fakadóan kalandjaikat inkább tekinthetjük absztrakt tanmesének, bukásukat pedig egy andersen-i fabula tanulságának, minthogy hús-vér emberek tradégiáját lássuk benne. A történet körítése, a hatóanyagok eredője Vinterberg legújabb munkájában olyan végeredményhez vezet, amit drámának nem lehet komolyan venni.
Ezzel együtt a Kedves Wendy! újabb mutáns fehér holló a rendező szárnyai alól, ami ráadásul még könnyen is élvezhető az alacsonyra szorított elvontság-faktor miatt. Nehéz perceket maximum az szerezhet magának, aki nem elégszik meg a látottak megértésével és a filmet a jól ismert műfaji kategóriák felhasználásával is szeretné a helyrerakni a fejében. Mert az nehezen fog menni. Nagyon nehezen.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Kegyetlen, cudar egy világot élünk. Különösen akkor érzi így az ember, ha annak törvényeitől eltérő felfogásban él, s minduntalan kénytelen összeütközni vele. Az öntörvényű deviancia pedig rögvest hajlamos utolérni az embert, ha valami a rögeszméjévé válik és imádata tárgyát Isten s ember elé helyezi. Egy ilyen patologikussá váló elme kálváriájának lehetünk tanúi, ha Thomas Vinterberg legújabb filmjét választjuk.
Ez a Thomas Vinterberg az istennek nem akar viselkedni. Törvényszerűen mintára lázadó dán rendezőnk a Születésnap c. pokolgép hatású alkotásával vívta ki a nemzetközi filmvilág figyelmét, hogy aztán a genetikailag kódolt dogmától eloldalazva másféle irányban keresgéljen magának üdvözülést. Mindig sikerült sajátosra kihoznia aktuális darabját, jóra viszont annál kevésbé. 2003-as nagyfilmje, az It's All About Love (A végső megoldás: szerelem) erősen fejvakarós, de nehezen kódolható dráma (a pontos besorolását döntsék el nagyobbak és okosabbak) s nem adja magát egykönnyen legfrissebb darabja, a Kedves Wendy sem.
Talán az előző filmje hibájából(?) tanulva jobbnak látta, ha ezúttal forgatókönyv fronton a honiak segítségét kéri, az ugyancsak dán dogma-szabadságharcos Lars von Trier örömmel állt is rendelkezésre. A történetet egy csöndes amerikai kisváros környezetébe helyezték, ahol néhány lelkes ifjún furcsa szenvedély lesz úrrá. Főszereplőnk, a Jamie Bell (Billy Elliot, King Kong) alakította Dick birtokába kerül egy díszes pisztolynak, és annak valósággal rabjává lesz. Minden hobbi eleme egy egészséges szenvedély, de a fiút a pisztoly-lövészet valósággal magába szippantja.
Imádott csecsebecséje (ő lenne Wendy) társaságában időnként elvonul a világ szeme elől, ilyenkor minden megszűnik létezni számára. Gyorsan társra is lel még néhány ifjúban - nemre, bőrszínre és temperamentumra tekintet nélkül indulhatnak tehát a fieszták, ahol ünnepélyes, tiszteletteljes keretek között dörrentik el a díszes szerkentyűket, miközben szakkönyvekből ballisztikát tanulmányoznak. Pacifista imádat ez, emberre sosem kacsint a pisztolycső, azonban sejthetjük, hogy ezt az alapszabályt később kénytelenek lesznek áthágni. Mert van itt egy seriff (Bill Pullmann), aki nem jó szemmel nézi a rituálészerű ténykedést, de legyen is elég az ennyi - érdemes megnézni a filmet hogy saját szemmel lássuk kibontakozni a konfliktust.
Vinterbergnek sajnos tisztában kellett lennie azzal, hogy bár szép dolog hogy ő egyedi filmet akar összekaparni, de 2006-ra nem túl sok új maradt a nap alatt. Ha tehát konfliktust akart építeni kénytelen volt kiszámítható panelekhez nyúlni. Ez látszólag meg is rendíti és igyekszik lépten-nyomon újítgatni, minél több kreativitást belevinni a rendezésbe ami a csövön kifér, de azért ne essünk túlzásokba se.
Végeredménynek az egészből tényleg valami furcsa dolog kerül ki. Nagy hatásúnak semmiképpen nem mondható a Kedves Wendy!, furcsának viszont annál inkább. A film érdemei inkább a egyediség-fronton keresendők: a rokonszenves és jól válogatott szereplők segítségével a néző is menthetetlenül a titkos társaság pártoló tagjává lesz. Ezzel együtt viszont furcsát csavarodik velünk a terem. A külvilágot lassan velünk is egy búra mögül igyekszik láttatni a rendező, mintha mindenáron azon ügyködne hogy valahol félúton tükörországba szippantson minket. Nagy rendezői rásegítéssel persze, de mintha egyszerre a kis klubon kívülállók válnának deviánssá, egy perc alatt kész társadalomkritikák lennének képesek kipattanni a fejekből és csakis a klub nyújtotta szabadság válna a film kontextusában az egyetlen értékké, amiért élni érdemes.
Jamie Bell - mindenki Billy Elliot-ja - mostanában a részmunkaidős King Kongos hajósinasi állása mellett egyre több komoly szerephez adja a nevét (Chumscrubber). Dick bőrébe bújva ismét tisztes teljesítményt nyújt, Magyarországon kevésbé ismert, de az Egyesült Államokban címzetes szárnybontogatóként nyilvántartott kispajtásaival (pl.: Michael Angarano - Freddie szerepében), a klub többi tagjával egyetemben. A film hozzáállásából fakadóan kalandjaikat inkább tekinthetjük absztrakt tanmesének, bukásukat pedig egy andersen-i fabula tanulságának, minthogy hús-vér emberek tradégiáját lássuk benne. A történet körítése, a hatóanyagok eredője Vinterberg legújabb munkájában olyan végeredményhez vezet, amit drámának nem lehet komolyan venni.
Ezzel együtt a Kedves Wendy! újabb mutáns fehér holló a rendező szárnyai alól, ami ráadásul még könnyen is élvezhető az alacsonyra szorított elvontság-faktor miatt. Nehéz perceket maximum az szerezhet magának, aki nem elégszik meg a látottak megértésével és a filmet a jól ismert műfaji kategóriák felhasználásával is szeretné a helyrerakni a fejében. Mert az nehezen fog menni. Nagyon nehezen.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Kedves Wendy! színes feliratos dán-francia-német-angol filmdráma, 105 perc, 2005 Rendező: Thomas Vinterberg Forgatókönyvíró: Lars von Trier Operatőr: Anthony Dod Mantle Jelmeztervező: Annie Périer Zene: Benjamin Wallfisch Vágó: Mikkel E.G. Nielsen Szereplők: Jamie Bell (Dick Dandelion) Novella Nelson (Clarabelle) Bill Pullman (Krugsby) Michael Angarano (Freddie) Danso Gordon (Sebastian) Chris Owen (Huey) |
