SG.hu·
Utcai szamurájok - francia ugribugri béfilm
A franciáknak valamiért fixa ideájuk, hogy időről-időre elkápráztassanak minket egy látványos, forgatókönyvmentes ugrabugra filmmel. Íme a legfrissebb.
A film történetéről csak annyit, hogy adva van pár kemény legény, testi-lelki jóbarátok hatalmas szívvel, akik valami japán név alatt formációba tömörülnek és jótett helyében jót várnak. Nos, a banda, ezúttal úgy dönt, hogy egy kis tetőfocizgatás után Thaiföldet fogja meghódítani, hiszen biztos a világnak azon a felén is akad igazságtalanság által sújtott felebarát.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az Utcai szamurájok nyilván nem akar mást, mint némi moralizálással nyakonöntve bemutatni pár nagyon laza és baromi ügyes fiatalembert. Az ilyen filmeknél álsznobizmus lenne kiakadni a nem Oscar-díjas történeten. A gond igazából az, hogy ki tudja miért, a film iszonyatosan komolyan veszi önmagát, mintha küldetést teljesítene. Hihetetlen, pátosszal teli zene szól már a kezdet kezdetén is, majd utána bedübörög a Dolby Surround System-be valami francia kortárs popformáció legfrissebb kislemeze, hogy ezt felváltsa egy ugyancsak kortárs thaiföldi csellószóló - a változatosság zenei téren garantálva. Emellett pedig hihetetlenül magvas taoista filozófiai gondolatokkal is tömik egyik szegény főszereplő - és persze a nézők - fejét, holott hiszem, hogy ilyesmire nem sokan kíváncsiak.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Muszáj kiemelni a film töredezettségét: a történetet előrelendítő párbeszédek közé beékeltek pár hajmeresztő stunt-ot, némi látványakrobatikát - csak azért, hogy legyen nem pedig azért, mert szerves része a sztorinak. Jó példa az összehasonlításra a hasonló stílusú, de sokkal látványosabb B13 - A bűnös negyed, ahol az ugrálás, a parkour művészete nem volt ennyire öncélú, exhibicionista magamutogatás. De ami fontosabb, ott azt láttuk, amit a színész-kaszkadőrök produkáltak.
Sajnos az Utcai szamurájok - bár nagyon értik a dolgokat - olykor mégis fel lettek tupírozva láthatatlan zsinegekkel, melyeket alulfizetett filmes szakmunkások rángatnak rendezői vezényszavakra. Ráadásul még erőteljes CGI-támogatottságot is kapnak, ami sajnos hiteltelenné is teszi az egész hókuszpókuszt, mert így ki tudja, hogy a labdázgatás vagy az első jelenetes falmászás mellett még mit CGI-sítettek hozzáértő franci komputerzsenik. Látványos a dolog nem tagadhatjuk, de sajnos színészileg a Steven Seagal által vezetett színiiskola bukott diákjainak színvonalát sem nagyon érik el - és tudom, hogy nem ez a lényeg.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Tipikus béfilm lett a végeredmény, olyan, amit csak videótékából érdemes kivenni ha nagyon nincs más, de ha valaki a nagy vásznon akarja látni a látványelemekkel tűzdelt techdemót, akkor ne fogja vissza magát, max hagyja otthon a komódban az elvárásait, és akkor egész biztos jól fog szórakozni. Ha nem lenne ennyire komolykodó a film, akkor tényleg mindenki azt kaphatná ami egy hasonló mozitól elvárható. Amúgy meg szerintem érdemesebb kivárni a B13 - A bűnös negyed DVD-jét. Az tényleg nagyobbat üt.
A film történetéről csak annyit, hogy adva van pár kemény legény, testi-lelki jóbarátok hatalmas szívvel, akik valami japán név alatt formációba tömörülnek és jótett helyében jót várnak. Nos, a banda, ezúttal úgy dönt, hogy egy kis tetőfocizgatás után Thaiföldet fogja meghódítani, hiszen biztos a világnak azon a felén is akad igazságtalanság által sújtott felebarát.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az Utcai szamurájok nyilván nem akar mást, mint némi moralizálással nyakonöntve bemutatni pár nagyon laza és baromi ügyes fiatalembert. Az ilyen filmeknél álsznobizmus lenne kiakadni a nem Oscar-díjas történeten. A gond igazából az, hogy ki tudja miért, a film iszonyatosan komolyan veszi önmagát, mintha küldetést teljesítene. Hihetetlen, pátosszal teli zene szól már a kezdet kezdetén is, majd utána bedübörög a Dolby Surround System-be valami francia kortárs popformáció legfrissebb kislemeze, hogy ezt felváltsa egy ugyancsak kortárs thaiföldi csellószóló - a változatosság zenei téren garantálva. Emellett pedig hihetetlenül magvas taoista filozófiai gondolatokkal is tömik egyik szegény főszereplő - és persze a nézők - fejét, holott hiszem, hogy ilyesmire nem sokan kíváncsiak.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Muszáj kiemelni a film töredezettségét: a történetet előrelendítő párbeszédek közé beékeltek pár hajmeresztő stunt-ot, némi látványakrobatikát - csak azért, hogy legyen nem pedig azért, mert szerves része a sztorinak. Jó példa az összehasonlításra a hasonló stílusú, de sokkal látványosabb B13 - A bűnös negyed, ahol az ugrálás, a parkour művészete nem volt ennyire öncélú, exhibicionista magamutogatás. De ami fontosabb, ott azt láttuk, amit a színész-kaszkadőrök produkáltak.
Sajnos az Utcai szamurájok - bár nagyon értik a dolgokat - olykor mégis fel lettek tupírozva láthatatlan zsinegekkel, melyeket alulfizetett filmes szakmunkások rángatnak rendezői vezényszavakra. Ráadásul még erőteljes CGI-támogatottságot is kapnak, ami sajnos hiteltelenné is teszi az egész hókuszpókuszt, mert így ki tudja, hogy a labdázgatás vagy az első jelenetes falmászás mellett még mit CGI-sítettek hozzáértő franci komputerzsenik. Látványos a dolog nem tagadhatjuk, de sajnos színészileg a Steven Seagal által vezetett színiiskola bukott diákjainak színvonalát sem nagyon érik el - és tudom, hogy nem ez a lényeg.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Tipikus béfilm lett a végeredmény, olyan, amit csak videótékából érdemes kivenni ha nagyon nincs más, de ha valaki a nagy vásznon akarja látni a látványelemekkel tűzdelt techdemót, akkor ne fogja vissza magát, max hagyja otthon a komódban az elvárásait, és akkor egész biztos jól fog szórakozni. Ha nem lenne ennyire komolykodó a film, akkor tényleg mindenki azt kaphatná ami egy hasonló mozitól elvárható. Amúgy meg szerintem érdemesebb kivárni a B13 - A bűnös negyed DVD-jét. Az tényleg nagyobbat üt.
