Szekeres Viktor
Világok harca - kipukkadt a Spielberg-lufi
A szokásostól eltérően szerdán mutatják be szinte az egész világon Steven Spielberg legújabb filmjét, ami - és ezt nem nehéz megjósolni - nagyon meg fogja osztani a közönséget.
No igen. Mi másból kéne filmet csinálni. Vegyünk egy régi nagy klasszikust, amely inkább címe alapján klasszikus, hiszen anno H. G. Wells novellája (még 1898-ban), valamint Orson Welles átverős rádiójátéka (és Jeff Wayne szenzációs musicalje) volt az, ami leginkább nyomot hagyott az emberekben és az utókorban. Byron Haskin 1953-as filmes feldolgozása bár kapott ugyan speciális effekt-Oscart a ma már megmosolyogtatónak tűnő repülő csészealjaiért, de filmes berkekben a művet inkább amolyan látványfilmként könyvelték el, amiben az űrhajójukból ki sosem szálló űrlények piros lézerrel porlasztják szét az emberiséget, hogy aztán a film végén a bolygó felszínének több mint 2/3-át kitevő anyagtól (gyengébbek kedvéért: víz) azonnal elpusztuljanak.
Spielberg úgy döntött, hogy ebből a történetből egy olyan látványfilmet kreál, ami egyben a világ legnagyobb szabású kamaradarabjaként is megállja a helyet. A film (világ)premierjét az egyik leglátogatottabb mozihétvégére tűzték ki. Leszerződtettek egy hollywoodi nagyágyút (Tom Cruise) és már előre dörzsölték kezüket a gyanútlan néző pénztárcájából a zsebükbe áramló dollármilliók gondolatára. Spielberg csak egy dolgot határozott el előre: tartani fogja magát az eredeti Wells-könyvhöz.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Világok harcában Tom Cruise Ray Ferriert alakítja, aki konténereket emelget évi 20 ezer dolcsi fixért. Ray exe (Miranda Otto már mindig a Gyűrűk Ura Éowynja marad) lepasszolja a két közös gyereket egy hétvégére. Hősünk először botcsinálta apaként szerencsétlenkedik, majd hirtelen furcsa vizuális jelenségekre lesz figyelmes a hátsó kertben szemlélődve. A látvány-nagyüzem pedig beindul már a film 20. percétől kezdve, hogy kitartson egészen a 100. percig, persze meg-megállva, lepihenve, hiszen még egy Spielberg-filmnek sem végtelen a költségvetése.
Senki sem szereti, ha lényeges dolgokat olvas egy kritikában a film megtekintése előtt, de gondolom az nem kérdéses, hogy az alapkonfliktus a földlakók között és a kék bolygót leigázni kívánó, Mátrix-szerű tripodokban közlekedő idegenek között zajlik. Az idegenek szándékát fedje jótékony homály, ellenben Spielberg elgondolása elég hamar nyilvánvalóvá válik: úgy szeretné bemutatni a Világok harcát, hogy nem az egész invázióra koncentrál, hanem egyetlen ember menekülését kíséri figyelemmel.
Az ő szemével láttatja a borzalmas dolgokat és megkísérel belegondolni abba, hogy vajon az emberiség közeledni látva a végóráit, vajon hogyan reagál egy ehhez hasonló globális fenyegetésre. Az a cseppet sem közönségbarát megoldás, miszerint a főhős most kivételesen nem a világ megmentésére hajt, hanem csak gyerekeit akarja biztonságban tudni merész, és nagyon szimpatikus, és biztos sokakat meglep majd.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hogy valami szubjektív is elhangozzék ha már egyszer a kritika műfajában kalandozik a szerző: a film egy hatalmas lufi, ami pukkan egyet (-kettőt), majd semmivé válik. Bár a rendező tényleg az emberi drámát akarja láttatni velünk és azt meg is kapjuk, hisz gyerekszereplő (Dakota Fanning) gondolom ennyiszer még sosem kapta a "Még tágabbakra a szemeket!" rendezői utasítást, és Tom Cruise is produkál egy könnycseppet premier plánban.
Ennek ellenére a nézők többsége nem a szívszaggató családi történésekre, hanem magára a háborúra kíváncsi. Való igaz, a látvány elsőrangú, de valljuk meg: házak felrobbanását, sugárnyalábokat és repkedő autókat és teheneket már bőven láttuk hasonló filmekben. Spielberg kiéli magát abban, hogy amit díszlettervező tervezhet, azt sátán kacajjal lerombolja, de azzal nem tud mit kezdeni, hogy az egész film igazából nem szól semmiről.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A forgatókönyv tele van lyukakkal és a következő rombolásig mutató utak leírásával. Valamiért feltűnnek a filmben teljesen érdektelen szereplők (ismerős nő és lánya, Ray fia), akiket később - mivel látványosan nem lehet mit kezdeni velük - el is felejt gyorsan a film. Igazából a színészi teljesítményekkel nincs semmi gond, hiszen Tom Cruise van olyan profi, hogy hiteles apuka legyen, Dakota Fanning meg nyilván hiteles gyerek, aki ráadásul 10 éves kislányhoz méltóan az egész filmben sikítozik.
Justin Chatwin, aki a másik gyereket játsza, viszont teljesen feleslegesen szerepel a filmben, csak elvan és olykor kiabál az apjával, a cseppet sem klisé lázadó tinédzsert előadva. Az eredeti könyv rajongói biztos örülnek, hogy egy Wells-karakter, Ogilvy is szerepet kapott a filmben (Tim Robbins is profi), egy időre nála húzzák meg magukat a főszereplők, hogy a rendező ismét az emberi drámákra koncentrálhasson, és hogy bebizonyíthassa, hogy látta M. Night Shyamalan Jelek című filmjét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Nem érdemes szaporítani tovább a szót, a film egyértelmű csalódás. Egy üres látványfilm, sok robbanással, pár alien-nel (akik mintha a Lény c. film kellékraktárából kerültek át a filmbe) és sok drámával, kiabálással, valamint masszív tömeggyilkolászással. A történet hiánya látványosan rányomja a filmre a bélyegét, mint ahogy az is, hogy minden idők egyik legnézőtaszítóbb befejezését sikerült kitalálni, mely ugyan frappáns, de nem nehéz megjósolni, hogy a nézők többsége pár nyomdafestéket nem tűrő szóval és a "Mi a fene van most?" kérdéssel fog reagálni. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy nem veszít vele sokat az ember, ha nem nézi meg, vagy kivárja a tévés premiert.
Egy dolgot mindenesetre elértek a készítők. A reklámhadjáratnak köszönhetően úgy is mindenki megnézi a filmet, és az is biztos, hogy majd hosszú vita fog kezdődni arról a rajongók és utálók között a film milyenségét illetően.
Az elő-előzetes letöltése (Mérete 6 MB, formátuma .mov)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése (Mérete 6 MB, formátuma .mov)
No igen. Mi másból kéne filmet csinálni. Vegyünk egy régi nagy klasszikust, amely inkább címe alapján klasszikus, hiszen anno H. G. Wells novellája (még 1898-ban), valamint Orson Welles átverős rádiójátéka (és Jeff Wayne szenzációs musicalje) volt az, ami leginkább nyomot hagyott az emberekben és az utókorban. Byron Haskin 1953-as filmes feldolgozása bár kapott ugyan speciális effekt-Oscart a ma már megmosolyogtatónak tűnő repülő csészealjaiért, de filmes berkekben a művet inkább amolyan látványfilmként könyvelték el, amiben az űrhajójukból ki sosem szálló űrlények piros lézerrel porlasztják szét az emberiséget, hogy aztán a film végén a bolygó felszínének több mint 2/3-át kitevő anyagtól (gyengébbek kedvéért: víz) azonnal elpusztuljanak.
Spielberg úgy döntött, hogy ebből a történetből egy olyan látványfilmet kreál, ami egyben a világ legnagyobb szabású kamaradarabjaként is megállja a helyet. A film (világ)premierjét az egyik leglátogatottabb mozihétvégére tűzték ki. Leszerződtettek egy hollywoodi nagyágyút (Tom Cruise) és már előre dörzsölték kezüket a gyanútlan néző pénztárcájából a zsebükbe áramló dollármilliók gondolatára. Spielberg csak egy dolgot határozott el előre: tartani fogja magát az eredeti Wells-könyvhöz.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Világok harcában Tom Cruise Ray Ferriert alakítja, aki konténereket emelget évi 20 ezer dolcsi fixért. Ray exe (Miranda Otto már mindig a Gyűrűk Ura Éowynja marad) lepasszolja a két közös gyereket egy hétvégére. Hősünk először botcsinálta apaként szerencsétlenkedik, majd hirtelen furcsa vizuális jelenségekre lesz figyelmes a hátsó kertben szemlélődve. A látvány-nagyüzem pedig beindul már a film 20. percétől kezdve, hogy kitartson egészen a 100. percig, persze meg-megállva, lepihenve, hiszen még egy Spielberg-filmnek sem végtelen a költségvetése.
Senki sem szereti, ha lényeges dolgokat olvas egy kritikában a film megtekintése előtt, de gondolom az nem kérdéses, hogy az alapkonfliktus a földlakók között és a kék bolygót leigázni kívánó, Mátrix-szerű tripodokban közlekedő idegenek között zajlik. Az idegenek szándékát fedje jótékony homály, ellenben Spielberg elgondolása elég hamar nyilvánvalóvá válik: úgy szeretné bemutatni a Világok harcát, hogy nem az egész invázióra koncentrál, hanem egyetlen ember menekülését kíséri figyelemmel.
Az ő szemével láttatja a borzalmas dolgokat és megkísérel belegondolni abba, hogy vajon az emberiség közeledni látva a végóráit, vajon hogyan reagál egy ehhez hasonló globális fenyegetésre. Az a cseppet sem közönségbarát megoldás, miszerint a főhős most kivételesen nem a világ megmentésére hajt, hanem csak gyerekeit akarja biztonságban tudni merész, és nagyon szimpatikus, és biztos sokakat meglep majd.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hogy valami szubjektív is elhangozzék ha már egyszer a kritika műfajában kalandozik a szerző: a film egy hatalmas lufi, ami pukkan egyet (-kettőt), majd semmivé válik. Bár a rendező tényleg az emberi drámát akarja láttatni velünk és azt meg is kapjuk, hisz gyerekszereplő (Dakota Fanning) gondolom ennyiszer még sosem kapta a "Még tágabbakra a szemeket!" rendezői utasítást, és Tom Cruise is produkál egy könnycseppet premier plánban.
Ennek ellenére a nézők többsége nem a szívszaggató családi történésekre, hanem magára a háborúra kíváncsi. Való igaz, a látvány elsőrangú, de valljuk meg: házak felrobbanását, sugárnyalábokat és repkedő autókat és teheneket már bőven láttuk hasonló filmekben. Spielberg kiéli magát abban, hogy amit díszlettervező tervezhet, azt sátán kacajjal lerombolja, de azzal nem tud mit kezdeni, hogy az egész film igazából nem szól semmiről.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A forgatókönyv tele van lyukakkal és a következő rombolásig mutató utak leírásával. Valamiért feltűnnek a filmben teljesen érdektelen szereplők (ismerős nő és lánya, Ray fia), akiket később - mivel látványosan nem lehet mit kezdeni velük - el is felejt gyorsan a film. Igazából a színészi teljesítményekkel nincs semmi gond, hiszen Tom Cruise van olyan profi, hogy hiteles apuka legyen, Dakota Fanning meg nyilván hiteles gyerek, aki ráadásul 10 éves kislányhoz méltóan az egész filmben sikítozik.
Justin Chatwin, aki a másik gyereket játsza, viszont teljesen feleslegesen szerepel a filmben, csak elvan és olykor kiabál az apjával, a cseppet sem klisé lázadó tinédzsert előadva. Az eredeti könyv rajongói biztos örülnek, hogy egy Wells-karakter, Ogilvy is szerepet kapott a filmben (Tim Robbins is profi), egy időre nála húzzák meg magukat a főszereplők, hogy a rendező ismét az emberi drámákra koncentrálhasson, és hogy bebizonyíthassa, hogy látta M. Night Shyamalan Jelek című filmjét.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Nem érdemes szaporítani tovább a szót, a film egyértelmű csalódás. Egy üres látványfilm, sok robbanással, pár alien-nel (akik mintha a Lény c. film kellékraktárából kerültek át a filmbe) és sok drámával, kiabálással, valamint masszív tömeggyilkolászással. A történet hiánya látványosan rányomja a filmre a bélyegét, mint ahogy az is, hogy minden idők egyik legnézőtaszítóbb befejezését sikerült kitalálni, mely ugyan frappáns, de nem nehéz megjósolni, hogy a nézők többsége pár nyomdafestéket nem tűrő szóval és a "Mi a fene van most?" kérdéssel fog reagálni. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy nem veszít vele sokat az ember, ha nem nézi meg, vagy kivárja a tévés premiert.
Egy dolgot mindenesetre elértek a készítők. A reklámhadjáratnak köszönhetően úgy is mindenki megnézi a filmet, és az is biztos, hogy majd hosszú vita fog kezdődni arról a rajongók és utálók között a film milyenségét illetően.
Az elő-előzetes letöltése (Mérete 6 MB, formátuma .mov)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése (Mérete 6 MB, formátuma .mov)
|
Világok harca (War of the Worlds) amerikai sci-fi, 117 perc, 2005 Rendező: Steven Spielberg Író: H. G. Wells Forgatókönyvíró: David Koepp Operatőr: Janusz Kaminski Zene: John Williams Producer: Kathleen Kennedy, Colin Wilson Vágó: Michael Kahn Szereplők: Tom Cruise (Ray Ferrier) Dakota Fanning (Rachel Ferrier) Justin Chatwin (Robbie Ferrier) Miranda Otto (Mary Ann Ferrier) Tim Robbins (Ogilvy) David Alan Basche (Tim) Yul Vazquez (Julio) |
