SG.hu·
Ray
Az életrajzi filmek általában az életműből kiragadott momentumok unalmas, didaktikus bemutatásával telnek. Az RnB-király, Ray Charles életéről szóló Ray nem ilyen. Ez egy igazi film, mégpedig a szó legszorosabb értelmében.
A film az 1930-ban született, és tavaly elhunyt vak muzsikus, Ray Charles Robinson életútját követi végig. A kezdetektől a pályájának csúcsáig, nem figyelmen kívül hagyva azokat a kis mellékutakat, amelyek nagy hatással voltak a zenész későbbi karrierjére. Amellett, hogy egy életrajzi filmről van szó, természetesen a Ray egy zenés film, hiszen a történet szerves részét képezi a muzsika, de szerencsére egyik műfaji elem sem szorítja háttérbe a másikat. A két órát jóval meghaladó játékidő bőségesen elég arra, hogy megismerjük a főszereplő intim szféráját, szerelmi életét, valamint elkeseredett harcát a drogokkal.
A filmet Taylor Hackford rendezte, akiről eddigi filmjei során (Az ördög ügyvédje, Túszharc) nem igazán derült ki, hogy milyen alázattal képes közelíteni a zenés témához. A rendező szerencsére nem törekszik arra, hogy időrendi sorrendben, Ray Charles életének minden egyes állomását végigvegye - a lényeges, személyiséget alakító pontokat tartotta figyelem előtt. Bár a történetre nem lehet azt mondani, hogy lélegzetelállító, és olykor a rendező is gondban van az arányokkal, de teljesítménye azért több, mint iparosmunka, kézjegye felismerhető a filmen.
Ugyan a film 6 Oscar-jelölést kapott (többek között mint legjobb film és rendezés), manapság legfőképp Jamie Foxxtól hangos a sajtó, hiszen a színészt főszereplői Oscarra is jelölték (sőt, a Collateralban nyújtott alakításáért még a mellékszereplő kategóriában is indul). A régebben inkább vígjátéksorozatokban (The Jamie Foxx Show) és különféle limonádékban (Breakin' all the Rules - Szakíts, ha bírsz) szereplő komikus hihetetlen módon átérzi a szerepet. Ezek fennkölt, nagy szavaknak tűnnek, de nem azok. Nagy valószínűséggel a laikusok - akik nem igazából tudják eldönteni, hogy mi fán terem a színészoszkár - is elismerően csettintenek a főszereplő teljesítménye láttán.
Biztos sokan kialakították a maguk prekoncepcióját a filmmel kapcsolatban. Ők azok, akik tévednek. Ha valaki nem ismeri Ray Charlest, ha valakit hidegen hagy a műfaj, vagy esetleg nem is kedveli egyáltalán ezt a zenei stílust, akkor is - mint elfogulatlan szemlélő - csak azt tudom mondani, hogy érdemes megnézni. Főleg az ábrázolt emberi mélységek okán, vagy ha másért nem, akkor azért, hogy saját szemével lássa mindenki, hogy miért csak 1,2-szeres szorzóval lehet fogadni a netes fogadóirodákban Jamie Foxx Oscar-díjára (miközben Clint Eastwoodra 35-szörössel). Ez a srác tényleg elképesztő. Elképesztően jó.
Magyar nyelvű filmelőzetes, Windows Meda formátum, mérete 10 Mbyte
A film az 1930-ban született, és tavaly elhunyt vak muzsikus, Ray Charles Robinson életútját követi végig. A kezdetektől a pályájának csúcsáig, nem figyelmen kívül hagyva azokat a kis mellékutakat, amelyek nagy hatással voltak a zenész későbbi karrierjére. Amellett, hogy egy életrajzi filmről van szó, természetesen a Ray egy zenés film, hiszen a történet szerves részét képezi a muzsika, de szerencsére egyik műfaji elem sem szorítja háttérbe a másikat. A két órát jóval meghaladó játékidő bőségesen elég arra, hogy megismerjük a főszereplő intim szféráját, szerelmi életét, valamint elkeseredett harcát a drogokkal.
A filmet Taylor Hackford rendezte, akiről eddigi filmjei során (Az ördög ügyvédje, Túszharc) nem igazán derült ki, hogy milyen alázattal képes közelíteni a zenés témához. A rendező szerencsére nem törekszik arra, hogy időrendi sorrendben, Ray Charles életének minden egyes állomását végigvegye - a lényeges, személyiséget alakító pontokat tartotta figyelem előtt. Bár a történetre nem lehet azt mondani, hogy lélegzetelállító, és olykor a rendező is gondban van az arányokkal, de teljesítménye azért több, mint iparosmunka, kézjegye felismerhető a filmen.
Ugyan a film 6 Oscar-jelölést kapott (többek között mint legjobb film és rendezés), manapság legfőképp Jamie Foxxtól hangos a sajtó, hiszen a színészt főszereplői Oscarra is jelölték (sőt, a Collateralban nyújtott alakításáért még a mellékszereplő kategóriában is indul). A régebben inkább vígjátéksorozatokban (The Jamie Foxx Show) és különféle limonádékban (Breakin' all the Rules - Szakíts, ha bírsz) szereplő komikus hihetetlen módon átérzi a szerepet. Ezek fennkölt, nagy szavaknak tűnnek, de nem azok. Nagy valószínűséggel a laikusok - akik nem igazából tudják eldönteni, hogy mi fán terem a színészoszkár - is elismerően csettintenek a főszereplő teljesítménye láttán.
Biztos sokan kialakították a maguk prekoncepcióját a filmmel kapcsolatban. Ők azok, akik tévednek. Ha valaki nem ismeri Ray Charlest, ha valakit hidegen hagy a műfaj, vagy esetleg nem is kedveli egyáltalán ezt a zenei stílust, akkor is - mint elfogulatlan szemlélő - csak azt tudom mondani, hogy érdemes megnézni. Főleg az ábrázolt emberi mélységek okán, vagy ha másért nem, akkor azért, hogy saját szemével lássa mindenki, hogy miért csak 1,2-szeres szorzóval lehet fogadni a netes fogadóirodákban Jamie Foxx Oscar-díjára (miközben Clint Eastwoodra 35-szörössel). Ez a srác tényleg elképesztő. Elképesztően jó.
Magyar nyelvű filmelőzetes, Windows Meda formátum, mérete 10 Mbyte
|
Ray amerikai zenés dráma, 152 perc, 2004 Rendező: Taylor Hackford Forgatókönyvíró: James L. White, Taylor Hackford Operatőr: Pawel Edelman Zene: Craig Armstrong, Ray Charles Producer: Howard Baldwin, Karen Elise Baldwin, Stuart Benjamin, Taylor Hackford, Ray Robinson Charles Jr. Vágó: Paul Hirsch Szereplők: Jamie Foxx (Ray Charles) Kerry Washington (Della Charles) Regina King (Margie Hendrix) Patrick Bauchau (Dr. Hacker) Warwick Davis (Oberon) Clifton Powell ( Jeff Brown) Aunjanue Ellis (Mary Ann Fisher) Harry J. Lennix (Joe Adams) Terrence Dashon Howard (Gossie McKee) Larenz Tate (Quincy Jones) |