SG.hu·
Agyagpofa - A DC bevette a Szert
Egészen gusztustalan és morbid lett a DC legújabb próbálkozása, az Agyagpofa, mely szerencsére nem próbálja jó színben feltüntetni Batman egyik legrégebbi ellenlábasát.
Érdekes, de feltehetően érthető tendencia az, hogy a képregényfilmek világát többnyire a szuperhősök vagy a jófiúk uralják. Csak a DC világát nézve már nehéz is összeszámolni, hány alkalommal tért vissza rövidebb-hosszabb kihagyással Batman, Superman, Wonder Woman vagy Flash. Igen, a pozitív hősök megnyerőbbek és a történetük szinte minden alkalommal arra fut ki, hogy a jó legyőzi a gonoszt és bármilyen nehézséggel is kell szembenézzenek, a nagyobb jó miatt megéri. Ugyanakkor az is biztos, hogy a gonosztevők vagy antihősök éppen olyan izgalmas karakterek tudnak lenni, mint "pozitív nemezisük".
Most így hirtelen Joker ugrik be, aki az elmúlt időkben többször is visszatért, és a musicalt leszámítva mind Heath Ledger mind pedig Joaquin Phoenix parádéztak a szerepben. mindkettejük életében jelentős változást hozott, igaz, előbbinek negatív, míg utóbbinak az Oscar-díj miatt pozitív kicsengéssel. És feltehetően minden képregény rajongó tudna mondani olyan negatív karaktert, akinek a története megérne egy önálló filmet. A DC és James Gunn választása most Agyagpofára esett, aki 1940 óta tör borsot Batman és társai orra alá.
A film főszereplője Matt Hagen, egy feltörekvő színész, akinek karrierje és önértékelése szorosan összefonódik a külsejével. Amikor egy maffiózó brutálisan elcsúfítja az arcát, Matt nemcsak a szerepeit veszíti el: az addigi élete és jövőképe is összeomlik. Kétségbeesésében egy tudóshoz, Dr. Caitlyn Corrhoz fordul, aki kísérleti kezeléssel próbálja helyreállítani a sérült szöveteket. A beavatkozás kezdetben csodának tűnik, ám hamarosan rémisztő mellékhatások jelentkeznek. Matt teste elveszíti állandó formáját, és képessé válik mások alakjának felvételére. Miközben igyekszik uralni az átalakulást, egyre erősebben hajtja a bosszúvágy.
Akinek nem ismerős ez az alaphelyzet a képregényekből, az ne aggódjon: Mike Flanagan és Hossein Amini forgatókönyve több Agyagpofát gyúr össze. Az 1961-ben debütált Matt Hagen egy kincsvadász, aki egy egy barlangban egy különös anyagba kerül, amitől képes lesz az alakváltásra. Ám neki - mint mondjuk a Zöld Lámpásnak - időnként vissza kell térnie hogy feltöltse a képességét egy újabb fürdővel. Míg az eredeti, 1940-es Basil Karlo az, aki színész és bosszúból ölt különböző maszkokat magára, de ő alakváltásra még ekkor nem képes.
Így már kiderülhetett, hogy az Agyagpofa egy eredettörténet, de azokból is a jobbik féle. James Watkins cseppet sem kapkodva mutatja be Hagen szörnyű sorsát és azt az átváltozást, ami övezi az útját. Mert szerencsére itt nincs megváltás: Hagen egy gyilkos, akinek az elméje megbomlott a vele történtek miatt. Erre a szerepre tökéletes választás volt Tom Rhys Harries; a színész arca még nincs elhasználva, hiszen többnyire eddig mellékszerepekben láthattuk, de ez a szerep feltehetően felteszi őt Hollywood térképére. A gesztusa, a fájdalma és a szenvedés mind átérezhető és bizonyos pontig még meg is értjük, miért teszi mindezt. De persze van egy pont, amit ha átlépsz, nincs visszaút.
Az Agyagpofa - akár csak a Joker - nem rendelkezik szuperhősökkel vagy gonosztevőkkel. Hagen sorsát egy elbaltázott éjszaka pecsételi meg és a "megváltását" is a tudománytól kapja. A helyszín Gotham, de még utalást sem találunk más, általunk már ismert karakterekre, így feltehetően a jelenleg futó DC univerzumok között nincs, vagy csak nagyon minimális átjárás lesz. De ez érthető: Agyagpofa jelenleg nem igényel szupererővel bíró ellenfelet... de mondjuk a Pattinson-féle Batman mellé beférnie gond nélkül. Na az egy szép küzdelem lehetne.
Amit még ki kell emelni, az az effekt és a már címben is szereplő SZERtelen testhorror. Talán túlzás a Szerhez hasonlítani, de képregényes mértékkel azért vannak egészen gusztustalan és korhatárt igénylő megoldások. Már Hagen összeszabdalása is ilyen, de a későbbiekben is láthatunk egészen érdekes és izgalmas gyilkosságokat. A CG ugyan nem a legjobb, főleg Agyagpofa végső formáinál rezeg a léc, de szerencsére Watkins nem is erőlteti ezeket a részeket. Hagen alakváltásait ügyes vágásokkal és valódi színészekkel oldotta meg, ami nagyon jót tett a filmnek.
Az Agyagpofa mindenképpen a jobb képregényfilmek közé tartozik, de meg merem kockáztatni, hogy James Gunn érkezése óta a legjobb. Igen, elveri a Supermant is, és persze Supergirl is csak messziről tiszteleghet neki. Ez pedig nagyon komoly reményt ad a rajongóknak, hiszen a tévében a Lámpások mutatta meg, hogy egy krimibe oltott szuperhős történet mennyire jól tud működni. Most pedig a testhorror és bosszúfilmek találkoztak egy képregény karakterrel és lett remek a végeredmény. Sajnos a bevételek alapján nem találta meg a közönség a filmet, de remélem ez streaming platformokon megváltozik és nem utoljára láttuk Hagent a nagyvásznon. Szóval aki mindig arra panaszkodik, hogy Hollywood nem tud újat mutatni, az vegye meg a jegyét vagy hallgasson mindörökre. 8/10
Érdekes, de feltehetően érthető tendencia az, hogy a képregényfilmek világát többnyire a szuperhősök vagy a jófiúk uralják. Csak a DC világát nézve már nehéz is összeszámolni, hány alkalommal tért vissza rövidebb-hosszabb kihagyással Batman, Superman, Wonder Woman vagy Flash. Igen, a pozitív hősök megnyerőbbek és a történetük szinte minden alkalommal arra fut ki, hogy a jó legyőzi a gonoszt és bármilyen nehézséggel is kell szembenézzenek, a nagyobb jó miatt megéri. Ugyanakkor az is biztos, hogy a gonosztevők vagy antihősök éppen olyan izgalmas karakterek tudnak lenni, mint "pozitív nemezisük".
Most így hirtelen Joker ugrik be, aki az elmúlt időkben többször is visszatért, és a musicalt leszámítva mind Heath Ledger mind pedig Joaquin Phoenix parádéztak a szerepben. mindkettejük életében jelentős változást hozott, igaz, előbbinek negatív, míg utóbbinak az Oscar-díj miatt pozitív kicsengéssel. És feltehetően minden képregény rajongó tudna mondani olyan negatív karaktert, akinek a története megérne egy önálló filmet. A DC és James Gunn választása most Agyagpofára esett, aki 1940 óta tör borsot Batman és társai orra alá.
A film főszereplője Matt Hagen, egy feltörekvő színész, akinek karrierje és önértékelése szorosan összefonódik a külsejével. Amikor egy maffiózó brutálisan elcsúfítja az arcát, Matt nemcsak a szerepeit veszíti el: az addigi élete és jövőképe is összeomlik. Kétségbeesésében egy tudóshoz, Dr. Caitlyn Corrhoz fordul, aki kísérleti kezeléssel próbálja helyreállítani a sérült szöveteket. A beavatkozás kezdetben csodának tűnik, ám hamarosan rémisztő mellékhatások jelentkeznek. Matt teste elveszíti állandó formáját, és képessé válik mások alakjának felvételére. Miközben igyekszik uralni az átalakulást, egyre erősebben hajtja a bosszúvágy.
Akinek nem ismerős ez az alaphelyzet a képregényekből, az ne aggódjon: Mike Flanagan és Hossein Amini forgatókönyve több Agyagpofát gyúr össze. Az 1961-ben debütált Matt Hagen egy kincsvadász, aki egy egy barlangban egy különös anyagba kerül, amitől képes lesz az alakváltásra. Ám neki - mint mondjuk a Zöld Lámpásnak - időnként vissza kell térnie hogy feltöltse a képességét egy újabb fürdővel. Míg az eredeti, 1940-es Basil Karlo az, aki színész és bosszúból ölt különböző maszkokat magára, de ő alakváltásra még ekkor nem képes.
Így már kiderülhetett, hogy az Agyagpofa egy eredettörténet, de azokból is a jobbik féle. James Watkins cseppet sem kapkodva mutatja be Hagen szörnyű sorsát és azt az átváltozást, ami övezi az útját. Mert szerencsére itt nincs megváltás: Hagen egy gyilkos, akinek az elméje megbomlott a vele történtek miatt. Erre a szerepre tökéletes választás volt Tom Rhys Harries; a színész arca még nincs elhasználva, hiszen többnyire eddig mellékszerepekben láthattuk, de ez a szerep feltehetően felteszi őt Hollywood térképére. A gesztusa, a fájdalma és a szenvedés mind átérezhető és bizonyos pontig még meg is értjük, miért teszi mindezt. De persze van egy pont, amit ha átlépsz, nincs visszaút.
Az Agyagpofa - akár csak a Joker - nem rendelkezik szuperhősökkel vagy gonosztevőkkel. Hagen sorsát egy elbaltázott éjszaka pecsételi meg és a "megváltását" is a tudománytól kapja. A helyszín Gotham, de még utalást sem találunk más, általunk már ismert karakterekre, így feltehetően a jelenleg futó DC univerzumok között nincs, vagy csak nagyon minimális átjárás lesz. De ez érthető: Agyagpofa jelenleg nem igényel szupererővel bíró ellenfelet... de mondjuk a Pattinson-féle Batman mellé beférnie gond nélkül. Na az egy szép küzdelem lehetne.
Amit még ki kell emelni, az az effekt és a már címben is szereplő SZERtelen testhorror. Talán túlzás a Szerhez hasonlítani, de képregényes mértékkel azért vannak egészen gusztustalan és korhatárt igénylő megoldások. Már Hagen összeszabdalása is ilyen, de a későbbiekben is láthatunk egészen érdekes és izgalmas gyilkosságokat. A CG ugyan nem a legjobb, főleg Agyagpofa végső formáinál rezeg a léc, de szerencsére Watkins nem is erőlteti ezeket a részeket. Hagen alakváltásait ügyes vágásokkal és valódi színészekkel oldotta meg, ami nagyon jót tett a filmnek.
Az Agyagpofa mindenképpen a jobb képregényfilmek közé tartozik, de meg merem kockáztatni, hogy James Gunn érkezése óta a legjobb. Igen, elveri a Supermant is, és persze Supergirl is csak messziről tiszteleghet neki. Ez pedig nagyon komoly reményt ad a rajongóknak, hiszen a tévében a Lámpások mutatta meg, hogy egy krimibe oltott szuperhős történet mennyire jól tud működni. Most pedig a testhorror és bosszúfilmek találkoztak egy képregény karakterrel és lett remek a végeredmény. Sajnos a bevételek alapján nem találta meg a közönség a filmet, de remélem ez streaming platformokon megváltozik és nem utoljára láttuk Hagent a nagyvásznon. Szóval aki mindig arra panaszkodik, hogy Hollywood nem tud újat mutatni, az vegye meg a jegyét vagy hallgasson mindörökre. 8/10
|
Agyagpofa (Clay Face) szinkronizált, amerikai horrorfilm, 108 perc, 2026 18 éven aluliaknak nem ajánlott Rendező: James Watkins Forgatókönyv: Mike Flanagan, Hossein Amini Operatőr: Rob Hardy Producer: Lynn Harris, Matt Reeves, James Gunn, Peter Safran Tom Rhys Harries (Matt Hagen / Agyagpofa) Ruby Sear (Theresa) Naomi Ackie (Caitlyn Corr) Max Minghella (John Borrelli) Sam Hazeldine (Chris) Sonita Henry (Clara Finch) David Dencik (Markos Szabo) |
