Gyenge epizód lett a Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember
Trilógiává bővült Benoit Blanc nyomozói kalandozása, de a vallási közegbe helyezett krimi elveszítette a korábbi játékosságát. A három film közül a leggyengébb lett, de a mezőnyből még így is messze kimagaslik.
Rian Johnson filmjei előtt meghajolni, térde borulni nagy divat és persze ennek megvannak az előzményei. Az író-rendező bátran vállal fel kompromisszummentes megoldásokat és történeteket, melyek azonban néha nem sülnek el jól. Tökéletes példája ennek a Star Wars: Az utolsó Jedik, mely sokak szerint a franchise legrosszabb darabja. Azonban a Looper - A jövő gyilkosa egy izgalmas sci-fi/akció volt, remek ritmussal és parádés szereposztással, majd a Tőrbe ejtve megismertette a világgal a nem tipikus eszközökkel dolgozó Benoit Blanc magánnyomozót és izgalmas eseteit.
A Tőrbe ejtve franchise a Netflix zászlóshajója lett, hiszen a 2023-as Üveghagyma ha lehet még jobban sikerült, mint elődje. Izgalmasabb alaphelyzet, több Blanc, érdekes végkifejlet és remek színészek. Éppen ezért nagyon várták a rajongók a Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember címet kapott harmadik részt, mely nemrég meg is jelent, és az első kritikák alapján az év legjobb filmjével van dolgunk. Nos, a film megtekintése után ez sajnos erőteljes túlzás.
Jud Duplenticy egy erőszakos múlttal rendelkező pap, aki egy meggondolatlan tettét követően egy istenháta mögötti parókiára kerül, ahol a helyi pap, Jefferson Wicks a saját eszközeivel tartja a markában aprócska gyülekezetét. A fiatal pap nem szívesen látott személy a környéken, de Jud nem hátrál meg, így amikor meghal Wicks, ő lesz az első számú gyanúsított. Ekkor bukkan fel Benoit Blanc, aki nem csupán a gyilkost próbálja megtalálni, de meg is kell győzze a fiatal papot, hogy nem a szívében éledő gyűlölet okozta riválisa halálát.
A film vizuálisan is szakít az Üveghagyma napsütötte, harsány színeivel, és sokkal komorabb, földszagúbb világot teremt. A falusi környezet, az elhagyatott templom, a ködös utcák és a sötét belső terek folyamatos nyomasztó hangulatot árasztanak, amely jól illeszkedik a történet vallási és erkölcsi dilemmáihoz. Rian Johnson itt tudatosan lassabb tempót diktál, hosszabb párbeszédekkel és elidőző beállításokkal, ami egyrészt mélyíti a karaktereket, másrészt viszont tovább erősíti azt az érzetet, hogy a nyomozás kevésbé pörgős, mint korábban.
Kezdjük a jó dolgokkal. Johnson továbbra is remekül írja meg a karaktereket; Blanc most sajnos kicsit hátrébb szorul, de ez nem vesz el Daniel Craig játékából. Az egykori 007-es láthatóan élvezi a fellengzős, beképzelt, páváskodó, de egyébként zseniális nyomozó alakját, aki ezúttal a hitetlenségével is kénytelen megharcolni. És bár harmadik alkalommal már kicsit megfakult a karakter "izgalmassága", hiszen ő maga is elmondja a filmben mit fog majd tenni, de még így is drukkolunk neki, hogy fejtse meg ezt a lehetetlennek tűnő esetet.
Pontosabban neki tűnik annak. A rutinosabb kriminézők ugyanis feltehetően már Blanc felbukkanásánál sejtik, ki a gyilkos és nagyjából az indítékra is ráéreznek. Ettől függetlenül akad majd még meglepetés és pár fordulat, de sajnos talán ez az eddigi legkiszámíthatóbb és legkevésbé izgalmas történet a Tőrbe ejtve világából. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez a mondat a franchise berkeiben értendő, krimiként bármelyik idei filmmel felveszi a versenyt az Ébredj fel, halott ember.
Rian Johnson láthatóan tudatosan nem akarta újra ugyanazt a formulát ismételni. Az Ébredj fel, halott ember kevésbé épít nagy, látványos csavarokra, és inkább a belső konfliktusokra koncentrál. Ez bátor döntés, de nem minden esetben hálálja meg magát. Míg az első két filmnél a megfejtés folyamata maga is szórakoztató játék volt a nézővel, itt gyakran érezni, hogy a hangsúly inkább az üzeneten, mint a rejtélyen van. Ez nem teszi rossz filmmé, de kevésbé emlékezetes így.
De vissza a szereplőgárdához. Glenn Close mint megszállott hívő és a csorda legstabilabb pontja egészen zseniális, Jeremy Renner alkoholista orvosként abszolút pazar, Thomas Haden Church, a szerelmes kertész kevés figyelmet kap, Andrew Scott az alkotói válságban lévő íróként hozza a Sherlockban látott karakter szintjét, Cailey Spaeny pedig elesett zenészként valóban sajnálni való. Aki azonban mindent lemos a színről, az Josh Brolin. Lubickol a szemét és erőszakos pap szerepében, szinte kívánjuk a halálát de a film nagy kérdése, hogy valóban megérdemli azt? A főszereplő Jud is ezzel a dilemmával küzd végig a filmben és ezért keveredik bele ő maga is a nyomozásba, pont úgy, mint anno Ana de Armas vagy Janelle Monáe.
Az Ébredj fel, halott ember messze a leginkább tematikus darab a trilógiában. A bűnügy itt nem csupán logikai feladvány, hanem erkölcsi kérdés is: lehet-e igazságos egy gyilkosság, ha az áldozat maga is romboló hatással volt a közösségére. A film folyamatosan játszik a hit, a bűntudat, a megbocsátás és az önigazolás fogalmaival, és Jud karakterén keresztül azt vizsgálja, hogy meddig tolható el az erkölcsi felelősség határa. Ez a komolyság ugyan emeli a tétet, de egyben elvesz valamennyit abból a könnyed, játékos krimiélményből is, amely a sorozat védjegyévé vált.
Összességében a Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember egy nagyon jó kis krimi, csupán a franchise mércéjével sikerült inkább közepesre. A cselekmény első harmada kifejezetten erős, és Blanc megjelenéséig feszes, nyugtalanító hangulatot teremt. Utána azonban elindul a nyomozás és kissé unalmassá válik néha a folyamat maga. A lezárás pedig közel sem olyan frappáns, mint az előző két rész esetében volt. Mindenesetre tény, hogy Blanc karaktere további történetért kiált és remélhetőleg a Netflix is nyitott rá, hiszen a Tőrbe ejtve trilógia messze a legminőségibb tartalom a felületen. 7/10
Rian Johnson filmjei előtt meghajolni, térde borulni nagy divat és persze ennek megvannak az előzményei. Az író-rendező bátran vállal fel kompromisszummentes megoldásokat és történeteket, melyek azonban néha nem sülnek el jól. Tökéletes példája ennek a Star Wars: Az utolsó Jedik, mely sokak szerint a franchise legrosszabb darabja. Azonban a Looper - A jövő gyilkosa egy izgalmas sci-fi/akció volt, remek ritmussal és parádés szereposztással, majd a Tőrbe ejtve megismertette a világgal a nem tipikus eszközökkel dolgozó Benoit Blanc magánnyomozót és izgalmas eseteit.
A Tőrbe ejtve franchise a Netflix zászlóshajója lett, hiszen a 2023-as Üveghagyma ha lehet még jobban sikerült, mint elődje. Izgalmasabb alaphelyzet, több Blanc, érdekes végkifejlet és remek színészek. Éppen ezért nagyon várták a rajongók a Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember címet kapott harmadik részt, mely nemrég meg is jelent, és az első kritikák alapján az év legjobb filmjével van dolgunk. Nos, a film megtekintése után ez sajnos erőteljes túlzás.
Jud Duplenticy egy erőszakos múlttal rendelkező pap, aki egy meggondolatlan tettét követően egy istenháta mögötti parókiára kerül, ahol a helyi pap, Jefferson Wicks a saját eszközeivel tartja a markában aprócska gyülekezetét. A fiatal pap nem szívesen látott személy a környéken, de Jud nem hátrál meg, így amikor meghal Wicks, ő lesz az első számú gyanúsított. Ekkor bukkan fel Benoit Blanc, aki nem csupán a gyilkost próbálja megtalálni, de meg is kell győzze a fiatal papot, hogy nem a szívében éledő gyűlölet okozta riválisa halálát.
A film vizuálisan is szakít az Üveghagyma napsütötte, harsány színeivel, és sokkal komorabb, földszagúbb világot teremt. A falusi környezet, az elhagyatott templom, a ködös utcák és a sötét belső terek folyamatos nyomasztó hangulatot árasztanak, amely jól illeszkedik a történet vallási és erkölcsi dilemmáihoz. Rian Johnson itt tudatosan lassabb tempót diktál, hosszabb párbeszédekkel és elidőző beállításokkal, ami egyrészt mélyíti a karaktereket, másrészt viszont tovább erősíti azt az érzetet, hogy a nyomozás kevésbé pörgős, mint korábban.
Kezdjük a jó dolgokkal. Johnson továbbra is remekül írja meg a karaktereket; Blanc most sajnos kicsit hátrébb szorul, de ez nem vesz el Daniel Craig játékából. Az egykori 007-es láthatóan élvezi a fellengzős, beképzelt, páváskodó, de egyébként zseniális nyomozó alakját, aki ezúttal a hitetlenségével is kénytelen megharcolni. És bár harmadik alkalommal már kicsit megfakult a karakter "izgalmassága", hiszen ő maga is elmondja a filmben mit fog majd tenni, de még így is drukkolunk neki, hogy fejtse meg ezt a lehetetlennek tűnő esetet.
Pontosabban neki tűnik annak. A rutinosabb kriminézők ugyanis feltehetően már Blanc felbukkanásánál sejtik, ki a gyilkos és nagyjából az indítékra is ráéreznek. Ettől függetlenül akad majd még meglepetés és pár fordulat, de sajnos talán ez az eddigi legkiszámíthatóbb és legkevésbé izgalmas történet a Tőrbe ejtve világából. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez a mondat a franchise berkeiben értendő, krimiként bármelyik idei filmmel felveszi a versenyt az Ébredj fel, halott ember.
Rian Johnson láthatóan tudatosan nem akarta újra ugyanazt a formulát ismételni. Az Ébredj fel, halott ember kevésbé épít nagy, látványos csavarokra, és inkább a belső konfliktusokra koncentrál. Ez bátor döntés, de nem minden esetben hálálja meg magát. Míg az első két filmnél a megfejtés folyamata maga is szórakoztató játék volt a nézővel, itt gyakran érezni, hogy a hangsúly inkább az üzeneten, mint a rejtélyen van. Ez nem teszi rossz filmmé, de kevésbé emlékezetes így.
De vissza a szereplőgárdához. Glenn Close mint megszállott hívő és a csorda legstabilabb pontja egészen zseniális, Jeremy Renner alkoholista orvosként abszolút pazar, Thomas Haden Church, a szerelmes kertész kevés figyelmet kap, Andrew Scott az alkotói válságban lévő íróként hozza a Sherlockban látott karakter szintjét, Cailey Spaeny pedig elesett zenészként valóban sajnálni való. Aki azonban mindent lemos a színről, az Josh Brolin. Lubickol a szemét és erőszakos pap szerepében, szinte kívánjuk a halálát de a film nagy kérdése, hogy valóban megérdemli azt? A főszereplő Jud is ezzel a dilemmával küzd végig a filmben és ezért keveredik bele ő maga is a nyomozásba, pont úgy, mint anno Ana de Armas vagy Janelle Monáe.
Az Ébredj fel, halott ember messze a leginkább tematikus darab a trilógiában. A bűnügy itt nem csupán logikai feladvány, hanem erkölcsi kérdés is: lehet-e igazságos egy gyilkosság, ha az áldozat maga is romboló hatással volt a közösségére. A film folyamatosan játszik a hit, a bűntudat, a megbocsátás és az önigazolás fogalmaival, és Jud karakterén keresztül azt vizsgálja, hogy meddig tolható el az erkölcsi felelősség határa. Ez a komolyság ugyan emeli a tétet, de egyben elvesz valamennyit abból a könnyed, játékos krimiélményből is, amely a sorozat védjegyévé vált.
Összességében a Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember egy nagyon jó kis krimi, csupán a franchise mércéjével sikerült inkább közepesre. A cselekmény első harmada kifejezetten erős, és Blanc megjelenéséig feszes, nyugtalanító hangulatot teremt. Utána azonban elindul a nyomozás és kissé unalmassá válik néha a folyamat maga. A lezárás pedig közel sem olyan frappáns, mint az előző két rész esetében volt. Mindenesetre tény, hogy Blanc karaktere további történetért kiált és remélhetőleg a Netflix is nyitott rá, hiszen a Tőrbe ejtve trilógia messze a legminőségibb tartalom a felületen. 7/10
|
Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember (Wake Up Dead Man) szinkronizált, amerikai krimi, 144 perc, 2025 14 éven aluliaknak nem ajánlott Rendező: Rian Johnson Forgatókönyv: Rian Johnson Operatőr: Steve Yedlin Producer: Ram Bergman, Rian Johnson, Adele Franck, Richard Goodwin Daniel Craig (Benoit Blanc) Josh O'Connor (Jud Duplenticy) Glenn Close (Martha Delacroix) Josh Brolin (Jefferson Wicks) Mila Kunis (Geraldine Scott) Jeremy Renner (Dr. Nat Sharp) Andrew Scott (Lee Scott) Kerry Washington (Vera Draven) |
