Látványos, de túlterhelt lett a legújabb Frankenstein-adaptáció
Sajnos a Nosferatu után újabb klasszikus horror vérzett el, hiszen del Toro Frankenstein filmje is komoly kihívásokkal küszködik.
Guillermo del Toro úgy döntött, hogy ideje felmelegíteni kedvenc szörnymeséjét és ebben partnerre is talált a Netflixben. A Penge 2, Tűzgyűrű, Pokolfajzat és A faun labirintusa rendezője az utóbbi másfél évtizedben már nem volt képes igazán nagy sikert elérni. A Bíborhegy, A víz érintése vagy éppen a Pinokkió nem arattak komolyabb sikert és így már kellett a rendezőnek egy jobban sikerült alkotás.
A rendező nosztalgikus tisztelettel nyúlt a forrásanyaghoz, miközben próbált személyes tónust is adni a történetnek. Del Toro teljes életművét végigkíséri az a tematika, hogy a szörnyek gyakran emberibbek az embereknél, és hogy az elutasítottság, a kirekesztettség milyen pusztító erőt képes felszabadítani. Ebben a filmben is erősen jelen van ez a gondolat: inkább a teremtmény tragédiájára fókuszál, mint a horror elemekre. Emiatt sok néző inkább egy melankolikus drámát fog látni, mint klasszikus horrort - és talán ez az oka annak, hogy a film fogadtatása megosztó.
A rendező régi vágya volt, hogy Shelley művét saját kézjegyével formálja át, és bár a vizuális világ szinte minden pillanatban lenyűgöző, a film narratívája nem mindig képes lépést tartani ezzel az ambícióval. A végeredmény így egyszerre mutatja meg del Toro erősségeit és korlátait. A Frankenstein története hűen követi Mary Shelley 1818-as klasszikusát és ennek vannak előnyei és hátrányai is. A sztoriban Victor életét követhetjük nyomon aki az anyja halála óta keresi a visszatérés lehetőséget a másvilágról. Erre teszi fel egész orvosi karrierjét, míg egy "jótevő" nem nyújt neki korlátlan anyagi forrásokat ennek megvalósításához. Ez sikerül is, ám végül elromlik a kapcsolat teremtő és teremtménye között.
Del Toro egész karrierje során folyamatosan merített Mary Shelley történetéből, minden filmjében fellelhetők a hatásai Frankenstein sztorijának, így ez elég komoly vállalás volt. Ami sajnos csak részben jött össze a direktornak. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy maga a látvány fenomenális: a nyitójelenet, a kornak megfelelő helyszínek és maga a torony, ahol a kísérlet zajlik nagyon jól festenek. Miközben néztem, sajnáltam hogy ezt nem egy nagy vásznon láthatom.
A történet követi a regényt, de a hangsúly áthelyeződik az istenkomplexusról az apa-fia kapcsolatokra és ez egyébként kimondottan jól áll a filmnek. Azok a film legjobb részei, ahol Victor az apjával szerepel, vagy éppen a szörnyével próbál zöldágra vergődni. Oscar Isaac Victor Frankenstein szerepében kiemelkedik a film gárdájából. A szörny, Jacob Elordi is képes felnőni a kihívásokhoz, de az ő játékideje és sztorija sajnos kevesebb időt kap.
És itt már sajnos ki kell emelni a negatívumokat is. A Frankenstein hosszú - de nagyon. A maga két és fél órája embert próbáló feladat. Számos ponton érezni, hogy ezt a részt simán ki lehetett volna hagyni. Ráadásul a film nem találja az ideális egyensúlyt a regényhez való hűség és a modern filmes ritmus között. A hosszú, gyakran indokolatlanul kitartott jelenetek lassítják a történet lendületét, miközben a karakterek közti legfontosabb érzelmi dinamika - főként Victor és a teremtmény kapcsolata - kevesebb fókuszt kap, mint amennyit megérdemelne. Emiatt a film néha széthullónak és strukturálatlanak tűnik.
Mivel a film nagyon hosszú, így unalmas is bizonyos részeken. Bár a Frankenstein minden hibája ellenére is egyedi és gondosan megformált alkotás, érződik rajta, hogy a klasszikus irodalmi alapanyag súlya néha gúzsba köti a rendezőt. Del Toro szenvedélye átüt a képkockákon, de a film ritmusa és dramaturgiai döntései nem mindig szolgálják a történet kibontakozását. Akinek fontos a látvány és a hangulat, az sok mindent élvezni fog benne, de aki feszesebb, modernebb adaptációra számít, annak könnyen csalódást okozhat.
Összességében a Frankenstein egy közepes film, amit egyszer mindenképpen érdemes megnézni, már csak a látvány és a színész alakítások miatt is. De csodát ne várjunk, hiszen az 1818-as történet valamiféle modernizálás nélkül már kicsit idejemúltnak tűnik. De a mondanivaló, a végkifejlet még most is aktuális. 6/10
Guillermo del Toro úgy döntött, hogy ideje felmelegíteni kedvenc szörnymeséjét és ebben partnerre is talált a Netflixben. A Penge 2, Tűzgyűrű, Pokolfajzat és A faun labirintusa rendezője az utóbbi másfél évtizedben már nem volt képes igazán nagy sikert elérni. A Bíborhegy, A víz érintése vagy éppen a Pinokkió nem arattak komolyabb sikert és így már kellett a rendezőnek egy jobban sikerült alkotás.
A rendező nosztalgikus tisztelettel nyúlt a forrásanyaghoz, miközben próbált személyes tónust is adni a történetnek. Del Toro teljes életművét végigkíséri az a tematika, hogy a szörnyek gyakran emberibbek az embereknél, és hogy az elutasítottság, a kirekesztettség milyen pusztító erőt képes felszabadítani. Ebben a filmben is erősen jelen van ez a gondolat: inkább a teremtmény tragédiájára fókuszál, mint a horror elemekre. Emiatt sok néző inkább egy melankolikus drámát fog látni, mint klasszikus horrort - és talán ez az oka annak, hogy a film fogadtatása megosztó.
A rendező régi vágya volt, hogy Shelley művét saját kézjegyével formálja át, és bár a vizuális világ szinte minden pillanatban lenyűgöző, a film narratívája nem mindig képes lépést tartani ezzel az ambícióval. A végeredmény így egyszerre mutatja meg del Toro erősségeit és korlátait. A Frankenstein története hűen követi Mary Shelley 1818-as klasszikusát és ennek vannak előnyei és hátrányai is. A sztoriban Victor életét követhetjük nyomon aki az anyja halála óta keresi a visszatérés lehetőséget a másvilágról. Erre teszi fel egész orvosi karrierjét, míg egy "jótevő" nem nyújt neki korlátlan anyagi forrásokat ennek megvalósításához. Ez sikerül is, ám végül elromlik a kapcsolat teremtő és teremtménye között.
Del Toro egész karrierje során folyamatosan merített Mary Shelley történetéből, minden filmjében fellelhetők a hatásai Frankenstein sztorijának, így ez elég komoly vállalás volt. Ami sajnos csak részben jött össze a direktornak. Azt mindenképpen el kell mondani, hogy maga a látvány fenomenális: a nyitójelenet, a kornak megfelelő helyszínek és maga a torony, ahol a kísérlet zajlik nagyon jól festenek. Miközben néztem, sajnáltam hogy ezt nem egy nagy vásznon láthatom.
A történet követi a regényt, de a hangsúly áthelyeződik az istenkomplexusról az apa-fia kapcsolatokra és ez egyébként kimondottan jól áll a filmnek. Azok a film legjobb részei, ahol Victor az apjával szerepel, vagy éppen a szörnyével próbál zöldágra vergődni. Oscar Isaac Victor Frankenstein szerepében kiemelkedik a film gárdájából. A szörny, Jacob Elordi is képes felnőni a kihívásokhoz, de az ő játékideje és sztorija sajnos kevesebb időt kap.
És itt már sajnos ki kell emelni a negatívumokat is. A Frankenstein hosszú - de nagyon. A maga két és fél órája embert próbáló feladat. Számos ponton érezni, hogy ezt a részt simán ki lehetett volna hagyni. Ráadásul a film nem találja az ideális egyensúlyt a regényhez való hűség és a modern filmes ritmus között. A hosszú, gyakran indokolatlanul kitartott jelenetek lassítják a történet lendületét, miközben a karakterek közti legfontosabb érzelmi dinamika - főként Victor és a teremtmény kapcsolata - kevesebb fókuszt kap, mint amennyit megérdemelne. Emiatt a film néha széthullónak és strukturálatlanak tűnik.
Mivel a film nagyon hosszú, így unalmas is bizonyos részeken. Bár a Frankenstein minden hibája ellenére is egyedi és gondosan megformált alkotás, érződik rajta, hogy a klasszikus irodalmi alapanyag súlya néha gúzsba köti a rendezőt. Del Toro szenvedélye átüt a képkockákon, de a film ritmusa és dramaturgiai döntései nem mindig szolgálják a történet kibontakozását. Akinek fontos a látvány és a hangulat, az sok mindent élvezni fog benne, de aki feszesebb, modernebb adaptációra számít, annak könnyen csalódást okozhat.
Összességében a Frankenstein egy közepes film, amit egyszer mindenképpen érdemes megnézni, már csak a látvány és a színész alakítások miatt is. De csodát ne várjunk, hiszen az 1818-as történet valamiféle modernizálás nélkül már kicsit idejemúltnak tűnik. De a mondanivaló, a végkifejlet még most is aktuális. 6/10
|
Frankenstein (Frankenstein) szinkronizált, mexikói-amerikai horror, 155 perc, 2025 18 éven aluliaknak nem ajánlott Rendező: Guillermo del Toro Forgatókönyv: Guillermo del Toro Operatőr: Dan Laustsen Producer: J. Miles Dale, Guillermo del Toro, Melissa Girotti, Scott Stuber Oscar Isaac (Victor Frankenstein) Jacob Elordi (A Szörny) Christoph Waltz (Harlander) Mia Goth (Elizabeth) Felix Kammerer (William Frankenstein) Charles Dance (Leopold Frankenstein) Lars Mikkelsen (Anderson kapitány) Joachim Fjelstrup (Dr. Udsen) |
