Ötvös Tibor
A Fantasztikus Négyes ismét nem olyan fantasztikus
A Marvel nem tudott csodát művelni és immáron negyedszerre sem sikerült egy közepesnél jobb Fantasztikus Négyes filmet készíteni.
A stúdió láthatóan vergődik az utóbbi években, nem találja meg azokat a témákat a szuperhős-univerzumában, amelyekből értelmes, újító filmek születhetnének. Legutóbb a Mennydörgők (vagy most már Új Bosszúállók? Már a fene se tudja) aratott közepesnek nevezhető sikert teljesen érdektelen hősökkel. Előtte James Gunn tudott egyedül értékelhetőt letenni az asztalra - ironikus módon már nem is a Marvelnél, hanem a DC-nél, ahol a legjobb Superman-filmet készítette el.
Talán ezért döntött úgy Kevin Feige, hogy visszatér a klasszikus és ismertebb szereplőkhöz, és elindította a Fantasztikus Négyes újabb rebootját. A család immár harmadik szereposztásban jelenik meg a modern Marvel-univerzumban.
A film egy alternatív világban játszódik, ahol a '60-as évek stílusa uralja a technológiát és a kultúrát. Ebben a világban A Fantasztikus Négyes már régóta ismert és ünnepelt csapatként működik. A világ legokosabb emberének, Reed Richardsnak a vezetésével Sue Storm, Johnny Storm és Ben Grimm szinte napi rutinként védik meg a bolygót különféle fenyegetésektől - egészen addig, amíg egy új, kozmikus szintű veszély, az Ezüst Utazó, fel nem borítja a rendet, és családon belüli töréseket is előidéz.
A Fantasztikus 4-es: Első lépések pazar látványvilágot vonultat fel. A retró sci-fi hangulat jól működik, és a világépítés éppen annyira abszurd, amennyire szükséges: nem igényel hosszas magyarázatot, hogy miért természetes, ha egy szörny lerombolja a várost, és a szuperhőscsalád hirtelen megjelenik, hogy megoldja.
A film ügyesen mutatja be a csapat celebként kezelt mindennapjait. A karakterek valóságshow-szerű népszerűsége és a közfigyelem állandó nyomása (különösen Sue terhességének nyilvános követése) napjaink hírességkultúrájára emlékeztet. Galactus megjelenése valódi fenyegetést jelent, és érzékelhető a globális pánik és bénultság, amikor egy univerzumszintű entitás fenyegeti a bolygót.
Maga a történet nem különösebben eredeti, de ügyesen építi fel a karakterdinamikát és a morális dilemmákat. A hősök tétlensége és annak következményei valódi feszültséget szülnek, különösen, amikor a közönség szeretete gyorsan gyűlöletté változik. Ezek a témák erősek, és működnek a filmben.
A legnagyobb problémát a szereposztás jelenti. Pedro Pascal Mr. Fantasztikusként teljes melléfogás. A színész kimerültsége átsüt a játékon, és bár még így is ő a legelfogadhatóbb a négyesből, ez inkább a konkurencia hiányának köszönhető. Vanessa Kirby visszafogottabb, de hitelesebb Sue Stormként, míg a film valódi fénypontjai Joseph Quinn (Johnny Storm) és Ebon Moss-Bachrach (Ben Grimm). Ők ketten minden jelenetet elvisznek a hátukon. Különösen örömteli, hogy Johnny Fáklya most nem egy egydimenziós, arrogáns tinédzser, hanem egy okos, empatikus fiatal tudós, aki mélyen kötődik a családjához.
Az Ezüst Utazó megjelenése kellően fenyegető, de a karakter történetvezetése logikátlan fordulatokba torkollik, mintha a készítők hirtelen nem tudták volna, mit kezdjenek vele. Galactus első fellépése hatásos. Monumentális jelenléte és az ezzel járó fenyegetés emlékeztet a Kong: Godzilla ellen típusú látványorgiákra. Kár, hogy a végkimenetele teljesen elsietett, és narratív szempontból nehezen értelmezhető. Az extra jelenet, ami a Mennydörgők végére reflektál, izgalmas ígéretet tesz a jövőre nézve - de egyelőre ez nem több, mint remény.
A film egyik legnagyobb hiányossága a rendezői koncepció határozatlansága. Bár a látványvilág következetes, a jelenetek ritmusa gyakran egyenetlen, mintha a rendező (aki egyébként korábban főként sorozatokkal szerzett nevet magának) nem tudná eldönteni, milyen arányban szeretne karakterdrámai mélységet és klasszikus blockbuster tempót.
A párbeszédek egy része túl hosszan időzik banális érzelmi pillanatokon, míg máskor egy-egy fontos fordulatot szinte odavetnek, magyarázat vagy érzelmi súly nélkül. Ez különösen akkor feltűnő, amikor Galactus érkezésének hatását próbálnák bemutatni. A világ reakciója felszínes, a katasztrófaélmény steril, miközben a film többször is próbálja elhitetni velünk, hogy ez most valóban a vég kezdete. Az egész rendezésről hiányzik az a magabiztosság, ami például a korai Marvel-filmeket jellemezte: most inkább olyan érzésünk lehet, mintha egy látványos, de félénk próbálkozást néznénk, ami nem mer igazán kilépni a megszokott sémák közül.
A Fantasztikus 4-es: Első lépések végül csak közepes élményt nyújt. Bár a látványvilág és az alapötlet működnek, a film leül, hosszú perceken át üresjáratokat kínál, és a finálé sem képes felpörgetni az élményt. A 115 perces játékidő sokszor inkább teher, mint lehetőség. 6/10
A stúdió láthatóan vergődik az utóbbi években, nem találja meg azokat a témákat a szuperhős-univerzumában, amelyekből értelmes, újító filmek születhetnének. Legutóbb a Mennydörgők (vagy most már Új Bosszúállók? Már a fene se tudja) aratott közepesnek nevezhető sikert teljesen érdektelen hősökkel. Előtte James Gunn tudott egyedül értékelhetőt letenni az asztalra - ironikus módon már nem is a Marvelnél, hanem a DC-nél, ahol a legjobb Superman-filmet készítette el.
Talán ezért döntött úgy Kevin Feige, hogy visszatér a klasszikus és ismertebb szereplőkhöz, és elindította a Fantasztikus Négyes újabb rebootját. A család immár harmadik szereposztásban jelenik meg a modern Marvel-univerzumban.
A film egy alternatív világban játszódik, ahol a '60-as évek stílusa uralja a technológiát és a kultúrát. Ebben a világban A Fantasztikus Négyes már régóta ismert és ünnepelt csapatként működik. A világ legokosabb emberének, Reed Richardsnak a vezetésével Sue Storm, Johnny Storm és Ben Grimm szinte napi rutinként védik meg a bolygót különféle fenyegetésektől - egészen addig, amíg egy új, kozmikus szintű veszély, az Ezüst Utazó, fel nem borítja a rendet, és családon belüli töréseket is előidéz.
A Fantasztikus 4-es: Első lépések pazar látványvilágot vonultat fel. A retró sci-fi hangulat jól működik, és a világépítés éppen annyira abszurd, amennyire szükséges: nem igényel hosszas magyarázatot, hogy miért természetes, ha egy szörny lerombolja a várost, és a szuperhőscsalád hirtelen megjelenik, hogy megoldja.
A film ügyesen mutatja be a csapat celebként kezelt mindennapjait. A karakterek valóságshow-szerű népszerűsége és a közfigyelem állandó nyomása (különösen Sue terhességének nyilvános követése) napjaink hírességkultúrájára emlékeztet. Galactus megjelenése valódi fenyegetést jelent, és érzékelhető a globális pánik és bénultság, amikor egy univerzumszintű entitás fenyegeti a bolygót.
Maga a történet nem különösebben eredeti, de ügyesen építi fel a karakterdinamikát és a morális dilemmákat. A hősök tétlensége és annak következményei valódi feszültséget szülnek, különösen, amikor a közönség szeretete gyorsan gyűlöletté változik. Ezek a témák erősek, és működnek a filmben.
A legnagyobb problémát a szereposztás jelenti. Pedro Pascal Mr. Fantasztikusként teljes melléfogás. A színész kimerültsége átsüt a játékon, és bár még így is ő a legelfogadhatóbb a négyesből, ez inkább a konkurencia hiányának köszönhető. Vanessa Kirby visszafogottabb, de hitelesebb Sue Stormként, míg a film valódi fénypontjai Joseph Quinn (Johnny Storm) és Ebon Moss-Bachrach (Ben Grimm). Ők ketten minden jelenetet elvisznek a hátukon. Különösen örömteli, hogy Johnny Fáklya most nem egy egydimenziós, arrogáns tinédzser, hanem egy okos, empatikus fiatal tudós, aki mélyen kötődik a családjához.
Az Ezüst Utazó megjelenése kellően fenyegető, de a karakter történetvezetése logikátlan fordulatokba torkollik, mintha a készítők hirtelen nem tudták volna, mit kezdjenek vele. Galactus első fellépése hatásos. Monumentális jelenléte és az ezzel járó fenyegetés emlékeztet a Kong: Godzilla ellen típusú látványorgiákra. Kár, hogy a végkimenetele teljesen elsietett, és narratív szempontból nehezen értelmezhető. Az extra jelenet, ami a Mennydörgők végére reflektál, izgalmas ígéretet tesz a jövőre nézve - de egyelőre ez nem több, mint remény.
A film egyik legnagyobb hiányossága a rendezői koncepció határozatlansága. Bár a látványvilág következetes, a jelenetek ritmusa gyakran egyenetlen, mintha a rendező (aki egyébként korábban főként sorozatokkal szerzett nevet magának) nem tudná eldönteni, milyen arányban szeretne karakterdrámai mélységet és klasszikus blockbuster tempót.
A párbeszédek egy része túl hosszan időzik banális érzelmi pillanatokon, míg máskor egy-egy fontos fordulatot szinte odavetnek, magyarázat vagy érzelmi súly nélkül. Ez különösen akkor feltűnő, amikor Galactus érkezésének hatását próbálnák bemutatni. A világ reakciója felszínes, a katasztrófaélmény steril, miközben a film többször is próbálja elhitetni velünk, hogy ez most valóban a vég kezdete. Az egész rendezésről hiányzik az a magabiztosság, ami például a korai Marvel-filmeket jellemezte: most inkább olyan érzésünk lehet, mintha egy látványos, de félénk próbálkozást néznénk, ami nem mer igazán kilépni a megszokott sémák közül.
A Fantasztikus 4-es: Első lépések végül csak közepes élményt nyújt. Bár a látványvilág és az alapötlet működnek, a film leül, hosszú perceken át üresjáratokat kínál, és a finálé sem képes felpörgetni az élményt. A 115 perces játékidő sokszor inkább teher, mint lehetőség. 6/10
|
A Fantasztikus 4-es: Első lépések (The Fantastic Four: First Steps) szinkronizált, amerikai akciófilm, sci-fi, kalandfilm, 115 perc, 2025 12 éven aluliaknak nem ajánlott Rendező: Matt Shakman Forgatókönyv: Peter Cameron, Josh Friedman, Jeff Kaplan, Eric Pearson, Ian Springer Operatőr: Jess Hall Producer: Kevin Feige Pedro Pascal (Reed Richards/Mr. Fantasztikus) Vanessa Kirby (Sue Storm / Láthatatlan Nő) Joseph Quinn (Johnny Storm / Fáklya) Ebon Moss-Bachrach (Ben Grimm / Lény) Ralph Ineson (Galactus) Julia Garner (Shalla-Bal / Ezüst Utazó) Paul Walter Hauser (Harvey Elder / Mole Man) Ada Scott (Franklin Richards) |
