Ötvös Tibor
Superman - több, mint szuper!
Immáron kijelenthető, hogy a Marvel nagyot hibázott James Gunn elküldésével, hiszen a Superman talán az év legnagyobb meglepetése és minden idők legjobb Superman-filmje.
Superman a képregényuniverzum egyik legrégebbi szereplője, aki egyben a legerősebb is. Igazából egyetlen dolog képes ártani neki: a kriptonit. Ez a kőzet azonban a bolygójával együtt elpusztult és elég kevés akad belőle, ráadásul ez is csak legyengíti és megsebzi. A korábbi filmekben is csak a saját fajtája, a kriptoniak vagy a kriptonit volt képes kellemetlenségeket okozni számára. Nagy kérdés volt, hogy mihez kezd majd James Gunn egy ilyen isteni erőkkel bíró hőssel?
A film stílusa egyszerre idézi meg a klasszikus Superman-filmek naivitását és a modern képregényfilmek világkomplexitását. Gunn okosan lavíroz a nosztalgia és az újdonság között: miközben visszanyúl a Richard Donner-féle változat erkölcsi tisztaságához és optimizmusához, képes megágyazni egy sokkal árnyaltabb, társadalmilag is érzékenyebb történetnek. A rendezés ritmusa feszes, a jelenetek jól szerkesztettek, a humor pedig nem válik öncélúvá - sőt, sokszor oldja a súlyosabb témák nyomását. Gunn világépítése már itt elkezd működni: érzékelhetően nagyobb univerzumot készít elő, de nem esik abba a hibába, hogy a karakterfejlődést háttérbe szorítsa a jövőbeni filmek megalapozása miatt. A zeneválasztás - különösen a nyitó és záró montázs alatt - kifejezetten emlékezetes, és segít érzelmileg is ráhangolódni Clark Kent kettős életére.
Szerencsére Gunn nem hagy kétséget bennünk, hogy jó kezekbe került Superman, hiszen rögtön az első képkockákon azt láthatjuk, hogy vért köpve hívja segítségül Kriptót, a négylábú szuperkutyát és elviteti magát a bázisára, ahol aztán rendbe rakják egy vesztes csata után. Ebben a világban még egy ilyen szuperhős is sebezhető, aki bár nem hal bele az ilyen összecsapásokba, de azért eltörik a csontja és megsérül.
Mint kiderül, a károkat Borávia Pörölye okozta. A metahumán, akit Borávia kormánya küldött el Metropolisba, hogy számoljon le Supermannel, mert anno beavatkozott a konfliktusukba, aminek berkeiben le akarták rohanni a szomszédos Dzsarhanpurt. Ezt használja ki Lex Luthor, aki gyűlöli a kriptoni hőst és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ellehetetlenítse és megsemmisítse őt.
A film kapcsán az első, amiben az emberben megmarad, miután kijött a moziból, az a hála. Hálás lehet minden DC rajongó Gunn-nak, aki képes volt lehozni az isteni erőkkel rendelkező szuperhőst egy átlagosabb földlakó szintjére. Itt Superman sebesüléseket szerez, a magánéletében is vannak gondok és a szuperhősök között sem örvend kiugró tiszteletnek.
És erre a szerepre tökéletes választás volt David Corenswet, aki talán a legjobban hasonlít a képregényes szuperhőshöz. Játéka abszolút hihető, ráadásul a közte és a Lois Lane-t alakító Rachel Brosnahan között nagyon jó az összhang. Szintén remek ötlet, hogy itt Superman már három éve aktív, így nem foglalkozunk azzal, hogy miként nőtt fel Kansasban. A múltjához kapcsolódó érdekesebb tudnivalókat párbeszédekből ismerhetjük meg és ez egy remek forgatókönyvi húzás.
Aki még maximálisan kiemelendő és talán a film legjobbja, az Lex Luthor szerepében Nicholas Hoult. A színész elképesztő átéléssel hozza le a milliárdos karakterét, akinek az érveivel az elején még akár egyet is érthetünk. Luthor ugyanis Superman megjelenésével rájött, hogy az emberiség mennyire gyenge egy idegen fajjal szemben (lásd Tony Stark és Ultron esete) és ezért megoldást akar találni a világunk megóvására de végül nagyon átesik a ló túloldalára.
Hoult nagyon sokat dolgozik most, a Nosferatu és a Juror #2 után itt most őrült embert alakít és parádés munkát végez. Ahogy a többi szuperhős is, hiszen Superman mellett itt mutatkozik be az Igazság Bandája is, melynek három tagja Zöld Lámpás, Mr. Tökéletes és Hawkgirl. A trió közötti kémia briliáns, azonban Nathan Fillion Zöld Lámpása így is kimagaslik a maga humoros jelenlétével. Akit még kiemelnék, az Metamorpho, aki nem kap sok lehetőséget, de remélhetőleg nem most látjuk utoljára a képességeit.
A reklámokban szereplő Kriptó számomra egy idő után nagyon idegesítő és irritáló volt, de nem lehet rá haragudni. Akinek van/volt kölyökkutyája, az azért átérzi majd a képernyőn látottakat. A harcok szintén nagyon látványosak és ötletesen vannak megoldva, de Gunntól egyébként ez azért egy alap elvárás.
A Superman nemcsak egy jól sikerült reboot, hanem egyfajta iránytű is: megmutatja, hogyan lehet valódi karakterdráma, társadalmi reflexió és látványos akció egyszerre jelen egy szuperhősfilmben. Gunn végre nem fél érzelmeket vinni ebbe a világba, és nem pusztán a grandiózus harcokra koncentrál, hanem arra is, hogy mit jelent ma hősnek lenni - sebezhetőnek, tépelődőnek, de mégis példamutatónak. Ez pedig hosszú idő után újra értelmet ad a Superman-jelmez súlyának.
Összességében a kifáradt Marvel univerzum mellett a DC most a feltámadás jeleit mutatja, hiszen a korábbi The Batman vagy akár az Öngyilkos osztag is megmutatta, hogy ha van egy elképzelés és ehhez megfelelő stáb, akkor csodákat lehet kihozni a DC sötétebb univerzumából. És a Superman most ismét megmutatta, hogy jó lesz ez az út, hiszen Gunn felügyeli a teljes részleget és már be is jelentették a további filmeket és sorozatokat, melyek alapján ha a vetélytárs nem kapja össze magát, akkor a következő évtized a DC univerzumáról szól majd. 9,5/10
Superman a képregényuniverzum egyik legrégebbi szereplője, aki egyben a legerősebb is. Igazából egyetlen dolog képes ártani neki: a kriptonit. Ez a kőzet azonban a bolygójával együtt elpusztult és elég kevés akad belőle, ráadásul ez is csak legyengíti és megsebzi. A korábbi filmekben is csak a saját fajtája, a kriptoniak vagy a kriptonit volt képes kellemetlenségeket okozni számára. Nagy kérdés volt, hogy mihez kezd majd James Gunn egy ilyen isteni erőkkel bíró hőssel?
A film stílusa egyszerre idézi meg a klasszikus Superman-filmek naivitását és a modern képregényfilmek világkomplexitását. Gunn okosan lavíroz a nosztalgia és az újdonság között: miközben visszanyúl a Richard Donner-féle változat erkölcsi tisztaságához és optimizmusához, képes megágyazni egy sokkal árnyaltabb, társadalmilag is érzékenyebb történetnek. A rendezés ritmusa feszes, a jelenetek jól szerkesztettek, a humor pedig nem válik öncélúvá - sőt, sokszor oldja a súlyosabb témák nyomását. Gunn világépítése már itt elkezd működni: érzékelhetően nagyobb univerzumot készít elő, de nem esik abba a hibába, hogy a karakterfejlődést háttérbe szorítsa a jövőbeni filmek megalapozása miatt. A zeneválasztás - különösen a nyitó és záró montázs alatt - kifejezetten emlékezetes, és segít érzelmileg is ráhangolódni Clark Kent kettős életére.
Szerencsére Gunn nem hagy kétséget bennünk, hogy jó kezekbe került Superman, hiszen rögtön az első képkockákon azt láthatjuk, hogy vért köpve hívja segítségül Kriptót, a négylábú szuperkutyát és elviteti magát a bázisára, ahol aztán rendbe rakják egy vesztes csata után. Ebben a világban még egy ilyen szuperhős is sebezhető, aki bár nem hal bele az ilyen összecsapásokba, de azért eltörik a csontja és megsérül.
Mint kiderül, a károkat Borávia Pörölye okozta. A metahumán, akit Borávia kormánya küldött el Metropolisba, hogy számoljon le Supermannel, mert anno beavatkozott a konfliktusukba, aminek berkeiben le akarták rohanni a szomszédos Dzsarhanpurt. Ezt használja ki Lex Luthor, aki gyűlöli a kriptoni hőst és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ellehetetlenítse és megsemmisítse őt.
A film kapcsán az első, amiben az emberben megmarad, miután kijött a moziból, az a hála. Hálás lehet minden DC rajongó Gunn-nak, aki képes volt lehozni az isteni erőkkel rendelkező szuperhőst egy átlagosabb földlakó szintjére. Itt Superman sebesüléseket szerez, a magánéletében is vannak gondok és a szuperhősök között sem örvend kiugró tiszteletnek.
És erre a szerepre tökéletes választás volt David Corenswet, aki talán a legjobban hasonlít a képregényes szuperhőshöz. Játéka abszolút hihető, ráadásul a közte és a Lois Lane-t alakító Rachel Brosnahan között nagyon jó az összhang. Szintén remek ötlet, hogy itt Superman már három éve aktív, így nem foglalkozunk azzal, hogy miként nőtt fel Kansasban. A múltjához kapcsolódó érdekesebb tudnivalókat párbeszédekből ismerhetjük meg és ez egy remek forgatókönyvi húzás.
Aki még maximálisan kiemelendő és talán a film legjobbja, az Lex Luthor szerepében Nicholas Hoult. A színész elképesztő átéléssel hozza le a milliárdos karakterét, akinek az érveivel az elején még akár egyet is érthetünk. Luthor ugyanis Superman megjelenésével rájött, hogy az emberiség mennyire gyenge egy idegen fajjal szemben (lásd Tony Stark és Ultron esete) és ezért megoldást akar találni a világunk megóvására de végül nagyon átesik a ló túloldalára.
Hoult nagyon sokat dolgozik most, a Nosferatu és a Juror #2 után itt most őrült embert alakít és parádés munkát végez. Ahogy a többi szuperhős is, hiszen Superman mellett itt mutatkozik be az Igazság Bandája is, melynek három tagja Zöld Lámpás, Mr. Tökéletes és Hawkgirl. A trió közötti kémia briliáns, azonban Nathan Fillion Zöld Lámpása így is kimagaslik a maga humoros jelenlétével. Akit még kiemelnék, az Metamorpho, aki nem kap sok lehetőséget, de remélhetőleg nem most látjuk utoljára a képességeit.
A reklámokban szereplő Kriptó számomra egy idő után nagyon idegesítő és irritáló volt, de nem lehet rá haragudni. Akinek van/volt kölyökkutyája, az azért átérzi majd a képernyőn látottakat. A harcok szintén nagyon látványosak és ötletesen vannak megoldva, de Gunntól egyébként ez azért egy alap elvárás.
A Superman nemcsak egy jól sikerült reboot, hanem egyfajta iránytű is: megmutatja, hogyan lehet valódi karakterdráma, társadalmi reflexió és látványos akció egyszerre jelen egy szuperhősfilmben. Gunn végre nem fél érzelmeket vinni ebbe a világba, és nem pusztán a grandiózus harcokra koncentrál, hanem arra is, hogy mit jelent ma hősnek lenni - sebezhetőnek, tépelődőnek, de mégis példamutatónak. Ez pedig hosszú idő után újra értelmet ad a Superman-jelmez súlyának.
Összességében a kifáradt Marvel univerzum mellett a DC most a feltámadás jeleit mutatja, hiszen a korábbi The Batman vagy akár az Öngyilkos osztag is megmutatta, hogy ha van egy elképzelés és ehhez megfelelő stáb, akkor csodákat lehet kihozni a DC sötétebb univerzumából. És a Superman most ismét megmutatta, hogy jó lesz ez az út, hiszen Gunn felügyeli a teljes részleget és már be is jelentették a további filmeket és sorozatokat, melyek alapján ha a vetélytárs nem kapja össze magát, akkor a következő évtized a DC univerzumáról szól majd. 9,5/10
|
Superman (Superman) szinkronizált, amerikai fantasztikus kalandfilm, 129 perc, 2025 12 éven aluliaknak nem ajánlott Rendező: James Gunn Forgatókönyv: James Gunn Operatőr: Henry Braham Producer: Pete Chiappetta, James Gunn, Nikolas Korda, Andrew Lary David Corenswet (Superman / Clark Kent) Alan Tudyk (Gary) Bradley Cooper (Jor-El) Nicholas Hoult (Lex Luthor) Skyler Gisondo (Jimmy Olsen) Rachel Brosnahan (Lois Lane) Frank Grillo (Rick Flag) Nathan Fillion (Zöld Lámpás / Guy Gardner) |
