Ötvös Tibor
Zombik, nyilak, unalom - 28 évvel később
Danny Boyle visszatért a horror zsánerhez de sajnos a 28 évvel később inkább lett egy unalmas moralizálás, mint egy valóban izgalmas horror.
Danny Boyle nagyot durrantott 2002-ben, mikor a mozikba került a 28 nappal később című horrorja. Nem csak magát a zombis zsánert értelmezte kicsit újra, de megmutatta a világnak Cillian Murphy képességeit is, amiért örökké hálás lehet Hollywood. A folytatás, a 28 héttel később már jóval több akciót tartalmazott, így meg is osztotta a rajongókat. Most, 23 évvel később megérkezett a 28 évvel később, mely szintén meg fogja osztani a moziba járókat.
Már kezdetként igen furcsa helyzetbe kerülünk, hiszen a 28 héttel később végén az úgynevezett dühvírus elterjedt Európában, mire a mostani film rögtön ki is dobja ezt a verziót. A 28 évvel később világában csak Nagy-Britannia került karantén alá. A világ többi része éli a modern hétköznapi életét, míg a britek visszakerültek a középkorba, nyilakkal harcolnak és folyamatosan küzdenek az élelemért. Egy kis kommuna a skót felvidéken ütött tanyát, egy kis, a a fertőzöttek területétől elzárt szigeten.
Itt él Jamie, aki éppen a fiát, Spike-ot szeretné elvinni, hogy részt vegyen az úgynevezett beavatási szertartáson, melynek berkeiben átmennek a szárazföldre és megtanítja ölni a srácot. Azonban a dolog nem úgy sül el, ahogy tervezték, de Spike felfigyel egy orvos táborára, aki segíthetne beteg anyján. Épp ezért visszatérve úgy dönt, hogy Jamie akarata ellenére eljuttatja anyját a dokihoz.
A 28 évvel később két részre osztható. A film első felében Jamie és Spike átmennek a szárazföldre, ahol megismerhetjük a zombikat és az alfákat. A másodikban pedig Spike és az anyja mennek ugyanerre az útra. A forgatókönyv sajnos ilyen egyszerű, nem igazán próbálkoztak változatosságot belevinni a filmbe, mert bár akadnak érdekes morális kérdések (minden zombit meg kell ölni? meddig lehet elmenni egy családtag érdekében?) de ezek leütése banális és néha már röhejes.
Alapból kicsit Zombieland érzésem volt mikor a különböző zombikról oktatta a fiát Jamie, de itt totál komolyan gondolták a készítők. A másik nagy gond a teljes következetlenség. Míg az első filmben azt kaptuk, hogy a zombik egy idő után éhen halnak, majd a folytatásban elterjedt Európában is a vírus, addig itt ilyeneknek nyoma sincs. Helyette kapunk újabb egyediséget, mely remélhetőleg már át fog öröklődni a folytatásba.
A 28 évvel később ugyanis egy új trilógia nyitó darabja és ennek megfelelően úgy is van vége, hogy érkezik még a folytatás. És itt van a következő rossz pont: a befejezés, ami hatalmas blődség. A legnagyobb baj azonban a szereplőkkel van. Se Jamie, se Spike se az anyuka nem szimpatikus figurák. Sőt, megkockáztatom, hogy Ralph Fiennes dokija kivételével senkinek a sorsa nem fog senkit érdekelni. Az aggastyán színész hozza a szokásos profizmusát és még egy egyszerű egydimenziós karakternek is képes komoly mélységet adni.
Bár Danny Boyle látványvilága most is igényes, és a brit táj poszt-apokaliptikus képei néha lenyűgözőek, ezek önmagukban nem képesek ellensúlyozni a gyenge karaktervezetést és az összecsapott forgatókönyvet. A film világépítése zavaros, a feszültség sokszor hiányzik, és amikor mégis beindul a cselekmény, az érzelmi tét hiányában nehéz valóban izgulni. A trilógiaindítóként ígért alkotás egyelőre nem teremt okot a várakozásra - a folytatás csak akkor lehet érdekes, ha tanulnak ebből a hibás kezdésből. Összességében a 28 évvel később hatalmas csalódás, mind megvalósítását mind a történetét tekintve. Kérdés, hogy ezek után mennyire érdekel majd bárkit is a következő fejezet. 3,5/10
Danny Boyle nagyot durrantott 2002-ben, mikor a mozikba került a 28 nappal később című horrorja. Nem csak magát a zombis zsánert értelmezte kicsit újra, de megmutatta a világnak Cillian Murphy képességeit is, amiért örökké hálás lehet Hollywood. A folytatás, a 28 héttel később már jóval több akciót tartalmazott, így meg is osztotta a rajongókat. Most, 23 évvel később megérkezett a 28 évvel később, mely szintén meg fogja osztani a moziba járókat.
Már kezdetként igen furcsa helyzetbe kerülünk, hiszen a 28 héttel később végén az úgynevezett dühvírus elterjedt Európában, mire a mostani film rögtön ki is dobja ezt a verziót. A 28 évvel később világában csak Nagy-Britannia került karantén alá. A világ többi része éli a modern hétköznapi életét, míg a britek visszakerültek a középkorba, nyilakkal harcolnak és folyamatosan küzdenek az élelemért. Egy kis kommuna a skót felvidéken ütött tanyát, egy kis, a a fertőzöttek területétől elzárt szigeten.
Itt él Jamie, aki éppen a fiát, Spike-ot szeretné elvinni, hogy részt vegyen az úgynevezett beavatási szertartáson, melynek berkeiben átmennek a szárazföldre és megtanítja ölni a srácot. Azonban a dolog nem úgy sül el, ahogy tervezték, de Spike felfigyel egy orvos táborára, aki segíthetne beteg anyján. Épp ezért visszatérve úgy dönt, hogy Jamie akarata ellenére eljuttatja anyját a dokihoz.
A 28 évvel később két részre osztható. A film első felében Jamie és Spike átmennek a szárazföldre, ahol megismerhetjük a zombikat és az alfákat. A másodikban pedig Spike és az anyja mennek ugyanerre az útra. A forgatókönyv sajnos ilyen egyszerű, nem igazán próbálkoztak változatosságot belevinni a filmbe, mert bár akadnak érdekes morális kérdések (minden zombit meg kell ölni? meddig lehet elmenni egy családtag érdekében?) de ezek leütése banális és néha már röhejes.
Alapból kicsit Zombieland érzésem volt mikor a különböző zombikról oktatta a fiát Jamie, de itt totál komolyan gondolták a készítők. A másik nagy gond a teljes következetlenség. Míg az első filmben azt kaptuk, hogy a zombik egy idő után éhen halnak, majd a folytatásban elterjedt Európában is a vírus, addig itt ilyeneknek nyoma sincs. Helyette kapunk újabb egyediséget, mely remélhetőleg már át fog öröklődni a folytatásba.
A 28 évvel később ugyanis egy új trilógia nyitó darabja és ennek megfelelően úgy is van vége, hogy érkezik még a folytatás. És itt van a következő rossz pont: a befejezés, ami hatalmas blődség. A legnagyobb baj azonban a szereplőkkel van. Se Jamie, se Spike se az anyuka nem szimpatikus figurák. Sőt, megkockáztatom, hogy Ralph Fiennes dokija kivételével senkinek a sorsa nem fog senkit érdekelni. Az aggastyán színész hozza a szokásos profizmusát és még egy egyszerű egydimenziós karakternek is képes komoly mélységet adni.
Bár Danny Boyle látványvilága most is igényes, és a brit táj poszt-apokaliptikus képei néha lenyűgözőek, ezek önmagukban nem képesek ellensúlyozni a gyenge karaktervezetést és az összecsapott forgatókönyvet. A film világépítése zavaros, a feszültség sokszor hiányzik, és amikor mégis beindul a cselekmény, az érzelmi tét hiányában nehéz valóban izgulni. A trilógiaindítóként ígért alkotás egyelőre nem teremt okot a várakozásra - a folytatás csak akkor lehet érdekes, ha tanulnak ebből a hibás kezdésből. Összességében a 28 évvel később hatalmas csalódás, mind megvalósítását mind a történetét tekintve. Kérdés, hogy ezek után mennyire érdekel majd bárkit is a következő fejezet. 3,5/10
|
28 évvel később (28 years later) szinkronizált, angol-amerikai horror, 115 perc, 2025 18 éven aluliaknak nem ajánlott Rendező: Danny Boyle Forgatókönyv: Danny Boyle, Alex Garland Operatőr: Anthony Dod Mantle Producer: Danny Boyle, Alex Garland Alfie Williams (Spike) Aaron Taylor-Johnson (Jamie) Christopher Fulford (Sam) Jodie Comer (Isla) Amy Cameron (Rosey) Stella Gonet (Jenny) Ralph Fiennes (Dr. Kelson) |
