Végső állomás: Vérvonalak

14 év után friss résszel jelentkezik a Végső állomás franchise, mely ráadásul talán a legjobb epizód is egyben. Reméljük nem ez az utolsó megálló a sorozatban.
Ebben a hónapban már a második olyan franchise új része kerül a mozikba, mely már évtizedek óta velünk van. A Végső állomás első része a tinihorrorok fénykorában robbant be a mozikba 2000-ben, de igazán klasszikussá a második résszel vált. Aztán jöttek még a további filmek, míg az ötödik résszel úgy tűnt, hogy körbe ért a történet és befejeződött a franchise. Szerencsére azonban a készítők csak pihentek egyet és 14 évvel az utolsó halálesetek után előálltak a széria legjobb darabjával.
A Vérvonalak már a címében is sokat elmond, hiszen több generáció sorsa kerül most a Halál látószögébe, de többet nem igazán érdemes elárulni, hiszen már maga az alaphelyzet is elárulna pár dolgot a történetről, melyet érdemes mindenkinek megtapasztalni inkább. A lényeg, hogy ismét egy csapat menekül a Halál karmai elől és mindenféle eszközökkel próbálják meg kicselezni az elkerülhetetlen eseményt.
A Végső állomás: Vérvonalak képes arra, amire szerintem senki nem számított: frissíteni a megszokott formulán. Itt azért más magyarázatot kapunk arra, mi és miért történik a jelenlévőkkel és néha meglepetést okoznak majd a sorrendben is a készítők. A forgatókönyv szerencsére nagyon jól van összerakva, nincsenek benne logikai bukfencek és valóban aggódunk a szereplőkért. A sorozatot végig kísérő Tony Todd karakterétől pedig nagyon szép búcsút vettek a készítők, szépen lekerekítik az ő történetét is.
A Végső állomás filmekben a halálesetek azok, amik mindig is komolyabb érdeklődésre tarthattak számot és ezen a ponton sem kell csalódnunk. van itt minden, amit csak kitalálhattak az írók és fröcsög a vér bőven. A korhatár nem vicc, itt valóban kell gyomor majd a különböző szervek és végtagok le- és kiszakadásához - ugyanakkor talán a széria legviccesebb darabját is kapjuk.
A humor nagyon jól működik, főleg amikor az esélyeiket vagy az esetleges menekülési megoldásokat próbálják megbeszélni. A karakterek is elég változatosak és mindenki megtalálja a saját maga kedvencét. A főszereplő lány, Stefanie viszi előre a történetet, de az unokatesók közül Erik, azaz Richard Harmon akit mindenképpen ki kell emelni. Szenvtelenül, lazán, teljesen komolytalanul próbál hasznos tagja lenni a csapatnak.
Egy szó mint száz, a Vérvonalak megérte a várakozást. Még akkor is, ha azért a CGI néha nagyon kellemetlenül gyenge, de ez nem ront az élményen. Aki szerette az előző részeket, annak nagyon fog tetszeni az új fejezet is. Aki pedig most ismerkedik a franchise-zal, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, hiszen nem kell látni egy korábbi részt sem ahhoz, hogy képbe kerüljünk, miről is szól az egész hajsza. És persze várjuk a következőt, de ne 14 év múlva! 8,5/10
Ebben a hónapban már a második olyan franchise új része kerül a mozikba, mely már évtizedek óta velünk van. A Végső állomás első része a tinihorrorok fénykorában robbant be a mozikba 2000-ben, de igazán klasszikussá a második résszel vált. Aztán jöttek még a további filmek, míg az ötödik résszel úgy tűnt, hogy körbe ért a történet és befejeződött a franchise. Szerencsére azonban a készítők csak pihentek egyet és 14 évvel az utolsó halálesetek után előálltak a széria legjobb darabjával.
A Vérvonalak már a címében is sokat elmond, hiszen több generáció sorsa kerül most a Halál látószögébe, de többet nem igazán érdemes elárulni, hiszen már maga az alaphelyzet is elárulna pár dolgot a történetről, melyet érdemes mindenkinek megtapasztalni inkább. A lényeg, hogy ismét egy csapat menekül a Halál karmai elől és mindenféle eszközökkel próbálják meg kicselezni az elkerülhetetlen eseményt.
A Végső állomás: Vérvonalak képes arra, amire szerintem senki nem számított: frissíteni a megszokott formulán. Itt azért más magyarázatot kapunk arra, mi és miért történik a jelenlévőkkel és néha meglepetést okoznak majd a sorrendben is a készítők. A forgatókönyv szerencsére nagyon jól van összerakva, nincsenek benne logikai bukfencek és valóban aggódunk a szereplőkért. A sorozatot végig kísérő Tony Todd karakterétől pedig nagyon szép búcsút vettek a készítők, szépen lekerekítik az ő történetét is.
A Végső állomás filmekben a halálesetek azok, amik mindig is komolyabb érdeklődésre tarthattak számot és ezen a ponton sem kell csalódnunk. van itt minden, amit csak kitalálhattak az írók és fröcsög a vér bőven. A korhatár nem vicc, itt valóban kell gyomor majd a különböző szervek és végtagok le- és kiszakadásához - ugyanakkor talán a széria legviccesebb darabját is kapjuk.
A humor nagyon jól működik, főleg amikor az esélyeiket vagy az esetleges menekülési megoldásokat próbálják megbeszélni. A karakterek is elég változatosak és mindenki megtalálja a saját maga kedvencét. A főszereplő lány, Stefanie viszi előre a történetet, de az unokatesók közül Erik, azaz Richard Harmon akit mindenképpen ki kell emelni. Szenvtelenül, lazán, teljesen komolytalanul próbál hasznos tagja lenni a csapatnak.
Egy szó mint száz, a Vérvonalak megérte a várakozást. Még akkor is, ha azért a CGI néha nagyon kellemetlenül gyenge, de ez nem ront az élményen. Aki szerette az előző részeket, annak nagyon fog tetszeni az új fejezet is. Aki pedig most ismerkedik a franchise-zal, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, hiszen nem kell látni egy korábbi részt sem ahhoz, hogy képbe kerüljünk, miről is szól az egész hajsza. És persze várjuk a következőt, de ne 14 év múlva! 8,5/10