Nosferatu - Poros-dohos adaptáció
Korszakot tévesztett a Nosferatu, mert egy poros megoldásokkal teli, tipikus Robert Eggers filmet kaptunk, ami azonban nem szórakoztató.
Robert Eggers körül kialakult egyfajta kult-státusz. A rendező minden filmje kiemelt jelentőséggel bír egy bizonyos körben, de azt már most meg kell vallanom, hogy én nem tartozom eme csoportba. A boszorkány és A világítótorony még érdekes és izgalmas volt, de Az északi nálam teljesen kitette az érdeklődési körből Eggerst. A mai napig nem tudom feldolgozni a szellentő Ethan Hawke látványát és azt a hosszan tartó semmit, ami a film története akart lenni.
Új filmje, a Nosferatu kapcsán az sem volt túl jó előjel, hogy maga a rendező vallotta be, hogy fél hozzányúlni az 1922-es klasszikusnak tartott darabhoz. Pedig maga a film a német filmipar egyik remeke, mely csúfos véget ért, miután Bram Stoker örökösei beperelték plágium miatt és meg is nyerték az ügyet, így meg kellett semmisíteni a kópiákat.
A történet szerint 1838-ban járunk, egy német kisvárosban, Wisborgban. Itt él Thomas Hutter és friss neje, Ellen, akit furcsa álmok gyötörnek és éppen ezért nagyon ellenzi férje új megbízatását. Thomas Erdélybe megy, hogy ott aláírassa egy ingatlan vételi jogát Orlok gróffal, ám mint kiderül, az illető nem véletlen akarja megszerezni a wisborgi kúriát. És az sem véletlen, hogy éppen Thomas lett a kiválasztott erre a feladatra.
Eggers tehetséges rendező és a képi világa nagyon illik a Nosferatuhoz, ez nem kétséges. Van nem egy olyan beállítás, jelenet amitől simán végigfut a hideg a nyakunkon, pedig csak egy lovaskocsi tart egy erdőben hősünk felé vagy éppen egy baltával mászik valaki le egy hajó rakterébe. Szóval azt meg kell hagyni, hogy a látvánnyal nincs baj - sokkal inkább minden mással.
Alapból a szereplők közül az a kettő, akire a film épít, nem működik. Johnny Depp lánya, Lily Rose-Depp lehet, hogy tehetséges de itt egész egyszerűen nem passzol a környezetbe. Ráadásul számos alkalommal tolja túl a szekeret és így pillanatok alatt kidob minket a film. A másik, aki teljesen hiteltelen, az maga Orlok gróf, akit nagyon rejtegetnek a filmben - és nem véletlen. A beszéde, a megjelenése mind ijesztőnek kellene tűnjön, de sajnos egy idő után az a hörgős-szuszogós hang, amit kiad már irritáló és nevetséges. A megjelenése sem a legjobb, de azt meg kell hagyni, hogy Bill Skarsgard megteszi, amit lehet. Ezen felül a többi szereplő teszi, amit tud.
Azt mondjuk szoknom kellett kicsit, hogy Nicholas Hoult ezúttal nem Drakula szolgáját alakítja és nem fog felbukkanni Nicolas Cage sem, de ő legalább képes volt meggyőzni az elkeseredett és szerelmes férj karakterében. Ahogy egyébként Aaron Taylor-Johnson is, aki Thomas barátja és talán élete alakítását nyújtja ebben a kisebb mellékszerepben.
Aki azonban mindenkit lejátszik, az Willem Dafoe az okkult tudományok professzoraként. Egyszerre hozza be a magyarázatot és a könnyedséget is a filmbe, hiszen neki van pár humoros jelenete. Sajnos azonban az unalomból egyikük játéka sem tudja kirángatni az egyszeri nézőt. Bár a horrornak mindig is lesz helye a mozikban, de a Nosferatu nem képes a mostani elvárásoknak megfelelni.
A Nosferatu a vámpíros történetek ősatyját vette elő és persze mindenki azonnal Oscart kiáltott - én is kíváncsi voltam, mit tud kihozni ebből a sztoriból a direktor. A látottak alapján a kritikusok feltehetően oda meg vissza lesznek a filmtől, de a mozikba nem ez fogja visszahozni a nézőket. A Nosferatu ugyanis egy poros-dohos korszak letűnt időszakát hozza vissza és semmi újat nem ad a már meglévő mitológiához. Amiben pedig próbál "újítani", az kellemetlen eredményt szül. 5/10
Robert Eggers körül kialakult egyfajta kult-státusz. A rendező minden filmje kiemelt jelentőséggel bír egy bizonyos körben, de azt már most meg kell vallanom, hogy én nem tartozom eme csoportba. A boszorkány és A világítótorony még érdekes és izgalmas volt, de Az északi nálam teljesen kitette az érdeklődési körből Eggerst. A mai napig nem tudom feldolgozni a szellentő Ethan Hawke látványát és azt a hosszan tartó semmit, ami a film története akart lenni.
Új filmje, a Nosferatu kapcsán az sem volt túl jó előjel, hogy maga a rendező vallotta be, hogy fél hozzányúlni az 1922-es klasszikusnak tartott darabhoz. Pedig maga a film a német filmipar egyik remeke, mely csúfos véget ért, miután Bram Stoker örökösei beperelték plágium miatt és meg is nyerték az ügyet, így meg kellett semmisíteni a kópiákat.
A történet szerint 1838-ban járunk, egy német kisvárosban, Wisborgban. Itt él Thomas Hutter és friss neje, Ellen, akit furcsa álmok gyötörnek és éppen ezért nagyon ellenzi férje új megbízatását. Thomas Erdélybe megy, hogy ott aláírassa egy ingatlan vételi jogát Orlok gróffal, ám mint kiderül, az illető nem véletlen akarja megszerezni a wisborgi kúriát. És az sem véletlen, hogy éppen Thomas lett a kiválasztott erre a feladatra.
Eggers tehetséges rendező és a képi világa nagyon illik a Nosferatuhoz, ez nem kétséges. Van nem egy olyan beállítás, jelenet amitől simán végigfut a hideg a nyakunkon, pedig csak egy lovaskocsi tart egy erdőben hősünk felé vagy éppen egy baltával mászik valaki le egy hajó rakterébe. Szóval azt meg kell hagyni, hogy a látvánnyal nincs baj - sokkal inkább minden mással.
Alapból a szereplők közül az a kettő, akire a film épít, nem működik. Johnny Depp lánya, Lily Rose-Depp lehet, hogy tehetséges de itt egész egyszerűen nem passzol a környezetbe. Ráadásul számos alkalommal tolja túl a szekeret és így pillanatok alatt kidob minket a film. A másik, aki teljesen hiteltelen, az maga Orlok gróf, akit nagyon rejtegetnek a filmben - és nem véletlen. A beszéde, a megjelenése mind ijesztőnek kellene tűnjön, de sajnos egy idő után az a hörgős-szuszogós hang, amit kiad már irritáló és nevetséges. A megjelenése sem a legjobb, de azt meg kell hagyni, hogy Bill Skarsgard megteszi, amit lehet. Ezen felül a többi szereplő teszi, amit tud.
Azt mondjuk szoknom kellett kicsit, hogy Nicholas Hoult ezúttal nem Drakula szolgáját alakítja és nem fog felbukkanni Nicolas Cage sem, de ő legalább képes volt meggyőzni az elkeseredett és szerelmes férj karakterében. Ahogy egyébként Aaron Taylor-Johnson is, aki Thomas barátja és talán élete alakítását nyújtja ebben a kisebb mellékszerepben.
Aki azonban mindenkit lejátszik, az Willem Dafoe az okkult tudományok professzoraként. Egyszerre hozza be a magyarázatot és a könnyedséget is a filmbe, hiszen neki van pár humoros jelenete. Sajnos azonban az unalomból egyikük játéka sem tudja kirángatni az egyszeri nézőt. Bár a horrornak mindig is lesz helye a mozikban, de a Nosferatu nem képes a mostani elvárásoknak megfelelni.
A Nosferatu a vámpíros történetek ősatyját vette elő és persze mindenki azonnal Oscart kiáltott - én is kíváncsi voltam, mit tud kihozni ebből a sztoriból a direktor. A látottak alapján a kritikusok feltehetően oda meg vissza lesznek a filmtől, de a mozikba nem ez fogja visszahozni a nézőket. A Nosferatu ugyanis egy poros-dohos korszak letűnt időszakát hozza vissza és semmi újat nem ad a már meglévő mitológiához. Amiben pedig próbál "újítani", az kellemetlen eredményt szül. 5/10
|
Nosferatu (Nosferatu) amerikai horror, 153 perc, 2024 18 éven aluliaknak nem ajánlott! Rendező: Robert Eggers Forgatókönyv: Robert Eggers, Bram Stoker, Henrik Galeen Operatőr: Jarin Blaschke Producer: Alma Bacula, Chris Columbus, Robert Eggers Lily-Rose Depp (Ellen Hutter) Nicholas Hoult (Thomas Hutter) Bill Skarsgard (Orlok gróf) Aaron Taylor-Johnson (Friedrich Harding) Willem Dafoe (Albin Eberhart von Franz) Emma Corrin (Anna Harding) Ralph Ineson (Dr. Wilhelm Sievers) |
