Ötvös Tibor
Borderlands - nincs mit dicsérni
A Borderlands nagyon szépen megmutatja mi történik, ha hozzá nem értő emberek akarnak egy játékból adaptációt készíteni.
Eli Roth filmes karrierjében és a játékok filmes adaptációiban közös pont az, hogy mindkettő elég vegyes képet mutat. A Motel és a Kabinláz után Bosszúvágy és Kopp-kopp, most pedig Borderlands. A játékvilágban pedig a Street Fighter és Super Mario Brothers film után zseniális Fallout sorozat, Tomb Raider és Uncharted filmek. A Borderlands azonban visszarepít minket a '90-es évekbe, de nem a jó értelemben.
Lilith a Pandora bolygón született, de a híres fejvadásznak esze ágában sincs visszatérni a bolygóra. Természetesen van az a pénz, amiért korpás a haja, így amikor az Atlas vezetője irgalmatlan mennyiségű zsetont kínál, hogy keresse meg a lányát, Tiny Tinát, aki pont ott lebzsel, Lilith elvállalja, és hamarosan egy csapatban találja magát egy ex-zsoldossal, egy pszichopatával és egy robottal.
A Borderlands kapcsán sajnos pozitívumot egyáltalán nem lehet megnevezni, ami azért viszonylag ritka, hiszen eddig még a legalacsonyabb pontszámot kapott filmnél is volt legalább valami, amit meg lehet dicsérni. De Eli Roth filmje semmilyen pozitívummal nem rendelkezik azon kívül, hogy nem kötelező megnézni.
Kezdjük a színészekkel. A Borderlands elég komoly szereplőgárdát vonultat fel, de itt ez inkább a film hátrányára vált. Hiába zseniális színésznő Cate Blanchett és tartja magát még most is elképesztően jó formában, Lilith szerepére teljes melléfogás. Nem elég, hogy legalább két évtizeddel idősebb nála, de az írók még karaktert sem tudtak adni a figurának. Blanchett látványosan unottan és monoton módon tolja le a szövegeit, kicsit sem próbálkozva a karakter építésével vagy bemutatásával.
Kevin Hart természetesen a nagypofájú zsoldos, aki szintén teljes melléfogás a casting stábnak. Ritka az a film, amiben Hart szerepel és egyszer sem mosolyogja el magát az ember. Itt láthatóan nem volt lehetőség improvizálni és így a színész szájába adott mondatok sokszor hatnak teljesen idegenül Harttól. A karaktert pedig hagyjuk, értelmezhetetlen.
Ahogy a Tiny Tina szerepére kiválasztott Ariana Greenblatt sem tud mit kezdeni a karakterrel, aki egyébként a játékban elég őrült, itt viszont inkább csak próbál annak látszani. Jamie Lee Curtis pedig ezért a pár percét biztosan nagy összeget kapott, de hogy nem fogja kiemelni az életrajzában ezt a szerepet, az biztos.
Egyedül talán a Jack Black hangján megszólaló Claptrap maradt hű a játékban látott változatához, így belé kapaszkodhatnak a Borderlands rajongói. Ami szintén teljes melléfogás, az a történet. Adott egy, a játék első részében az első pillanatokban már elárult tény, mely a filmben a nagy és végső fordulatnak van beállítva. Most tényleg? Ez sértés minden rajongó számára.
A Borderlands játékok az őrült akciókról is szólnak, így újabb nagy csalódás, hogy egyetlen egy emlékezetes vagy legalább korrektül kivitelezett akciójelenetet sem kapott a film. Az pedig, hogy a CGI a Kémkölykök szintjét is alulmúlja, már szerintem nem is lep meg senkit. Láthatóan a 100 milliós büdzsé nagy részét a sztárokra költötték és így nem maradt pénz semmi másra. Se normális írókra, se CGI stábra, se marketingre.
A Borderlands megérdemelten lesz az év kiemelten nagy bukása és foglalja el helyét a Street Fighter vagy éppen a Double Dragons adaptációi mellett. Mi pedig várjuk a minőségi adaptációkat, hiszen készül a The Last of Us és a Fallout második évada, melyek már bizonyították, hogy a készítői értik a játékokat és még talán játszottak is velük. A Borderlands Eli Roth hollywoodi pályafutásának végét is jelentheti és ez talán nem baj, mert így visszatérhetne a kisebb költségvetésű horrorokhoz, ami legalább ment neki. 1/10
Eli Roth filmes karrierjében és a játékok filmes adaptációiban közös pont az, hogy mindkettő elég vegyes képet mutat. A Motel és a Kabinláz után Bosszúvágy és Kopp-kopp, most pedig Borderlands. A játékvilágban pedig a Street Fighter és Super Mario Brothers film után zseniális Fallout sorozat, Tomb Raider és Uncharted filmek. A Borderlands azonban visszarepít minket a '90-es évekbe, de nem a jó értelemben.
Lilith a Pandora bolygón született, de a híres fejvadásznak esze ágában sincs visszatérni a bolygóra. Természetesen van az a pénz, amiért korpás a haja, így amikor az Atlas vezetője irgalmatlan mennyiségű zsetont kínál, hogy keresse meg a lányát, Tiny Tinát, aki pont ott lebzsel, Lilith elvállalja, és hamarosan egy csapatban találja magát egy ex-zsoldossal, egy pszichopatával és egy robottal.
A Borderlands kapcsán sajnos pozitívumot egyáltalán nem lehet megnevezni, ami azért viszonylag ritka, hiszen eddig még a legalacsonyabb pontszámot kapott filmnél is volt legalább valami, amit meg lehet dicsérni. De Eli Roth filmje semmilyen pozitívummal nem rendelkezik azon kívül, hogy nem kötelező megnézni.
Kezdjük a színészekkel. A Borderlands elég komoly szereplőgárdát vonultat fel, de itt ez inkább a film hátrányára vált. Hiába zseniális színésznő Cate Blanchett és tartja magát még most is elképesztően jó formában, Lilith szerepére teljes melléfogás. Nem elég, hogy legalább két évtizeddel idősebb nála, de az írók még karaktert sem tudtak adni a figurának. Blanchett látványosan unottan és monoton módon tolja le a szövegeit, kicsit sem próbálkozva a karakter építésével vagy bemutatásával.
Kevin Hart természetesen a nagypofájú zsoldos, aki szintén teljes melléfogás a casting stábnak. Ritka az a film, amiben Hart szerepel és egyszer sem mosolyogja el magát az ember. Itt láthatóan nem volt lehetőség improvizálni és így a színész szájába adott mondatok sokszor hatnak teljesen idegenül Harttól. A karaktert pedig hagyjuk, értelmezhetetlen.
Ahogy a Tiny Tina szerepére kiválasztott Ariana Greenblatt sem tud mit kezdeni a karakterrel, aki egyébként a játékban elég őrült, itt viszont inkább csak próbál annak látszani. Jamie Lee Curtis pedig ezért a pár percét biztosan nagy összeget kapott, de hogy nem fogja kiemelni az életrajzában ezt a szerepet, az biztos.
Egyedül talán a Jack Black hangján megszólaló Claptrap maradt hű a játékban látott változatához, így belé kapaszkodhatnak a Borderlands rajongói. Ami szintén teljes melléfogás, az a történet. Adott egy, a játék első részében az első pillanatokban már elárult tény, mely a filmben a nagy és végső fordulatnak van beállítva. Most tényleg? Ez sértés minden rajongó számára.
A Borderlands játékok az őrült akciókról is szólnak, így újabb nagy csalódás, hogy egyetlen egy emlékezetes vagy legalább korrektül kivitelezett akciójelenetet sem kapott a film. Az pedig, hogy a CGI a Kémkölykök szintjét is alulmúlja, már szerintem nem is lep meg senkit. Láthatóan a 100 milliós büdzsé nagy részét a sztárokra költötték és így nem maradt pénz semmi másra. Se normális írókra, se CGI stábra, se marketingre.
A Borderlands megérdemelten lesz az év kiemelten nagy bukása és foglalja el helyét a Street Fighter vagy éppen a Double Dragons adaptációi mellett. Mi pedig várjuk a minőségi adaptációkat, hiszen készül a The Last of Us és a Fallout második évada, melyek már bizonyították, hogy a készítői értik a játékokat és még talán játszottak is velük. A Borderlands Eli Roth hollywoodi pályafutásának végét is jelentheti és ez talán nem baj, mert így visszatérhetne a kisebb költségvetésű horrorokhoz, ami legalább ment neki. 1/10
|
Borderlands (Borderlands) szinkronizált, amerikai akció-vígjáték, kalandfilm, 102 perc, 2024 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Eli Roth Forgatókönyv: Aaron Berg, Joe Crombie Operatőr: Rogier Stoffers Producer: Avi Arad, Erik Feig Zene: Steve Jablonsky Gina Gershon (Moxxi) Cate Blanchett (Lilith) Jack Black (Claptrap) Jamie Lee Curtis (Tannis) Ariana Greenblatt (Tiny Tina) Kevin Hart (Roland) |
