Több horrort is kaptunk az utóbbi időkben és most ezeket szedtük össze egy csokorba.

Abigail, Az első ómen, Szeplőtlen, Pókok, Micimackó: Vér és méz 2. Az utóbbi egy hónapban szinte minden hétre jutott egy horror-bemutató, melyekkel külön nem volt értelme foglalkozni, de most egy nagy horror-kritikában vesszük sorra mindet. Elsőnek rögtön a legjobb darabot, az Abigailt vesszük számba.


Igazán sajnálom az olyan eseteket, amikor egy előzetes teljesen lelövi egy film nagyobb fordulatát és sajnos ez az Abigail esetében is így van. Adott egy csapat bűnöző, akik egy kislány elrablását és fogvatartását kapják feladatul, ám ez cseppet sem egyszerű. A kislányról ugyanis kiderül, hogy egy több száz éves vámpír és nincs menekvés a házból.

Sablonnak tűnik, de szerencsére a készítők úgy döntöttek, hogy csavarnak a dolgon és egy kicsit átértelmezik az alaphelyzetet. Persze az "összezárva egy szörnnyel egy házban" alaphelyzet kommersz, de a karakterek és a történetben tapasztalt csavarok miatt érdekes lesz a dolog - a koronát pedig a humor teszi fel. Ez nem meglepő, hiszen a Matt Bettinelli-Olpin - Tyler Gillett rendezőpáros az Aki bújt esetében is bizonyította, hogy képesek a feszültséget és humor vegyíteni.


Az Abigail kellően izgalmas és messze a legjobb horror a mostani felhozatalból, mert brutális, humoros és érdekes szereplőkkel van megtűzdelve. Aki tudja, mindenképpen vegyen rá mozijegyet, mert megéri. 8/10

A következő "áldozat" Az első ómen, mely a kultikus, 1976-os Ómen eredettörténete. Ez manapság nagy divat, hiszen ha nem sikerül jó remake-et vagy folytatást csinálni, akkor menjünk az első történet elé és meséljük el annak az előzményeit. Ez persze kétélű fegyver, hiszen viszonylag kevés izgalmat nyújt egy olyan sztori, aminek már a folytatását már 50 évvel ezelőtt láttuk.


Az első ómen is egy apácát helyez a középpontjába. Margaret növendék, aki Rómába utazik, hogy a helyi árvaházban segítsen a gyermekeken. Itt az egyik kislány, Carlita felkelti a figyelmét, aki különös történésekről számol be neki, amikkel azonban az apáca is képes azonosulni. A cselekmény innen egyértelmű, de az oda vezető út már érdekesebb kissé.

Az első ómen legnagyobb erénye, hogy pszichológiai horror és ez jól áll a filmnek. A főszerepet alakító Nell Tiger Free nem rossz, de emlékezeteset nem alakít és sajnos maga a film a nagyon látványos fényképezés ellenére is maximum közepes. A pszichológiai részeket sokszor váltják fel elbaltázott jump-scare jelenetek, melyek már szinte komikusak és Damien születése is csalódás. 5/10


És ha már apáca, akkor irány a Szeplőtlen, melyben szintén egy apáca a főszereplő, aki ezúttal egy zárdában próbálja megtalálni önmagát, de végül igazi rémálommá változik az ottani élete, mikor kiderül, hogy szűz létére terhes. A film egy igazi horror, mely a főszereplő, Sydney Sweeney szerelemprojektje.

2014-ben jelentkezett a főszerepre, azóta parkolópályán állt a projekt, míg végül producerként felkarolta és leforgatták. A film nem egy rossz próbálkozás, a rendező Michael Mohan szép lassan építi fel a környezetet és néha valóban beleborzongunk és izgulunk a cselekmény miatt. Azonban sajnos a végére csak sablon ijesztegetés jutott, de így is működik. A bajom vele, hogy sokkal több volt a filmben és nem sikerült behúzni minden ötletet, de még így is fel tud emelkedni az Abigail mellé. 7,5/10


A végére két klasszikusabb horror jutott. A Micimackó: Vér és méz 2 egy röhejes film folytatása, melynek magyar mozikba kerülését nem is igazán értem. Elég sok minőségi film kerüli el sajnos a hazai vásznakat, erre ez a förmedvény bekerül. A filmről túl sokat nem is érdemes beszélni, továbbra is rém gyenge és irtó ciki, de minimális fejlődés van az elődhöz képest, így fél ponttal többet érdemel: 1,5/10

A végére maradt a Pókok, mely egy klasszikus, pókos horror. A sztori szerint Kaleb élete maga a katasztrófa és egyetlen szenvedélye különböző egzotikus állatok gyűjtése. Egy nap egy mérgező pókkal megy haza a piacról, ami elszabadul és behálózza a teljes lakótömböt. A lakóknak pedig menekülniük kell.


Ritka ha egy ilyen egyértelműen B-filmes alkotás Velencében debütál, de Sebastien Vanicek mégis képes volt megugrani azt a bizonyos léccet. Mivel nem igazán volt elég pénze a stábnak számítógépes effektekre, így abból dolgoztak ami volt és ez igazán rémisztő jeleneteket eredményezett. A jump-scare jelenetek minimálisra lettek véve, és inkább csak sejtetik, hogy mi futott el a háttérben. A klausztrofób érzést nagyon jól hozza be a rendező és miután a lakók rájönnek, hogy bent a pókok, kint pedig a hatóság emberei ölik őket, még elkeseredettebben harcolnak, akár egymással is az életükért. A Pókok meglepően jól sikerült, így nem meglepő, hogy a rendezőre már le is csapott Hollywood: ő készíti a Gonosz halott spin-offot.8/10