Ötvös Tibor
Rebel Moon: 1. rész - A tűz gyermeke
Újabb remaket kapott a Csillagok háborúja: Az új remény, de ezúttal Zack Snyder hozzá nem értő rendezésében.
Jó pár rendezőnek jött nagyon kapóra a streaming szolgáltatók térnyerése, hiszen nélkülük lehet hogy már valami Asylum-filmen dolgoznának Second Unit Directorként. Zack Snyder kultstátusza valamiért töretlen, de Hollywoodban azért már rájöttek, hogy a lassítások mestere az átveréseké is egyben. A Watchmen - Holtak hajnala - 300 kivételével ugyanis csak fércműveket tett le az asztalra.
Az Álomháború és az Igazság Ligája után nagyot esett az ázsiója, de jött a Netflix és segítő kezet nyújtott, hogy a katasztrofális A halottak hadserege után most a Rebel Moon első részével mutassa meg, miért nem szabad rendezőként engedni neki, hogy nagy költségvetés felett rendelkezzen. A Rebel Moon ráadásul egy igazi szerelemprojekt, Snyder állítása szerint már évtizedek óta szeretné elkészíteni és most megkapta a lehetőséget. A Netflix teljesen szabad kezet adott neki a vaskos dollárköteg mellett, melyet úgy hálált meg Snyder, hogy már a bemutató előtt jelezte, lesz Director's Cut egy olyan filmből, melyet bármifajta beleszólás nélkül készíthetett el. A nagyobb baj, hogy egy félkész fércmű érzetét kelti a Rebel Moon.
A sztori szerint egy földművelő bolygó lakosait meglátogatja a nagy és veszélyes birodalom egyik őrült és nagyon félelmetes vezetője, hogy elvegyen mindent tőlük némi védelemért cserébe. Az egyik lakos azonban úgy dönt, hogy eddig és ne tovább, és miután egymaga lerendez egy csoportot, elindul hogy toborozzon maga mellé további harcosokat, akik segítenek majd megvédeni a bolygót és a lakóit.
A történet olyan, mintha a Star Wars és A hét mesterlövész elegyét öntenénk ki egy lukas pohárba. Megmarad valami, de azért a rostok és éltető anyagok távoztak. A karakterek nem érdekesek, sőt kimondottan irritálók. A főszereplő Sofia Boutella teljes melléfogás Kora szerepére és nem csak azért, mert nincs megírva rendesen. Egész egyszerűen nem hisszük el egyetlen mozdulatát sem, az arcjátéka megérdemli a Steven Seagal-díjat és semmi együttérzést nem vált ki belőlünk a játéka.
A többiek mintha mind sablonból lettek volna átemelve. Van itt náci ruhákba bújtatott gonosztevő és emberi érzelmű robot, de nincs egyetlen egy olyan szereplő sem, akinek a legkisebb mértékben is tudnánk szurkolni vagy bármilyen szinten együtt érezni vele. De ami a legzavaróbb, az maga a látvány. Annyira kilóg a számítógépes grafika, hogy szinte látni a zöld háttér széleit. Erre még rátesz egy hatalmas lapáttal az a csőlátás, amit használ a film: ha valaki nincs a kép közepén azt elmosódva látjuk. Egy egészen kis rész van csak fókuszban, olyan, mintha a középponti 3 centis kör HD minőségű lenne, de a környezete SD felbontásra van butítva. Ez pedig egészen érdekes jeleneteket hoz, sokszor például nem látjuk mégis kihez beszél a szereplő, hiszen elindult a partnere, így elmosódott az alakja.
Snyder ráadásul a harcjeleneteket is elrontotta. Olyan kamerabeállításokat választott, hogy az esetek többségében világosan látszik, ahogy a balta/kés/ököl jóval az ellenfél arca előtt halad el, az mégis repül fél métert. Ezen felül a lassítások... szóval amikor a búza leesését kellett lassítva bámulnom akkor erősen fogtam a fejem.
A Rebel Moon: 1. rész - A tűz gyermeke kapcsán persze lehet vitatkozni, hogy van-e értelme kritikának, hiszen áprilisban érkezik a második rész és akkor egyben lehetett volna elemezni a teljes történetet. Azonban az első rész végigszenvedése után egész egyszerűen nem érdemes várni, hiszen 2023 egyik legrosszabb filmével mindenképpen foglalkozni kell. És ha ez így megy a folytatásban is, akkor már most meg is van 2024 legrosszabbja is. 2/10
Jó pár rendezőnek jött nagyon kapóra a streaming szolgáltatók térnyerése, hiszen nélkülük lehet hogy már valami Asylum-filmen dolgoznának Second Unit Directorként. Zack Snyder kultstátusza valamiért töretlen, de Hollywoodban azért már rájöttek, hogy a lassítások mestere az átveréseké is egyben. A Watchmen - Holtak hajnala - 300 kivételével ugyanis csak fércműveket tett le az asztalra.
Az Álomháború és az Igazság Ligája után nagyot esett az ázsiója, de jött a Netflix és segítő kezet nyújtott, hogy a katasztrofális A halottak hadserege után most a Rebel Moon első részével mutassa meg, miért nem szabad rendezőként engedni neki, hogy nagy költségvetés felett rendelkezzen. A Rebel Moon ráadásul egy igazi szerelemprojekt, Snyder állítása szerint már évtizedek óta szeretné elkészíteni és most megkapta a lehetőséget. A Netflix teljesen szabad kezet adott neki a vaskos dollárköteg mellett, melyet úgy hálált meg Snyder, hogy már a bemutató előtt jelezte, lesz Director's Cut egy olyan filmből, melyet bármifajta beleszólás nélkül készíthetett el. A nagyobb baj, hogy egy félkész fércmű érzetét kelti a Rebel Moon.
A sztori szerint egy földművelő bolygó lakosait meglátogatja a nagy és veszélyes birodalom egyik őrült és nagyon félelmetes vezetője, hogy elvegyen mindent tőlük némi védelemért cserébe. Az egyik lakos azonban úgy dönt, hogy eddig és ne tovább, és miután egymaga lerendez egy csoportot, elindul hogy toborozzon maga mellé további harcosokat, akik segítenek majd megvédeni a bolygót és a lakóit.
A történet olyan, mintha a Star Wars és A hét mesterlövész elegyét öntenénk ki egy lukas pohárba. Megmarad valami, de azért a rostok és éltető anyagok távoztak. A karakterek nem érdekesek, sőt kimondottan irritálók. A főszereplő Sofia Boutella teljes melléfogás Kora szerepére és nem csak azért, mert nincs megírva rendesen. Egész egyszerűen nem hisszük el egyetlen mozdulatát sem, az arcjátéka megérdemli a Steven Seagal-díjat és semmi együttérzést nem vált ki belőlünk a játéka.
A többiek mintha mind sablonból lettek volna átemelve. Van itt náci ruhákba bújtatott gonosztevő és emberi érzelmű robot, de nincs egyetlen egy olyan szereplő sem, akinek a legkisebb mértékben is tudnánk szurkolni vagy bármilyen szinten együtt érezni vele. De ami a legzavaróbb, az maga a látvány. Annyira kilóg a számítógépes grafika, hogy szinte látni a zöld háttér széleit. Erre még rátesz egy hatalmas lapáttal az a csőlátás, amit használ a film: ha valaki nincs a kép közepén azt elmosódva látjuk. Egy egészen kis rész van csak fókuszban, olyan, mintha a középponti 3 centis kör HD minőségű lenne, de a környezete SD felbontásra van butítva. Ez pedig egészen érdekes jeleneteket hoz, sokszor például nem látjuk mégis kihez beszél a szereplő, hiszen elindult a partnere, így elmosódott az alakja.
Snyder ráadásul a harcjeleneteket is elrontotta. Olyan kamerabeállításokat választott, hogy az esetek többségében világosan látszik, ahogy a balta/kés/ököl jóval az ellenfél arca előtt halad el, az mégis repül fél métert. Ezen felül a lassítások... szóval amikor a búza leesését kellett lassítva bámulnom akkor erősen fogtam a fejem.
A Rebel Moon: 1. rész - A tűz gyermeke kapcsán persze lehet vitatkozni, hogy van-e értelme kritikának, hiszen áprilisban érkezik a második rész és akkor egyben lehetett volna elemezni a teljes történetet. Azonban az első rész végigszenvedése után egész egyszerűen nem érdemes várni, hiszen 2023 egyik legrosszabb filmével mindenképpen foglalkozni kell. És ha ez így megy a folytatásban is, akkor már most meg is van 2024 legrosszabbja is. 2/10
|
Rebel Moon – 1. rész: A tűz gyermeke (Rebel Moon - Part One: A Child of Fire) szinkronizált, amerikai sci-fi, 135 perc, 20233 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Zack Snyder Forgatókönyvíró: Shay Hatten, Kurt Johnstad, Zack Snyder Producer: Shay Hatten, Kurt Johnstad, Bergen Swansonn Sofia Boutella (Kora) Djimon Hounsou (Titus) Ed Skrein (Atticus Noble) Doona Bae (Nemesis) Ray Fisher (Bloodaxe) Charlie Hunnam (Kai) Staz Nair (Tarak) |
