Ötvös Tibor
Pókember: A pókverzumon át
A Pókember: A pókverzumon át megmutatta, hogy van még bőven megmutatni való a hálószövő világában és kaptunk egy, az első részt is lepipáló filmet.
Azt hiszem nem találhatunk a világon olyan pontot, ahol nem tudják, ki is az a Pókember. Mindenki kedvenc hőse már sokadszor éled újra a filmvásznon és öt évvel ezelőtt abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy rögtön két formában is visszatért a jól ismert hálószövő. A Tom Holland-féle filmek kirobbanó népszerűségnek örvendtek, de újdonságként megjelent az animációs Pókember: Irány a Pókverzum! is.
A film nagy sikert aratott és a Chris Miller - Phil Lord páros megkapta az Oscar-díjat érte a legjobb animáció kategóriájában - teljesen megérdemelten. Az egyedi látványvilágot azóta már másolják, így nagyon magasra került az a bizonyos léc a folytatások kapcsán. Igen, indokolt a többes szám, hiszen már tudjuk, hogy 2024-ben jön a harmadik rész és ez a Pókember: A pókverzumon át talán egyetlen hibája. Hogy ez egy "köztes" rész.
Miles Morales és Spider-Gwen is próbálnak visszazökkenni a saját univerzumukban a mindennapi kerékvágásba és persze megbirkózni a tinédzserkori változásokkal. Azonban egyikük élete sem úgy alakul ahogy szeretnék, ráadásul a Folt nevezetű gonosztevő összehozza őket egy, a világ sorsát befolyásoló kalandban.
A sztorit nagyon nagy vonalakban írtam csak le, hiszen bármely további csattanó vagy részlet felfedése sokat rontana az élményen. A Pókember: A pókverzumon át ugyanis annyira okos és ötletes, abszolút átgondolt és megható forgatókönyvvel rendelkezik, hogy azt nem is vártuk. Az első rész cselekménye is kellemes volt, de folytatásban ábrázolt felnövés-történet egész egyszerűen fantasztikus. Miles vívódása a jövőjéről és a titkáról, Gwen saját harca az apjával mind olyan szál, ami önálló filmeket is kitölthetne.
Itt azonban csak amolyan körítés, hiszen a cselekmény kapcsán számos világba jutunk el, ahol új Pókemberekkel találkozhatunk és bizony, a komoly hangulat mellett azért van bőven móka és kacagás is a filmben. A vizualitással kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy nehezen lehetett elképzelni, milyen módon tudják majd felülmúlni az első részt, de jelentem, sikerült. Ahogy látványban megkülönböztetik egymástól a különböző világokat, az zseniális. Gwen elmosódott, vízfestékes környezete illetve Miles kicsit modernebb, szögletesebb világa abszolút jól határolódik el egymástól. És persze ott vannak még az akciók, melyek közben sokszor levegőt sem kapunk majd - vagy a nevetéstől vagy az izgalomtól.
A Pókember: A pókverzumon át egy csodálatos kaland, melyben a világ és a valaha kitalált összes Pókemberrel tudunk hintázni, mindezt 140 percen keresztül. Soknak tűnik, de őszintén úgy szállt el ez két óra, hogy azon még én is meglepődtem. Az embernek nagyon meg kell erőltetnie magát ahhoz, hogy negatívumot találjon - de sajnos lehet. A befejezés az, ami feltehetően sokaknál ki fogja majd verni a biztosítékot.
Spoiler-mentesek vagyunk továbbra is így semmit nem árulok el, de minden dühöngő embert megértek, aki idegesen áll majd fel a 140 perc után. Ennek ellenére a Pókember: A pókverzumon át az év eddigi legjobb szuperhős-filmje (A Galaxis őrzői 3 azért szorongatja), animációk közül pedig messze kiemelkedik ötletességével, mély történetével - és azzal, hogy érződik minden pillanatán az a szeretet és alázat, amivel ezeket a karaktereket kezelik. Kötelező élmény és várjuk a következő kalandot!
9,5/10
Azt hiszem nem találhatunk a világon olyan pontot, ahol nem tudják, ki is az a Pókember. Mindenki kedvenc hőse már sokadszor éled újra a filmvásznon és öt évvel ezelőtt abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy rögtön két formában is visszatért a jól ismert hálószövő. A Tom Holland-féle filmek kirobbanó népszerűségnek örvendtek, de újdonságként megjelent az animációs Pókember: Irány a Pókverzum! is.
A film nagy sikert aratott és a Chris Miller - Phil Lord páros megkapta az Oscar-díjat érte a legjobb animáció kategóriájában - teljesen megérdemelten. Az egyedi látványvilágot azóta már másolják, így nagyon magasra került az a bizonyos léc a folytatások kapcsán. Igen, indokolt a többes szám, hiszen már tudjuk, hogy 2024-ben jön a harmadik rész és ez a Pókember: A pókverzumon át talán egyetlen hibája. Hogy ez egy "köztes" rész.
Miles Morales és Spider-Gwen is próbálnak visszazökkenni a saját univerzumukban a mindennapi kerékvágásba és persze megbirkózni a tinédzserkori változásokkal. Azonban egyikük élete sem úgy alakul ahogy szeretnék, ráadásul a Folt nevezetű gonosztevő összehozza őket egy, a világ sorsát befolyásoló kalandban.
A sztorit nagyon nagy vonalakban írtam csak le, hiszen bármely további csattanó vagy részlet felfedése sokat rontana az élményen. A Pókember: A pókverzumon át ugyanis annyira okos és ötletes, abszolút átgondolt és megható forgatókönyvvel rendelkezik, hogy azt nem is vártuk. Az első rész cselekménye is kellemes volt, de folytatásban ábrázolt felnövés-történet egész egyszerűen fantasztikus. Miles vívódása a jövőjéről és a titkáról, Gwen saját harca az apjával mind olyan szál, ami önálló filmeket is kitölthetne.
Itt azonban csak amolyan körítés, hiszen a cselekmény kapcsán számos világba jutunk el, ahol új Pókemberekkel találkozhatunk és bizony, a komoly hangulat mellett azért van bőven móka és kacagás is a filmben. A vizualitással kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy nehezen lehetett elképzelni, milyen módon tudják majd felülmúlni az első részt, de jelentem, sikerült. Ahogy látványban megkülönböztetik egymástól a különböző világokat, az zseniális. Gwen elmosódott, vízfestékes környezete illetve Miles kicsit modernebb, szögletesebb világa abszolút jól határolódik el egymástól. És persze ott vannak még az akciók, melyek közben sokszor levegőt sem kapunk majd - vagy a nevetéstől vagy az izgalomtól.
A Pókember: A pókverzumon át egy csodálatos kaland, melyben a világ és a valaha kitalált összes Pókemberrel tudunk hintázni, mindezt 140 percen keresztül. Soknak tűnik, de őszintén úgy szállt el ez két óra, hogy azon még én is meglepődtem. Az embernek nagyon meg kell erőltetnie magát ahhoz, hogy negatívumot találjon - de sajnos lehet. A befejezés az, ami feltehetően sokaknál ki fogja majd verni a biztosítékot.
Spoiler-mentesek vagyunk továbbra is így semmit nem árulok el, de minden dühöngő embert megértek, aki idegesen áll majd fel a 140 perc után. Ennek ellenére a Pókember: A pókverzumon át az év eddigi legjobb szuperhős-filmje (A Galaxis őrzői 3 azért szorongatja), animációk közül pedig messze kiemelkedik ötletességével, mély történetével - és azzal, hogy érződik minden pillanatán az a szeretet és alázat, amivel ezeket a karaktereket kezelik. Kötelező élmény és várjuk a következő kalandot!
9,5/10
|
Pókember: A pókverzumon át (Spider-Man: Across the Spider-Verse) szinkronizált, amerikai animációs kalandfilm, 90 perc, 2023 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Joaquim Dos Santos, Kemp Powers Író: Stan Lee Forgatókönyvíró: Phil Lord, Chris Miller, Dave Callaham Zene: Daniel Pemberton Shameik Moore (Miles Morales) Hailee Stenfield (Gwen Stacy) Oscar Isaac (Miguel O'Hara) Jake Johnson (Peter Parker) Issa Rae (Jessica Drew) Daniel Kaluuya (Hobart "Hobie" Brown) Taran Killam (Patrick O'Hara) Jason Schwartzman (Jonathan Ohnn) |
