Ötvös Tibor

Az év akcióit hozza a John Wick: 4. Felvonás

Végre visszataláltak a helyes útra a John Wick készítői és a 4. felvonás képében az év történetközpontú akcióorgiáját kapjuk meg.

A rajongók bizonyára már nagyon várták John Wick visszatérését, főleg az elég vegyesre sikerült harmadik fejezet után. Az első két epizód klasszikussá nőtte ki magát az akciófilmek műfajában köszönhetően remek hősének és annak az érdekes világnak, amit köré építettek. Sajnos a harmadik részben már átestek a ló túloldalára, ráadásul a történet tekintetében sem történt előrelépés.

John tovább folytatja saját kis bosszúját a Kör ellen, ami egyre inkább szúrja a szemét a vezetésnek. Éppen ezért minden jogot és felhatalmazást megadnak a Márkinak, aki elkezdi felszámolni Wick baráti körét. Winston utcára kerül, a New York-i Continental Hotel a múlté és Wick sem tagja egyetlen családnak sem.

Az egyetlen esélye, ha a Márkival összecsapva kivívja a szabadságát és ezért újra be kell járja szinte az egész világot. Közben egykori barátokból vált ellenségek és új fejvadászok próbálják útját állni. Nagyjából ennyi a történet, ami leírva nem tűnik izgalmasnak, de szerencsére van annyira érdekes, hogy az akciók között fenntartsa az érdeklődésünket.


Kezdjük azzal, hogy bár a John Wick: 4. felvonás a széria leghosszabb része, mégsem tűnik soknak. Ahogy már írtam, az akciók közötti történet szerencsére végig izgalmas és éppen ezért mikor már kezdenénk kicsit unatkozni már robban is a hangfalból egy Glock hangja. Keanu Reeves ismét zseniális, egész egyszerűen Neo mellett John Wick az a karakter, akit így már senki mással nem lehet elképzelni.

Kicsit öreges a mozgása (főleg a fiatalabb szereplők mellett), de még így is nagyon oda tud csapni az "öreg". Ráadásul igazán impozáns gárdát kapott maga mellé, akik pontosan tudják, hogy ők segítőnek vannak itt, nem pedig főszereplőnek. Donnie Yen vak bérgyilkosként önálló filmet is megérdemelne, Hiroyuki Sanada sorsa szintén nagyon megható és a kémia a szereplők között nagyon jelen van.


De természetesen egy John Wick film igazi húzóereje az akciókban rejlik és ki merem jelenteni, hogy a franchise három legjobb akciójából legalább kettő ebben szerepel. Legyen szó az autós üldözésről Párizsban, az oszakai harc vagy a vágatlan, drónnal rögzített beltéri összecsapás is szerepelhetne a Minden Idők legjobb akciójelenetei sorsoláson.

Na és maga a végjáték! Az a maga szintjén tökéletes, csodálatos és Wick-szerű lezárást hoz a franchise történetébe. Persze továbbra is bele lehet kötni pár jelenetbe (és én is fogtam a fejem, mikor a hatodik házból dobták ki hősünket és kutya-baja se lett), de a John Wick filmek a szórakoztatást tűzték ki célul és azt tökéletesen hozzák is.


A John Wick negyedik része egy tökéletes lezárás és őszintén megmondva beillik egy harmadik fejezetnek is. Ha valaki a teljes élményt akarja megélni, az az első két fejezet után nézze meg a negyediket, a harmadikra pedig tekintsünk amolyan félreértésnek. Az nagy kérdés, hogy a készítők merre viszik el a franchise-t, de remélhetőleg nem abba, amit az egyetlen post-credit jelenetben felvezettek. Nincs erre szükség, a John Wick Keanu Reeves nélkül nehezen képzelhető el és nem is kell erőltetni. 9/10

Klikk ide!
Klikk a poszterre a nagyobb változathoz
John Wick: 4. felvonás (John Wick: Chapter 4)
szinkronizált, amerikai krimi, akcióthriller, 169 perc, 2023
18 éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendező: Chad Stahelski
Producer: Basil Iwanyk, Erica Lee, Chad Stahelski
Forgatókönyvíró: Derek Kolstad, Michael Finch, Shay Hatten
Executive Producer: Keanu Reeves, Louise Rosner

Keanu Reeves (John Wick)
Donnie Yen (Caine)
Bill Skarsgård (Márki)
Hiroyuki Sanada (Shimazu)
Shamier Anderson (Mr. Senki)
Lance Reddick (Charon)

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • BrockSamson #6
    Jellemzo ram, hogy konnyen fel tudom fuggeszteni a ketkedesemet egy jopofa film nezese kozben, de a JW sorozat mar a masodik resz kornyeken ennek a hataran tancolt, a harmadikkal pedig mar tul is lepte a kuszobot nalam. Stahelskinek eszkozeiben sincs semmi koze Tarrantinohoz és Ritchiehez, inkabb Bayre es Snyderre hajaz, tehat a vizualitason kivul lenyegeben semmihez sem ert. Igaz, a negyedik resznel mar nem arulnak zsakbamacskat.
    Utoljára szerkesztette: BrockSamson, 2023.05.09. 16:11:41
  • csicso82 #5
    Már a 2. részt sem bírtam megnézni elképesztő, hogy a 4. is elkészült és hatalmas bevételeket produkál.
  • nlght #4
    Én egyetértek, tetszik hogy realistábbak ezek a filmek mint mondjuk a régi Arnold S., James Bond, stb akciófilmek, viszont amikor már 1 óra alatt 100. alkalommal kap az ellenség tripla fejlövést 1 méterről, akkor kezd unalmas lenni.
    De nem is ez a legnagyobb baj, engem jobban idegesít ha egy filmben hülye a koreográfus és amikor egy csapattal harcol a főhős akkor indokulatlanul hülyeségeket csinál az ellenfél, vagy éppen sorban állnak az ellenfelek (mint nyuggerek a postán) hogy harcolhassanak a főhőssel. Ezek nagyon ciki rendezési bakik, amikre csak forgatja az ember a szemét és tönkreteszi a moziélményt.

    Hozzáteszem, hogy a John Wick filmek azért is jöttek be az embereknek, mert jó volt a koreográfia és alig volt ilyen szemforgatós rész benne. Sajnos a 4. részben volt 3-4 jelenet is amikor a szememet forgattam kínosan, mert annyira gagyi és szánalmas volt ahogy az ellenfél csak ácsorog, amíg Johnny boy végez a másik ellenféllel és türelmesen megvárta, hogy aztán ő is odatarthassa a buksiját a dupla/tripla fejlövésért.

    Lehet én vártam sokat tőle, mert úgy harangozták be, hogy a legjobb JW film lesz, de nekem nem volt nagy durranás, inkább a rókabőrlenyúzás/pénzfejés érzést adta elő. Persze az átlagos hollywoodi fostócsához képest jó film! Kérdés, hogy ki mihez viszonyít. Az biztos, hogy nekem nem ez a kedvenc akciófilmem.
  • NEXUS6 #3
    Háááát hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy a teljes 2óra 49 perces jétékidőt tudatom maximális birtokában töltöttem. XD

    A látványvilág és a karakterek sablonosságban a film olyan szürreális magasságokat ér el, mint egy átlagos szuperhős film, szóval realizmusról, vagy újszerűségről, ne adj isten a karakterfejlődés leghalványabb nyomáról, ebből következően bármiféle igazi konfliktusról, amiért végülis egy filmet valójában megnézni érdemes, még csak utalás szinten sem beszélhetünk.

    Jó lenne, persze ha egy JW rajongó is ide tévedne, hogy megvilágosítsa számomra végre a bennem újra és újra feltörő kérdést, hogy ezt minek kellett egyáltalán,és főleg ebben a formában megcsinálni!?

    Persz úgy is lehet nézni, hogy ez a legdrágább fan-made tribute film ráadásul eredeti színészekkel és akkor végülis nem is olyan rossz! XD
    Csak mint amilyen az utolsó Mátrix is volt. ;)
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2023.04.04. 16:16:26
  • zetortraktor #2
    Szerintem lenyűgöző, hogy egy valóban rétegfilm hogy találhat be ennyire a nézőknél és lehet ekkora siker. Az ilyet nem lehet receptre gyártani.

    Én az első rész után (nem volt rossz, de nem voltam oda érte) azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy jobban élveztem volna-e a filmet, ha nem lett volna benne annyi felesleges dolog, pofázás, miegymás. És arra jutottam, hogy igen. Nem vagyok elég mély, lehet, de csupán az akciók nagyon jók voltak, az ultraerőszakossága is üdítő, pedig nem vagyok betegállat.

    Értelemszerűen a többit meg sem néztem, de pár akciójelenetet azért csekkoltam, és azok továbbra is zseniálisak. Ennek a negyedik résznek is olyan szinten fasza az előzetese, hogy teljesen oda meg vissza voltam (igen, felületes vagyok). De fel sem merült bennem, hogy megnézzem a filmet. Lehet, hogy kurva jó, de így, hogy három órás annak ellenére, hogy Reeves, mit írtak, 380 szót mond benne, feltételezem, hogy én javarészt dögunalmasnak találnám. Az tuti, hogy az akciózást megnézem egy órában.

    De. More power azoknak, akiknek így jön be igazán, és azt mondják, hogy majdnem 3 órában 10/10, de ha csak full akció lett volna, akkor közepesnek érezném. Én képtelen lennék megnézni.
  • NEXUS6 #1
    Indokolatlanul és értelmetlenül hosszú.
    Látjuk, újra és újra és újra, ahogy Keanu Reeves újra és újra és újra közvetlen közelről beleürít egy egész tárat ellenfele szeme közé, majd még lepuffantja a magatehetetlen, földön fekvő, gyak harcképtelen ellenfelét a "realizmus" jegyében, miközben igazából egy teljesen szürreális önismétlő akcióorgia az egész, amiben Reeves a szinte védjegyként is működő imbolygó járásával megy végig az egyik extravagáns helyszínről a másikig. Ezen akciók közötti szünetben ugyan elhangzik néhány párbeszédnek nehezen minősíthető, sokatmondónak, gyak a rajongók fülébe, a későbbi idézések céljából beégetni szánt "magvas" beszólás, de a forgatókönyv ezen része is a film második felére már valami monumentálisan hihetetlen magaasságba törő sablonosságba fullad.

    Számomra továbbra is rejtély, hogy a JW rajongók kik közül is kerülnek ki, hiszen az alvilág ilyen klasszikus, irreálisan arisztokratikusan modoroskodó bemutatása Tarrantino és Ritchie filmjeiben feltűnő hétköznapi gengszterek óta igazán atavisztikusnak ódivatúnak hat, ami által azt feltételezhetnénk, hogy a rajongók valszeg a 60+ korosztályból kerülnek ki, miközben valszeg egyáltalán nem ez a helyzet.

    Tekintve, hogy lássuk be, ez egy rétegfilm, ráadásul elég erős tartalmi korlátokkal és igencsak szűk szélesebb tömegek számára is értelmezhető mondanivalóval, ezért a cikk által javasolt 9/10-es értékelést indokolatlannak érzem. Az, hogy egy rajongó ír a többi rajongónak egy cikket az azért még, lássuk be, nem éri el a filmkritika minimális szintjét.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2023.03.29. 10:26:22