Ötvös Tibor
Mosolyogj - ez cseppet sem vicces

A Mosolyogj bebizonyította, hogy egy jó ötlet bőven elég egy sikeres és élvezhető filmhez, nem kell dollármilliókat beleölni.
Hollywood újra és újra megtapasztalja, hogy a sok százmilliós büdzséjű filmek között megbújó low-budget, de remek alapötlettel bíró művek igen is jó befektetésnek bizonyulnak. Fűrész, Tűnj el! Ideglelés - hogy csak pár címet mondjak. Ezekben az is közös, hogy Hollywood addig facsarta őket, míg már elvesztették élvezeti értéküket (például a Tűnj el! esetében a rendező kezd kifejezetten kétes minőséget produkálni).
Hogy tetszett a Mosolyogj?
A Mosolyogj szintén egy sleeper hit, de olyannyira, hogy még maga a forgalmazó sem hitt benne. A film eredetileg streaming felületre került volna fel, ám a tesztvetítések közönsége olyan jól reagált rá, hogy mégis mozikba került. A készítőknek van oka mosolyogni, mert simán átlépte a 100 milliós bevételi küszöböt.
De mire ez a nagy vigyor? Mit ad ez a film? A válasz egyszerű: borzongást. Adott egy pszichiáter, dr. Rose Cotter, akinek egyik betege a szeme láttára követ el öngyilkosságot és ezzel különböző látomások és furcsa események láncolata indul el az életében. Az első előzetesek alapján a Mosolyogj egy nagyon Netflix-szerű horrornak tűnt, ám szerencsére nagyot csalódtunk benne - pozitívan.
A Mosolyogj egy egyszerű, minden nap használt, boldogságot kifejező gesztust fordít át egy hátborzongató látvánnyá. Az elsőfilmes rendező, Parker Finn fantasztikusan növeli a feszültséget, még akkor is, ha egyébként sokszor elég klisés megoldásokat alkalmaz. De nem rójuk ezt fel hibának, hiszen folyamatosan próbáljuk kitalálni, mi is történik a háttérben és vajon Rose megússza a dolgot vagy sem. Utoljára a Valami követ esetében érezhettük azt, hogy a cselekmény bekúszik a bőrünk alá és nem igazán tudni, hogyan lehet megszabadulni a dologtól. Nagyban segít az "élményben" a főszereplő, Sosie Bacon is, aki fantasztikus az egyre kétségbeesettebb pszichiáter szerepében.
Az ilyen jellegű filmeknél elmaradhatatlan szereppel bírnak a hangok és szerencsére itt sem kell szégyenkezzen a Mosolyogj. Egy megcsörrenő telefon, egy becsapódó ajtó biztos ugrásra késztet mindenkit a moziban. Ugyanakkor nem esik át a ló túlsó oldalára, a jump scare hatások minimálisra vannak véve.
A Mosolyogj láttán örül az ember a mozik létének és hogy a Covid és a streaming szolgáltatók (legalábbis még) nem tették tönkre ezeket a helyeket, mert az ilyen pszichológiai, bőr alá kúszó filmet csak a nagyvásznon érdemes nézni. És azt is remélhetjük, hogy a Hollywood nem gondolja, hogy most ismét el kell árasszon minket nívótlan low-budget horrorokkal. A Mosolyogj egy remek film, sokáig emlékezni fogunk rá. 8,5/10
Hollywood újra és újra megtapasztalja, hogy a sok százmilliós büdzséjű filmek között megbújó low-budget, de remek alapötlettel bíró művek igen is jó befektetésnek bizonyulnak. Fűrész, Tűnj el! Ideglelés - hogy csak pár címet mondjak. Ezekben az is közös, hogy Hollywood addig facsarta őket, míg már elvesztették élvezeti értéküket (például a Tűnj el! esetében a rendező kezd kifejezetten kétes minőséget produkálni).
De mire ez a nagy vigyor? Mit ad ez a film? A válasz egyszerű: borzongást. Adott egy pszichiáter, dr. Rose Cotter, akinek egyik betege a szeme láttára követ el öngyilkosságot és ezzel különböző látomások és furcsa események láncolata indul el az életében. Az első előzetesek alapján a Mosolyogj egy nagyon Netflix-szerű horrornak tűnt, ám szerencsére nagyot csalódtunk benne - pozitívan.
A Mosolyogj egy egyszerű, minden nap használt, boldogságot kifejező gesztust fordít át egy hátborzongató látvánnyá. Az elsőfilmes rendező, Parker Finn fantasztikusan növeli a feszültséget, még akkor is, ha egyébként sokszor elég klisés megoldásokat alkalmaz. De nem rójuk ezt fel hibának, hiszen folyamatosan próbáljuk kitalálni, mi is történik a háttérben és vajon Rose megússza a dolgot vagy sem. Utoljára a Valami követ esetében érezhettük azt, hogy a cselekmény bekúszik a bőrünk alá és nem igazán tudni, hogyan lehet megszabadulni a dologtól. Nagyban segít az "élményben" a főszereplő, Sosie Bacon is, aki fantasztikus az egyre kétségbeesettebb pszichiáter szerepében.
Az ilyen jellegű filmeknél elmaradhatatlan szereppel bírnak a hangok és szerencsére itt sem kell szégyenkezzen a Mosolyogj. Egy megcsörrenő telefon, egy becsapódó ajtó biztos ugrásra késztet mindenkit a moziban. Ugyanakkor nem esik át a ló túlsó oldalára, a jump scare hatások minimálisra vannak véve.
A Mosolyogj láttán örül az ember a mozik létének és hogy a Covid és a streaming szolgáltatók (legalábbis még) nem tették tönkre ezeket a helyeket, mert az ilyen pszichológiai, bőr alá kúszó filmet csak a nagyvásznon érdemes nézni. És azt is remélhetjük, hogy a Hollywood nem gondolja, hogy most ismét el kell árasszon minket nívótlan low-budget horrorokkal. A Mosolyogj egy remek film, sokáig emlékezni fogunk rá. 8,5/10