Ötvös Tibor
Thor: Szerelem és mennydörgés
A Thor: Szerelem és mennydörgés megosztó film lesz, mert egyfelől túl bugyuta és egyszerű, másfelől van benne elég dráma is.
A Marvel-rajongók nagyon kíváncsian várták, hogy a Thanos-történet lezárása után vajon merre megy tovább majd a franchise. A Pókember: Idegenben nem volt túl jó nyitány, de legalább felvezette a Nincs hazaút sztoriját, ami viszont eme éra egyik legjobb filmje lett. Pedig ott is voltak komoly gondok, de sajnos nem volt magasan a léc. A Fekete Özvegy, a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája, az Örökkévalók és legutóbb sajnos a Doktor Strange és az Őrület Multiverzuma sem hozta azt a szintet, amit elvártunk.
Hogy tetszett a Thor: Szerelem és mennydörgés?
Mintha valami félrement volna ebben a fázisban, a Marvel mintha nem tudná, pontosan milyen hősöket milyen szándékkal akar bevonni ebben az egész filmes univerzumba. A sorozatokat külön kezelném, mert bár elkezdték azokat összefonni a filmekkel, de azért ott is kettős a kép. A Holdlovag egyedisége nem mindenkinek jön be, a Ms. Marvel elképesztő bukta, a Loki és a WandaVízió pedig hozták a kötelezőt.
Így minden szem arra a Taika Waititire szegeződött, aki a Thor: Ragnarökkel egyszer már megosztotta a rajongókat. A Szerelem és mennydörgés éppen ezért elég komoly hátrányból indult és sajnos ezúttal Waititi is sokkal bugyutább filmet rakott össze, tele infantilis és nem vicces poénokkal. Thor a Galaxis őrzőivel kalandozik és próbálja megtalálni ki is ő valójában. Közben egy új gonosztevő bukkan fel, aki isteneket öl és így természetesen Thor is képbe kerül.
A film történetéhez a Thor: A mennydörgés istene és a Thor: A mennydörgés istennője képregények adják az alapokat, amik az egyik legjobban sikerült történetek az asgardi isten kalandjai közül. Ezeket Waititi annyira lecsupaszította, hogy valójában csak pár szereplőt emelt át belőlük, minden mást kukázott. És ez nagyon nem vált előnyére a filmnek.
De kezdjük a pozitív dolgokkal inkább. A Thor: Szerelem és mennydörgés egy szerzői film, azaz Waititi minden stílusjegye felismerhető benne és alkalmanként bizony nagyon jókat lehet nevetni a filmen. A másik erénye a filmnek természetesen a látvány. Egész egyszerűen pazar, ahogy a vásznon megjelenő nagyon színes képi világ árnyékba borul és minden fekete-fehérré változik. Az pedig kimondottan érdekessé teszi a történetet, hogy nem nagyon lehet a főellenfélre haragudni, mert teljesen érthető a motivációja.
Azonban a legtöbbször kellemetlenül feszengünk majd az úgynevezett poénokon. Sajnos a filmben nyoma sincs a JoJo Nyuszi vagy akár a Ragnarök kiegyensúlyozottságának. Ha látunk egy drámai jelenetet, biztosra vehetjük, hogy egy ostoba poénnal próbálják majd elütni az élét a dolgoknak. És a hangsúly az ostobán van.
Olyan gyerekes, debil poénokkal árasztották el a filmet, hogy nem lehet élvezni a végeredményt. Thor egy ostoba bugrisnak tűnik, miközben az első filmjében ezen a fázison már átesett. Őszintén megmondva nem is értem, mi volt Waititi célja ezzel a "karakterívvel", innen ugyanis nehéz lesz egy bölcs isten alakját felépíteni. A többiek szintén nagyon gyengék, egyedül Jane alakja az, aki kapott mélységet, de vele is akadnak bőven gondok.
Idegesítő figura is van: Korg a CGI-karakterének láthatóan Waititi szeretett volna fontosabb szerepet adni, akit így a film minden eseményébe bevon. A kőlény olyan, mint a Minyonok: kis mennyiségben jópofa, de hamar sok lesz belőle. És itt nagyon-nagyon sok.
A Thor: Szerelem és mennydörgés nagy csalódás. Nem mondanám, hogy ez a legrosszabb Marvel-film, hiszen az Örökkévalók már elvitte ezt a díjat, de sajnos ideje levenni Waititit a projektekről és vérfrissítést tartani. Egy új rendező talán képes lenne megújítani az isteni karaktert és kis életet vinni a Marvel jelenlegi fázisába. Mert jelenleg sehova nem tart a történet, nem látni, ki az aki most mozgatja a szálakat a háttérben és egyébként mikor érkezik egy olyan hős megint, aki érdekli a rajongókat.
Évekkel ezelőtt nem hittem volna, hogy ezt így le fogom írni, de a DC a kezdeti mellényúlásai után végre rátalált a saját útjára és készít komoly (Joker, The Batman), bohókás (Harley Quinn, Shazam!) és csapat alapú (Öngyilkos osztag) filmeket is, melyek majdnem mindegyike jól sikerült. Közben pedig a Marvel mintha nem fogná fel, hogy előbb-utóbb kifullad a Bosszúállók-okozta hullám és az emberek ismét jó filmekre vágynak majd. A Thor: Szerelem és mennydörgés pedig nem az. 4/10
A Marvel-rajongók nagyon kíváncsian várták, hogy a Thanos-történet lezárása után vajon merre megy tovább majd a franchise. A Pókember: Idegenben nem volt túl jó nyitány, de legalább felvezette a Nincs hazaút sztoriját, ami viszont eme éra egyik legjobb filmje lett. Pedig ott is voltak komoly gondok, de sajnos nem volt magasan a léc. A Fekete Özvegy, a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája, az Örökkévalók és legutóbb sajnos a Doktor Strange és az Őrület Multiverzuma sem hozta azt a szintet, amit elvártunk.
Így minden szem arra a Taika Waititire szegeződött, aki a Thor: Ragnarökkel egyszer már megosztotta a rajongókat. A Szerelem és mennydörgés éppen ezért elég komoly hátrányból indult és sajnos ezúttal Waititi is sokkal bugyutább filmet rakott össze, tele infantilis és nem vicces poénokkal. Thor a Galaxis őrzőivel kalandozik és próbálja megtalálni ki is ő valójában. Közben egy új gonosztevő bukkan fel, aki isteneket öl és így természetesen Thor is képbe kerül.
A film történetéhez a Thor: A mennydörgés istene és a Thor: A mennydörgés istennője képregények adják az alapokat, amik az egyik legjobban sikerült történetek az asgardi isten kalandjai közül. Ezeket Waititi annyira lecsupaszította, hogy valójában csak pár szereplőt emelt át belőlük, minden mást kukázott. És ez nagyon nem vált előnyére a filmnek.
De kezdjük a pozitív dolgokkal inkább. A Thor: Szerelem és mennydörgés egy szerzői film, azaz Waititi minden stílusjegye felismerhető benne és alkalmanként bizony nagyon jókat lehet nevetni a filmen. A másik erénye a filmnek természetesen a látvány. Egész egyszerűen pazar, ahogy a vásznon megjelenő nagyon színes képi világ árnyékba borul és minden fekete-fehérré változik. Az pedig kimondottan érdekessé teszi a történetet, hogy nem nagyon lehet a főellenfélre haragudni, mert teljesen érthető a motivációja.
Azonban a legtöbbször kellemetlenül feszengünk majd az úgynevezett poénokon. Sajnos a filmben nyoma sincs a JoJo Nyuszi vagy akár a Ragnarök kiegyensúlyozottságának. Ha látunk egy drámai jelenetet, biztosra vehetjük, hogy egy ostoba poénnal próbálják majd elütni az élét a dolgoknak. És a hangsúly az ostobán van.
Olyan gyerekes, debil poénokkal árasztották el a filmet, hogy nem lehet élvezni a végeredményt. Thor egy ostoba bugrisnak tűnik, miközben az első filmjében ezen a fázison már átesett. Őszintén megmondva nem is értem, mi volt Waititi célja ezzel a "karakterívvel", innen ugyanis nehéz lesz egy bölcs isten alakját felépíteni. A többiek szintén nagyon gyengék, egyedül Jane alakja az, aki kapott mélységet, de vele is akadnak bőven gondok.
Idegesítő figura is van: Korg a CGI-karakterének láthatóan Waititi szeretett volna fontosabb szerepet adni, akit így a film minden eseményébe bevon. A kőlény olyan, mint a Minyonok: kis mennyiségben jópofa, de hamar sok lesz belőle. És itt nagyon-nagyon sok.
A Thor: Szerelem és mennydörgés nagy csalódás. Nem mondanám, hogy ez a legrosszabb Marvel-film, hiszen az Örökkévalók már elvitte ezt a díjat, de sajnos ideje levenni Waititit a projektekről és vérfrissítést tartani. Egy új rendező talán képes lenne megújítani az isteni karaktert és kis életet vinni a Marvel jelenlegi fázisába. Mert jelenleg sehova nem tart a történet, nem látni, ki az aki most mozgatja a szálakat a háttérben és egyébként mikor érkezik egy olyan hős megint, aki érdekli a rajongókat.
Évekkel ezelőtt nem hittem volna, hogy ezt így le fogom írni, de a DC a kezdeti mellényúlásai után végre rátalált a saját útjára és készít komoly (Joker, The Batman), bohókás (Harley Quinn, Shazam!) és csapat alapú (Öngyilkos osztag) filmeket is, melyek majdnem mindegyike jól sikerült. Közben pedig a Marvel mintha nem fogná fel, hogy előbb-utóbb kifullad a Bosszúállók-okozta hullám és az emberek ismét jó filmekre vágynak majd. A Thor: Szerelem és mennydörgés pedig nem az. 4/10
|
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder) szinkronizált, amerikai fantasztikus akciófilm, kalandfilm, 119 perc, 2022 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Taika Waititi Forgatókönyvíró: Jennifer Kaytin Robinson, Taika Waititi Vágó: Peter S. Elliot, Tim Roche, Matthew Schmidt, Jennifer Vecchiarello Producer: Victoria Alonso, Brian Chapek, Louis D'Esposito, Todd Hallowell, Chris Hemsworth Taika Waititi (Korg) Natalie Portman (Jane Foster / Thor) Chris Hemsworth (Thor) Tessa Thompson (Valkűr) Christian Bale (Gorr) Karen Gillan (Nebula) Russell Crowe (Zeusz) Chris Pratt (Űrlord) |
