Ötvös Tibor
Minden, mindenhol, mindenkor - bárhol, bármikor
Ha valaki valami újra vágyik, annak a Minden, mindenhol, mindenkor lehet a tökéletes választás. Dan Kwan és Daniel Scheinert filmje ugyanis minden, csak nem szokványos.
Hogy tetszett a Minden mindenhol mindenkor?
A Marvel behozta a multiverzumokat a filmek világába is a negyedik etapjával és ezt a formulát ülteti át a mindennapi emberek életébe a Minden, mindenhol, mindenkor. Elég erős felvezetésnek tűnhet a mondat, de nem az. A Minden, mindenhol, mindenkor egy olyan film, mely biztosan meg fogja osztani a közönséget. Nem lesz olyan, aki amolyan "egynek jó volt" mondattal rendezi majd le a látottakat. Valaki vagy imádja, vagy a földbe tiporja a 139 perces filmet.
A sztori hőse egy megkeseredett, középkorú családanya, aki folyamatosan azzal foglalja le az elméjét, hogy a "Mire vihettem volna?" kérdésen töprengjen. Egy nap azonban nagy változás áll be Evelyn életében, mikor a férje, Waymond egy másik "kiadása", párhuzamos univerzum-beli megfelelője megjelenik és elárulja, hogy a nő a kulcs egy világméretű katasztrófa meggátolásához. De persze a helyzet nem ennyire egyszerű.
A film egy tömény őrület! Ezt mindenképpen érdemes az elején kiemelni, hiszen egy családi drámából kiindulva egy sci-fi/akció filmbe oltott komédiát kapunk, ami nem szégyell bollywoodi vagy wu-hszia elemekkel sem feldobni a cselekményét. Aki pedig mindennek a szívét jelenti, az Michelle Yeoh, aki talán élete alakítását nyújtja Evelyn karakterében - mindegyikben. Hiszen akad itt bőven más Evelyn is, amivel a film a történet közepén nem szégyell merészen játszani.
A rendezőpáros, Dan Kwan és Daniel Scheinert nem spóroltak a tempóval, cseppet sem fogták vissza magukat. A 139 perc egy rövidebb beindulás után nagyon pörög és talán ez az, ami miatt kénytelen voltam 1 pontot levonni a végső értékelésből. A nagy zsúfoltság, a tempó ugyanis egy idő után nagyon fárasztó lesz és néha jó lenne kicsit megpihenve feldolgozni, hogy miért voltak olyan ujjai Evelynnek, vagy mit keres ott a harmadik szem.
Kismilliószor hallottam-olvastam panaszt arra, hogy nincsenek már egyedi filmek a mozikban. Folytatások, bejáratott franchise-ok mellékágai, szuperhősfilmek vagy animációs mesék garmadája várja az egyszeri, valami egyedire váró nézőt a pénztáraknál. Nos, a Minden, mindenhol, mindenkor kapcsán be lehet bizonyítani, hogy ez nem csupán valami üres panaszkodás volt. Itt van ugyanis egy film, ami számos ismerős elemből épít össze egy nagyon egyedit és ereszti rá az őrületét a nézőire.
Azt nem lehet kijelenteni, hogy mindenkinek tetszeni fog a film. Feltehetően sokan csalódottan jönnek majd ki a végén és fizetik be inkább a jegyet Az elveszett városra vagy a Morbiusra. Remélhetőleg azonban a legtöbben elgondolkodnak a filmen (melyet egyébként a Russo-fivérek produceri felügyelete mellett forgattak le) és adnak majd esélyt a bátrabb vállalásnak is. 9/10
A sztori hőse egy megkeseredett, középkorú családanya, aki folyamatosan azzal foglalja le az elméjét, hogy a "Mire vihettem volna?" kérdésen töprengjen. Egy nap azonban nagy változás áll be Evelyn életében, mikor a férje, Waymond egy másik "kiadása", párhuzamos univerzum-beli megfelelője megjelenik és elárulja, hogy a nő a kulcs egy világméretű katasztrófa meggátolásához. De persze a helyzet nem ennyire egyszerű.
A film egy tömény őrület! Ezt mindenképpen érdemes az elején kiemelni, hiszen egy családi drámából kiindulva egy sci-fi/akció filmbe oltott komédiát kapunk, ami nem szégyell bollywoodi vagy wu-hszia elemekkel sem feldobni a cselekményét. Aki pedig mindennek a szívét jelenti, az Michelle Yeoh, aki talán élete alakítását nyújtja Evelyn karakterében - mindegyikben. Hiszen akad itt bőven más Evelyn is, amivel a film a történet közepén nem szégyell merészen játszani.
A rendezőpáros, Dan Kwan és Daniel Scheinert nem spóroltak a tempóval, cseppet sem fogták vissza magukat. A 139 perc egy rövidebb beindulás után nagyon pörög és talán ez az, ami miatt kénytelen voltam 1 pontot levonni a végső értékelésből. A nagy zsúfoltság, a tempó ugyanis egy idő után nagyon fárasztó lesz és néha jó lenne kicsit megpihenve feldolgozni, hogy miért voltak olyan ujjai Evelynnek, vagy mit keres ott a harmadik szem.
Kismilliószor hallottam-olvastam panaszt arra, hogy nincsenek már egyedi filmek a mozikban. Folytatások, bejáratott franchise-ok mellékágai, szuperhősfilmek vagy animációs mesék garmadája várja az egyszeri, valami egyedire váró nézőt a pénztáraknál. Nos, a Minden, mindenhol, mindenkor kapcsán be lehet bizonyítani, hogy ez nem csupán valami üres panaszkodás volt. Itt van ugyanis egy film, ami számos ismerős elemből épít össze egy nagyon egyedit és ereszti rá az őrületét a nézőire.
Azt nem lehet kijelenteni, hogy mindenkinek tetszeni fog a film. Feltehetően sokan csalódottan jönnek majd ki a végén és fizetik be inkább a jegyet Az elveszett városra vagy a Morbiusra. Remélhetőleg azonban a legtöbben elgondolkodnak a filmen (melyet egyébként a Russo-fivérek produceri felügyelete mellett forgattak le) és adnak majd esélyt a bátrabb vállalásnak is. 9/10
|
Minden, mindenhol, mindenkor (Everything Everywhere All at Once) szinkronizált, amerikai sci-fi, 139 perc, 2022 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Dan Kwan, Daniel Scheinert Forgatókönyvíró: Dan Kwan, Daniel Scheinert Producer: Dan Kwan, Mike Larocca, Anthony Russo, Joe Russo, Daniel Scheinert Operatőr: Larkin Seiple Michelle Yeoh (Evelyn Wang) Ke Huy Quan (Waymond Wang) Stephanie Hsu (Joy) Jamie Lee Curtis (Deirdre Beaubeirdra) James Hong (Gong Gong) Jenny Slate (Nagyorrú) |
