Ötvös Tibor
Szellemirtók: Az örökség - vagy inkább ökörség?
A 2016-os Szellemirtók bukása után a Sony úgy döntött, hogy inkább más irányba viszi el a franchise-t és így kaptunk egy Stranger Things-lightot. De ennek cseppet sem örülünk.
Hogy tetszett a Szellemirtók: Az örökség?
A Szellemirtók sokunk gyerekkori kedvenc filmje, mely évtizedekig viselhette a legsikeresebb vígjáték címkéjét magán. Bár a második rész már nem lett olyan jó, mint az 1984-es eredeti, de még így is bőven fogyasztható. Majd hosszú-hosszú évtizedekig hallgattuk, hogy egyébként Dan Aykroyd és Ivan Reitman szeretnék trilógiává bővíteni a szériát, ám ennek legnagyobb kerékkötője Bill Murray volt, aki szerint nincs egy harmadik sztori ebben a sorozatban.
Így 2016-ban a Sony más módszert választott és egy női Szellemirtókat hozott össze, mely rémes kritikákat kapott (tegyük hozzá, hogy az egyetlen jó pontja a filmnek egy férfi, a nagyon ostoba Chris Hemsworth volt) és bukott is rendesen. Mai napig megy a vita a film kapcsán, hogy mi mehetett félre - vagy egyáltalán van-e bármi gond a végeredménnyel, de mi ezt itt most nem nyitjuk újra. A Sony a számok és a visszajelzések láttán visszahőkölt és újra Reitman kezébe került a gyeplő - azonban nem Ivan, hanem a fia, Jason ült a volán mögé.
Jason Reitman kapcsán érdemes rögtön megemlíteni, hogy filmjeinél a minőséget és nem a mennyiséget helyezi az előtérbe. A Juno, az Egek ura vagy az Így ne legyél elnök mind kiemelkedtek az átlagos filmek mezőnyéből és ezért elég komoly elvárásokat támasztottam a most mozikba került Szellemirtók: Az örökséggel szemben. Sajnos csalódnom kellett, de nem pusztán az elvárások miatt.
Adott egy kisváros Oklahomában, ahova kényszerből költözik el a frissen megboldogult Dr. Egon Spengler lánya és unokái. A helyiek a papát őrültnek tartották, mivel folyamatosan a világvégéről beszélt mindenkinek. Phoebe, az unokája azonban hamarosan rájön, hogy minden, amit a papa mondott, igaz és kénytelenek felvenni a harcot a szellemekkel. A sztori természetesen bot egyszerű és inkább az első rész young adult rebootjának is tekinthető.
És ez jelen esetben sajnos egyáltalán nem pozitívum. Az örökséget nézve (folyamatosan ökörséget akarok írni, ami egyébként helytálló is lenne) olyan, mintha a Stranger Things egy gyengébb epizódját néznénk. A sztori abszolút ostoba, de persze az eddig sem volt a Szellemirtók erőssége. Azonban ott működött a kémia a szereplők között, míg itt ennek nyoma sincs. Az egyetlen vicces karakter a Paul Rudd által megformált tanár, aki a mostani rész Rick Moranis-sza. Azaz a vicces mellékkarakter, aki alig bukkan fel a történetben. Ráadásul a karakterének sincs mélysége - valójában Paul Rudd eljátssza, hogy Paul Rudd.
Ami nagyobb baj, az a gyerekek idegesítő jelenléte. A Stranger Things sztárja, Finn Wolfhard tud nagyon vicces lenni (lásd Az), ám itt valóban az az érzésünk, hogy 11-et keresi - még mindig. Semmi mélység, semmi érdekes nincs a karakterében, ráadásul kicsit mintha unná is a szerepet a srác. Mckenna Grace - aki a film igazi főszereplője - nagy tehetség, igazán szép karrier áll előtte még Hollywoodban, ám itt, Phoebe szerepében egyszerűen rém idegesítő.
A fentiek a forgatókönyv hiányosságaiból adódnak, ami valóban nagyon gyenge. Az, hogy a szellemekkel való első találkozás után a gyerekek máris profin kezelik a protonfegyvert és gond nélkül tudják, mi mire való, azért elég ostobaság. Ahogy az is, hogy teljesen normálisnak tűnik a vidéki kisváros lakóinak szemében, hogy egy szellem végigszáguld nappal a főúton és egy fehérre mázolt halottas kocsi üldözi őt, amiből egy gyerek lő valami lézerrel. Csak az a bajuk, hogy kárt tettek a város tulajdonában.
Az pedig, hogy láthatóan minden szellem láthatatlan kerekekkel van felszerelve már csak hab a tortán. Más magyarázatot ugyanis nem találok arra, hogy miért csak az út felett tudnak lebegni és miért nem mennek át a réten mondjuk, hogy hamarabb odajussanak a céljukhoz. De persze mindez csak azért merül fel, mert maga a film nagyon unalmas. Az akciók levezénylése láthatóan nem az ifjabb Reitman erőssége, mindegyikből hiányzik az izgalom és a ritmus. A végső ütközet pedig...
Nos, csak azért tudok elnéző lenni, mert meghatóra sikerült a vége, az igazi rajongóknak tuti könnyet csal majd a szemébe az utolsó pár perc. Ezzel pedig el is értünk a végső verdikthez, ami nagyon egyszerű: egy közepesnél rosszabb young adult filmet kaptunk Az örökség képében. Akit nem riaszt vissza ez a tény, az talán jól szórakozhat majd rajta. Aki a klasszikus érzést akarja átélni, az csalódni fog. Aki azt gondolta, hogy a Sony a 2016-os "félrelépés" után összekapja magát, az szintén csalódni fog. Lehet jobb lenne békén hagyni ezt a franchiset is. 4/10
Így 2016-ban a Sony más módszert választott és egy női Szellemirtókat hozott össze, mely rémes kritikákat kapott (tegyük hozzá, hogy az egyetlen jó pontja a filmnek egy férfi, a nagyon ostoba Chris Hemsworth volt) és bukott is rendesen. Mai napig megy a vita a film kapcsán, hogy mi mehetett félre - vagy egyáltalán van-e bármi gond a végeredménnyel, de mi ezt itt most nem nyitjuk újra. A Sony a számok és a visszajelzések láttán visszahőkölt és újra Reitman kezébe került a gyeplő - azonban nem Ivan, hanem a fia, Jason ült a volán mögé.
Jason Reitman kapcsán érdemes rögtön megemlíteni, hogy filmjeinél a minőséget és nem a mennyiséget helyezi az előtérbe. A Juno, az Egek ura vagy az Így ne legyél elnök mind kiemelkedtek az átlagos filmek mezőnyéből és ezért elég komoly elvárásokat támasztottam a most mozikba került Szellemirtók: Az örökséggel szemben. Sajnos csalódnom kellett, de nem pusztán az elvárások miatt.
Adott egy kisváros Oklahomában, ahova kényszerből költözik el a frissen megboldogult Dr. Egon Spengler lánya és unokái. A helyiek a papát őrültnek tartották, mivel folyamatosan a világvégéről beszélt mindenkinek. Phoebe, az unokája azonban hamarosan rájön, hogy minden, amit a papa mondott, igaz és kénytelenek felvenni a harcot a szellemekkel. A sztori természetesen bot egyszerű és inkább az első rész young adult rebootjának is tekinthető.
És ez jelen esetben sajnos egyáltalán nem pozitívum. Az örökséget nézve (folyamatosan ökörséget akarok írni, ami egyébként helytálló is lenne) olyan, mintha a Stranger Things egy gyengébb epizódját néznénk. A sztori abszolút ostoba, de persze az eddig sem volt a Szellemirtók erőssége. Azonban ott működött a kémia a szereplők között, míg itt ennek nyoma sincs. Az egyetlen vicces karakter a Paul Rudd által megformált tanár, aki a mostani rész Rick Moranis-sza. Azaz a vicces mellékkarakter, aki alig bukkan fel a történetben. Ráadásul a karakterének sincs mélysége - valójában Paul Rudd eljátssza, hogy Paul Rudd.
Ami nagyobb baj, az a gyerekek idegesítő jelenléte. A Stranger Things sztárja, Finn Wolfhard tud nagyon vicces lenni (lásd Az), ám itt valóban az az érzésünk, hogy 11-et keresi - még mindig. Semmi mélység, semmi érdekes nincs a karakterében, ráadásul kicsit mintha unná is a szerepet a srác. Mckenna Grace - aki a film igazi főszereplője - nagy tehetség, igazán szép karrier áll előtte még Hollywoodban, ám itt, Phoebe szerepében egyszerűen rém idegesítő.
A fentiek a forgatókönyv hiányosságaiból adódnak, ami valóban nagyon gyenge. Az, hogy a szellemekkel való első találkozás után a gyerekek máris profin kezelik a protonfegyvert és gond nélkül tudják, mi mire való, azért elég ostobaság. Ahogy az is, hogy teljesen normálisnak tűnik a vidéki kisváros lakóinak szemében, hogy egy szellem végigszáguld nappal a főúton és egy fehérre mázolt halottas kocsi üldözi őt, amiből egy gyerek lő valami lézerrel. Csak az a bajuk, hogy kárt tettek a város tulajdonában.
Az pedig, hogy láthatóan minden szellem láthatatlan kerekekkel van felszerelve már csak hab a tortán. Más magyarázatot ugyanis nem találok arra, hogy miért csak az út felett tudnak lebegni és miért nem mennek át a réten mondjuk, hogy hamarabb odajussanak a céljukhoz. De persze mindez csak azért merül fel, mert maga a film nagyon unalmas. Az akciók levezénylése láthatóan nem az ifjabb Reitman erőssége, mindegyikből hiányzik az izgalom és a ritmus. A végső ütközet pedig...
Nos, csak azért tudok elnéző lenni, mert meghatóra sikerült a vége, az igazi rajongóknak tuti könnyet csal majd a szemébe az utolsó pár perc. Ezzel pedig el is értünk a végső verdikthez, ami nagyon egyszerű: egy közepesnél rosszabb young adult filmet kaptunk Az örökség képében. Akit nem riaszt vissza ez a tény, az talán jól szórakozhat majd rajta. Aki a klasszikus érzést akarja átélni, az csalódni fog. Aki azt gondolta, hogy a Sony a 2016-os "félrelépés" után összekapja magát, az szintén csalódni fog. Lehet jobb lenne békén hagyni ezt a franchiset is. 4/10
|
Szellemirtók: Az örökség (Ghostbusters: Afterlife) szinkronizált, amerikai akció-vígjáték, 124 perc, 2021 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Jason Reitman Forgatókönyvíró: Gil Kenan, Jason Reitman Producer: Ivan Reitman, Dan Aykroyd, Michael Beugg Operatőr: Eric Steelberg Carrie Coon (Callie) Mckenna Grace (Phoebe) Paul Rudd (Mr. Grooberson) Annie Potts (Janine Melnitz) Finn Wolfhard (Trevor) Bokeem Woodbine (Domingo seriff) Dan Aykroyd (Dr. Raymond Stantz) |
