Ötvös Tibor
Messzire kerülendő A lecsap csapat
A Netflix új szuperhős filmje, A lecsap csapat nem csupán az ostoba magyar címével kényszeríti a nézőket a szemöldökfelvonásra. Bár Melissa McCarthy tud valóban jó filmeket is készíteni (A kém, St. Vincent, Női szervek), de valamiért nem töri magát az értelmes szerepekért.
Melissa McCarthy neve manapság egyet jelent az alpári, kövér, igénytelen női karakterekkel és egy bizonyos oknál fogva a mai napig azt gondolja, hogy ebben vicces is tud lenni. Hogy mi ez az ok, azt feltehetően rajta és a férjén kívül senki nem tudja. Pedig jó lenne kideríteni, vagy legalább ha rádöbbenne magától, hogy az a karakter, ami a Koszorúslányokban még vicces volt, az utóbbi években megfáradt. Se a Személyiségtolvaj, se a Tammy nem voltak emlékezetes alkotások, ugyanakkor viszont A kém, vagy a St. Vincent, de még a Női szervek is kellemes kikapcsolódást nyújtanak mind a mai napig.
Hogy tetszett A lecsap csapat?
Szóval McCarthy karrierjét pont ugyanaz a kettősség jellemzi, mint Adam Sandlerét. Ha olyan rendezőt és társat kap maga mellé, aki képes irányítani őt, akkor ők bizony jók tudnak lenni. Azonban Ben Falcone, McCarthy férje nem tartozik azon direktorok közé, aki képes lenne határt szabni neje személyiségének. És sajnos az elképesztő ostoba magyar címet kapott Thunder Force (A lecsap csapat... erre nehéz mit mondani) esetében sem tartotta kordában McCarthy-t.
Adott egy világ, ahol ha valaki szupererőt kap, az menthetetlenül szupergonosszá válik. Ne kérdezzük, fogadjuk el. Itt él Lydia, egy trágár, igénytelen, duci nő, akinek unalmas hétköznapi életébe a közeledő osztálytalálkozó hoz némi változatosságot. Reméli, hogy ezen találkozhat gyerekkori barátjával, a zseni Emily-vel, aki mindig is azon dolgozott, hogy normál emberekből szuperhősöket tudjon készíteni. Nos, végül sikerrel is jár, és az egyik adag Lydiába kerül, aki ettől szupererős lesz. Így kénytelenek közösen harcolni a gonosz ellen.
A sztori sajnos annyira érdektelen, hogy feltehetően a történetet is jegyző Falcone rekordsebességgel írhatta meg, kényszerből. McCarthy karaktere egész egyszerűen nagyon sok: van, hogy percekig benne ragad egy, a férje által feltehetően viccesnek gondolt poénban, miközben mi inkább tovább pörgetnénk a filmet. Aztán ott van egy indokolatlan táncos jelenet egy romantikus szállal, ami szintén következetlen és bárgyú.
Azt gondolnánk, hogy Octavia Spencer majd helyrehozza a dolgot? Sajnos nem. Láthatóan azon gondolkodik végig, hogy mégis hogy a fenébe került ide? Kíváncsi lennék, hogy mit láthatott meg a forgatókönyvben, ami miatt rábólintott a szerepre. Az elején még úgy tűnik, hogy lesz mélysége a karakterének egy érthető motivációval, ám ez végül elhal. Ráadásul a végén egy akkora ostobaságot húznak be a készítők, hogy attól a fejét fogja mindenki. Az egyetlen, aki képes volt bármit is kezdeni a saját karakterével, az a Király, azaz Bobby Cannavale. Brillírozik az elég két dimenziós szerepében, rá valóban nem lehet panasz. De persze az is lehet, hogy mivel mindenki más nagyon rossz, így tűnik Bobby ennyire jónak, de ez nem von le semmit az értékéből.
A lecsap csapat lesz talán az a film, ami után McCarthy belátja, hogy mással is érdemes lenne dolgozni, mint a férje. Persze ez csak álom, hiszen ha ő nem adja a nevét Falcone sztorijai mellé, akkor az a férfi nem rendezhetne ilyen blockbuster filmet. Az azonban pozitív, hogy a film már a rettenetes magyar címével is jelzi, hogy aki minőségi szórakozásra vágyik, az máshol keresse, mert itt csak a megszokott McCarthy szint várja. 2/10
Melissa McCarthy neve manapság egyet jelent az alpári, kövér, igénytelen női karakterekkel és egy bizonyos oknál fogva a mai napig azt gondolja, hogy ebben vicces is tud lenni. Hogy mi ez az ok, azt feltehetően rajta és a férjén kívül senki nem tudja. Pedig jó lenne kideríteni, vagy legalább ha rádöbbenne magától, hogy az a karakter, ami a Koszorúslányokban még vicces volt, az utóbbi években megfáradt. Se a Személyiségtolvaj, se a Tammy nem voltak emlékezetes alkotások, ugyanakkor viszont A kém, vagy a St. Vincent, de még a Női szervek is kellemes kikapcsolódást nyújtanak mind a mai napig.
Adott egy világ, ahol ha valaki szupererőt kap, az menthetetlenül szupergonosszá válik. Ne kérdezzük, fogadjuk el. Itt él Lydia, egy trágár, igénytelen, duci nő, akinek unalmas hétköznapi életébe a közeledő osztálytalálkozó hoz némi változatosságot. Reméli, hogy ezen találkozhat gyerekkori barátjával, a zseni Emily-vel, aki mindig is azon dolgozott, hogy normál emberekből szuperhősöket tudjon készíteni. Nos, végül sikerrel is jár, és az egyik adag Lydiába kerül, aki ettől szupererős lesz. Így kénytelenek közösen harcolni a gonosz ellen.
A sztori sajnos annyira érdektelen, hogy feltehetően a történetet is jegyző Falcone rekordsebességgel írhatta meg, kényszerből. McCarthy karaktere egész egyszerűen nagyon sok: van, hogy percekig benne ragad egy, a férje által feltehetően viccesnek gondolt poénban, miközben mi inkább tovább pörgetnénk a filmet. Aztán ott van egy indokolatlan táncos jelenet egy romantikus szállal, ami szintén következetlen és bárgyú.
Azt gondolnánk, hogy Octavia Spencer majd helyrehozza a dolgot? Sajnos nem. Láthatóan azon gondolkodik végig, hogy mégis hogy a fenébe került ide? Kíváncsi lennék, hogy mit láthatott meg a forgatókönyvben, ami miatt rábólintott a szerepre. Az elején még úgy tűnik, hogy lesz mélysége a karakterének egy érthető motivációval, ám ez végül elhal. Ráadásul a végén egy akkora ostobaságot húznak be a készítők, hogy attól a fejét fogja mindenki. Az egyetlen, aki képes volt bármit is kezdeni a saját karakterével, az a Király, azaz Bobby Cannavale. Brillírozik az elég két dimenziós szerepében, rá valóban nem lehet panasz. De persze az is lehet, hogy mivel mindenki más nagyon rossz, így tűnik Bobby ennyire jónak, de ez nem von le semmit az értékéből.
A lecsap csapat lesz talán az a film, ami után McCarthy belátja, hogy mással is érdemes lenne dolgozni, mint a férje. Persze ez csak álom, hiszen ha ő nem adja a nevét Falcone sztorijai mellé, akkor az a férfi nem rendezhetne ilyen blockbuster filmet. Az azonban pozitív, hogy a film már a rettenetes magyar címével is jelzi, hogy aki minőségi szórakozásra vágyik, az máshol keresse, mert itt csak a megszokott McCarthy szint várja. 2/10