Ötvös Tibor
Godzilla II - A szörnyek királya
Godzilla visszatérésétől nem vártunk Oscar-díjas történetet, helyette inkább a látványra fájt a rajongók foga. Azonban ezen a ponton is elbukik A szörnyek királya és ezek után kérdéses, lesz folytatás vagy közös film Kong királlyal.
Hogy tetszett a Godzilla II - A szörnyek királya?
A 2014-es Godzilla kapcsán rengeteg jogos kritika fogalmazódott meg, mivel Gareth Edwards filmje pár látványos elemen kívül túl sok emlékezetes pillanatot nem tartalmazott. Azonban még így is jobban sikerült, mint Roland Emmerich értelmetlen akciózása Jean Renoval. Szóval elég nagy várakozás előzte meg a következő filmet, mely A szörnyek királya alcímmel és pár szörny-társsal próbálta kielégíteni a rajongókat. Sajnos ez nem sikerült, a Godzilla II - A szörnyek királya egy üres hollywoodi film lett.
A sztorit nagyon egyszerűen lehet lerendezni: emberek rohangálnak A-pontból B-pontba, miközben titánok harcolnak egymással. Persze van egy kis duma arról, hogy az emberiség a bolygó rákfenéje és ezért egy szakadár csoport majd jól megoldja a dolgot azáltal, hogy Tha... bocsánat, a titánokat szabadon engedve áll helyre az egyensúly. Ennyi, nem több. És egy ilyen nagyon gyenge és laza szálakkal megszőtt történethez sajnos nem tartoznak értelmes és érdekes karakterek sem. Hiszen, ha nagyon az alapokat nézzük, akkor a Bosszúállók sem bírt erősebb alaphelyzettel, ám ott a szereplők simán elvitték a hátukon a filmet.
A Godzilla folytatásában azonban nyoma sincs ilyennek. Ez már csak azért is nagyon fájdalmas, mert Vera Farmiga többnyire képes élettel megtölteni egy karaktert, ám itt látványosan nem tudja, mihez kezdjen magával. A többieket pedig nem is érdemes említeni egy olyan filmben, ami felvállaltan csak a szörnyek összecsapásáról szól. Az akciós részeken pedig azért találunk izgalmas elemeket, ami annak is köszönhető, hogy a producerek végre megszerezték Godzilla mellett a többiek jogait is, így végre Ghidorah is megelevenedik az amerikai változatban is.
Sajnos azonban az első részben sokan panaszkodtak arra, hogy a harcok nem nagyon látszanak, hiszen többnyire csak a kezdetét tekinthettük meg vagy távolabbi nézőpontból láthattunk rá az összecsapásra, itt pedig átestek a ló túloldalára. Nem nagyon fordul elő az, hogy elvágják a harcot, helyette ködbe és porba temetik a feleket - persze akadnak kivételek és szerencsére ezek miatt érdemes megnézni a filmet. Mikor Godzilla szinte istenség lesz vagy a háromfejű Ghidorah megjelenik, az bizony nagyon látványos és szerencsére jól látható. A többit pedig fedje jótékony homály.
A Godzilla II - A szörnyek királya kapcsán viszonylag könnyű eldönteni, hogy csalódást okoz vagy sem. Azt feltehetően senki nem várta el, hogy drámai történetet kapunk vagy ne adj Isten, bármilyen tanulsága is legyen egy ilyen jellegű filmnek. A készítők azonban folyamatosan próbálnak ostoba és karakteridegen mondatokat adni a szereplők szájába és ezzel pillanatok alatt tönkreteszik az esetleg addig, a látvánnyal felépített hangulatot. A készítők a szörnyek számával is próbálták eladni a terméküket, ám sajnos valójában Godzilla - Ghidorah harcokat látunk, a többiek pár pillanatig piszkítanak bele a képbe.
A Godzilla folytatása sem váltja meg a világot, így valóban nagy kérdés, hogy a tervezett összecsapás King Konggal egyáltalán összejön vagy a Warner Bros. letudja ezt az univerzum-építést és inkább önálló filmeket próbál készíteni. Ha pedig mégis úgy döntünk, hogy megnézzük a filmet, akkor mindenképpen 3D-t válasszunk, hiszen itt valóban ad a látványhoz valamit az a plusz dimenzió.
A sztorit nagyon egyszerűen lehet lerendezni: emberek rohangálnak A-pontból B-pontba, miközben titánok harcolnak egymással. Persze van egy kis duma arról, hogy az emberiség a bolygó rákfenéje és ezért egy szakadár csoport majd jól megoldja a dolgot azáltal, hogy Tha... bocsánat, a titánokat szabadon engedve áll helyre az egyensúly. Ennyi, nem több. És egy ilyen nagyon gyenge és laza szálakkal megszőtt történethez sajnos nem tartoznak értelmes és érdekes karakterek sem. Hiszen, ha nagyon az alapokat nézzük, akkor a Bosszúállók sem bírt erősebb alaphelyzettel, ám ott a szereplők simán elvitték a hátukon a filmet.
A Godzilla folytatásában azonban nyoma sincs ilyennek. Ez már csak azért is nagyon fájdalmas, mert Vera Farmiga többnyire képes élettel megtölteni egy karaktert, ám itt látványosan nem tudja, mihez kezdjen magával. A többieket pedig nem is érdemes említeni egy olyan filmben, ami felvállaltan csak a szörnyek összecsapásáról szól. Az akciós részeken pedig azért találunk izgalmas elemeket, ami annak is köszönhető, hogy a producerek végre megszerezték Godzilla mellett a többiek jogait is, így végre Ghidorah is megelevenedik az amerikai változatban is.
Sajnos azonban az első részben sokan panaszkodtak arra, hogy a harcok nem nagyon látszanak, hiszen többnyire csak a kezdetét tekinthettük meg vagy távolabbi nézőpontból láthattunk rá az összecsapásra, itt pedig átestek a ló túloldalára. Nem nagyon fordul elő az, hogy elvágják a harcot, helyette ködbe és porba temetik a feleket - persze akadnak kivételek és szerencsére ezek miatt érdemes megnézni a filmet. Mikor Godzilla szinte istenség lesz vagy a háromfejű Ghidorah megjelenik, az bizony nagyon látványos és szerencsére jól látható. A többit pedig fedje jótékony homály.
A Godzilla II - A szörnyek királya kapcsán viszonylag könnyű eldönteni, hogy csalódást okoz vagy sem. Azt feltehetően senki nem várta el, hogy drámai történetet kapunk vagy ne adj Isten, bármilyen tanulsága is legyen egy ilyen jellegű filmnek. A készítők azonban folyamatosan próbálnak ostoba és karakteridegen mondatokat adni a szereplők szájába és ezzel pillanatok alatt tönkreteszik az esetleg addig, a látvánnyal felépített hangulatot. A készítők a szörnyek számával is próbálták eladni a terméküket, ám sajnos valójában Godzilla - Ghidorah harcokat látunk, a többiek pár pillanatig piszkítanak bele a képbe.
A Godzilla folytatása sem váltja meg a világot, így valóban nagy kérdés, hogy a tervezett összecsapás King Konggal egyáltalán összejön vagy a Warner Bros. letudja ezt az univerzum-építést és inkább önálló filmeket próbál készíteni. Ha pedig mégis úgy döntünk, hogy megnézzük a filmet, akkor mindenképpen 3D-t válasszunk, hiszen itt valóban ad a látványhoz valamit az a plusz dimenzió.