Ötvös Tibor
Shazam! - a DC legszerethetőbb filmje
Megszületett a DC univerzum eddigi legszerethetőbb filmje, a Shazam!, melyben ugyan nincs túl sok harcjelenet, de cserébe nagyon vicces és látványos. És végre van mondanivalója is.
Hogy tetszett a Shazam!?
A DC univerzum kapcsán mindig az merül fel elsőként, hogy le vannak maradva a Marvel-filmekhez képest és nagyon kapkodnak, ezzel rontva le azok színvonalát. Sajnos ezt viszonylag nehéz is cáfolni, látván az Öngyilkos osztag vagy éppen az Igazság ligája minőségét; sokan hihettük, hogy A Sötét Lovag trilógia továbbra is csak egy szerencsés véletlen volt. Azonban valami történt (Zack Snyder nem rendez további filmeket, hogy csak egy lehetséges okot említsek) és a Csodanő után az Aquaman is egy kimondottan élvezhető filmet kapott. Szerencsére a Shazam! folytatja ezt a remek szériát.
Shazam! karaktere nem túl ismert kis hazánkban, de ez feltehetően a film után alapvetően változik meg. A film ugyanis olyan, mint egy szuperhős filmbe oltott Segítség, felnőttem! Billy Batson 14 éves, árva, folyamatosan a valódi édesanyját keresi és ezért minden nevelőszülőtől elszökik. A legújabb helyen azonban a két szülő mellett testvéreket is kap, ráadásul egy varázsló emberfeletti képességeket ad neki, ami végül komoly bajba is sodorja. Nagyjából ennyi a sztori, egy igazi eredettörténetet kapunk a Shazam! képében, melyben azonban mégis a család kapja a központi szerepet.
Ahhoz, hogy a film működjön kellett azonban egy olyan színész, akinek jól áll ez a kissé infantilis, idióta karakter (hiszen mégiscsak egy gyerek kerül felnőtt testbe). Erre a szerepre telitalálat volt Zachary Levi! Minden egyes megjelenése élményszámba megy, legyen szó látványos harcokról vagy éppen a sör megkóstolásáról. Mellékalakként a testvérét játszó Jack Dylan Grazer még viccesebb, mint a szuperhős és a kettejük közötti kapcsolat remekül van kitalálva. Akár kisfiúként szerepelnek együtt, akár kocka-szuperhős párosként jelennek meg, imádnivalóak.
Ellenpontjukként ott áll Mark Strong, aki képes bármilyen ostoba filmet elvinni a hátán (Agyas és agyatlan) és szerencsére itt sem vall szégyent. A gyerekként sokat bántott Thaddeus motivációi érthetőek és végre ismét képes volt a DC egy emészthető és érdekes gonosztevőt kiizzadni magából (ég veled, Steppenwolf!). A Shazam! azonban egyértelműen Levi és kis családja filmje, mely nem restell a szuperképességek megismerésére áldozni a játékidő felét és ezzel egy roppant szórakoztató gyerekfilmet kapunk. Mert senkit ne tévesszen meg a DC logó: a Shazam! tiszta élvezetéhez hagynunk kell, hogy előtörjön belőlünk a gyerek!
Bármilyen mókásak voltak az előzetesek, bármennyire emelkedő tendenciát mutattak a DC filmjei az utóbbi években a színvonalat tekintve, a Shazam! kapcsán sok kérdőjel volt az emberben. Azonban az Annabelle 2. - A teremtés rendezője képes volt megtalálni a szuperhős igazi erejét és nem foglalkozott azzal, hol is tart most a konkurencia. Hiszen miközben a Marvel világában csettintésre hullanak el milliók, addig a Shazam! őszinte szórakozást nyújt. Ezek után valóban csak reménykedni tudunk, hogy az utolsó, elég vicces jelenet egy közös film felvezetéseként szolgált és a DC továbbra is teret enged a tehetséges rendezőknek. Mert ez eddig elég kifizetődő volt.
Shazam! karaktere nem túl ismert kis hazánkban, de ez feltehetően a film után alapvetően változik meg. A film ugyanis olyan, mint egy szuperhős filmbe oltott Segítség, felnőttem! Billy Batson 14 éves, árva, folyamatosan a valódi édesanyját keresi és ezért minden nevelőszülőtől elszökik. A legújabb helyen azonban a két szülő mellett testvéreket is kap, ráadásul egy varázsló emberfeletti képességeket ad neki, ami végül komoly bajba is sodorja. Nagyjából ennyi a sztori, egy igazi eredettörténetet kapunk a Shazam! képében, melyben azonban mégis a család kapja a központi szerepet.
Ahhoz, hogy a film működjön kellett azonban egy olyan színész, akinek jól áll ez a kissé infantilis, idióta karakter (hiszen mégiscsak egy gyerek kerül felnőtt testbe). Erre a szerepre telitalálat volt Zachary Levi! Minden egyes megjelenése élményszámba megy, legyen szó látványos harcokról vagy éppen a sör megkóstolásáról. Mellékalakként a testvérét játszó Jack Dylan Grazer még viccesebb, mint a szuperhős és a kettejük közötti kapcsolat remekül van kitalálva. Akár kisfiúként szerepelnek együtt, akár kocka-szuperhős párosként jelennek meg, imádnivalóak.
Ellenpontjukként ott áll Mark Strong, aki képes bármilyen ostoba filmet elvinni a hátán (Agyas és agyatlan) és szerencsére itt sem vall szégyent. A gyerekként sokat bántott Thaddeus motivációi érthetőek és végre ismét képes volt a DC egy emészthető és érdekes gonosztevőt kiizzadni magából (ég veled, Steppenwolf!). A Shazam! azonban egyértelműen Levi és kis családja filmje, mely nem restell a szuperképességek megismerésére áldozni a játékidő felét és ezzel egy roppant szórakoztató gyerekfilmet kapunk. Mert senkit ne tévesszen meg a DC logó: a Shazam! tiszta élvezetéhez hagynunk kell, hogy előtörjön belőlünk a gyerek!
Bármilyen mókásak voltak az előzetesek, bármennyire emelkedő tendenciát mutattak a DC filmjei az utóbbi években a színvonalat tekintve, a Shazam! kapcsán sok kérdőjel volt az emberben. Azonban az Annabelle 2. - A teremtés rendezője képes volt megtalálni a szuperhős igazi erejét és nem foglalkozott azzal, hol is tart most a konkurencia. Hiszen miközben a Marvel világában csettintésre hullanak el milliók, addig a Shazam! őszinte szórakozást nyújt. Ezek után valóban csak reménykedni tudunk, hogy az utolsó, elég vicces jelenet egy közös film felvezetéseként szolgált és a DC továbbra is teret enged a tehetséges rendezőknek. Mert ez eddig elég kifizetődő volt.