Ötvös Tibor
Látványorgia lett a Ragadozó városok
A kihagyott lehetőségek filmje lett a Ragadozó városok, melyet még Peter Jackson jelenléte sem mentett meg a teljes unalomtól. De legalább a látvánnyal nincs gond.
Hogy tetszett a Ragadozó városok?
Peter Jackson neve számomra a Hullajó után vált ismertté és a szintén zseniális Törjön ki a frász! után már folyamatosan nyomon követtem a karrierjét. A Gyűrűk Ura trilógia és A hobbit három része után kíváncsian várta mindenki, mivel rukkol majd elő a direktor legközelebb. Nos, a rendezés helyett produceri feladatokat vállalt és a Ragadozó városok lett a kiszemelt projektje. Philip Reeve hétkötetes regénysorozatát bátor dolog filmre vinni, hiszen elég vicces alapötletre épül, de értő kezekben azért lehetne komoly társadalmi kritikát kihozni a dologból. Helyette kaptunk egy újabb reménytelen YA produktumot.
Az alaphelyzet szerint a világunkban bekövetkezett katasztrófa miatt a városok önfenntartókká váltak és ezt most szó szerint kell érteni. A víz alatt és a levegőben is létrejöttek települések, de a legtöbben persze a földön gurulnak, kerekeken. Egymásra vadászva próbálnak minél több nyersanyagot megszerezni és így túlélni ebben a világban. London az egyik legnagyobb város, mely a film elején épp egy kis bányászfalut kebelez be. Ezen utazott Hester Shaw, a titokzatos lány, akit láthatóan csak a bosszú éltet és valamiért megpróbál London vezetőjének közelébe kerülni. Tom, a régész azonban keresztülhúzza a számításait és végül közösen kerülnek le a járgányról. Ezek után minden erejükkel próbálnak visszakerülni Londonra és eközben túlélni az ismeretlen vadonban.
Az egyetlen, amit mindenképpen ki kell emelni, az a látvány. Steampunk környezetet régen sikerült ilyen látványosan ábrázolni a vásznakon. Bár a kerekeken guruló város ötlete elég röhejes, de szerencsére sikerült érdekessé tenni az üldözéseket és a városok mozgását. Ezen kívül azonban semmi mást nem lehet kiemelni: Hugo Weaving láthatóan baromira unja az egészet, de van olyan tehetséges színész, hogy még így is messze lejátszik mindenkit a vászonról. A főbb szerepeket kapó két tini, Hera Hilmarsdóttir és Robert Sheehan között elvileg izzani kellene a levegőnek és élettel kellene megtölteni a karaktereket - ez azonban nagyon nem megy, még egy gyors puszira sem kerül sor közöttük. Vagy nem kaptak instrukciót vagy nem fogadták meg azokat, de egy pillanatig sem tudunk együtt érezni egyikükkel sem. És ilyenformán nem is érdekel minket a sorsuk.
A rendezés szintén hagy kívánni valót maga után. Christian Rivers ezzel a filmmel mutatkozott be a blockbusterek világában - és mondott is nekik búcsút valószínűleg örökre. A pörgős részekkel nagyon jól bánik Rivers, azonban a karakterekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Éppen ezért a végére el is engedi a gyeplőt és csak és kizárólag az akcióval próbálja meg letudni a projektet. A remek világépítés nem feledteti velünk a történet sekélyes voltát. Az üres pillanatokban érdemes végiggondolni a Csillagok Háborúja-párhuzamokat (szemétledobós menekülés, London = Halálcsillag, stb.), de ez a készítőknek is feltűnhetett, mert az "Én vagyok az apád!" mondatot már nem merik kimondatni a főgonosszal.
A Ragadozó városok újabb bizonyítéka annak, hogy a YA filmek kora leáldozott, és bár néha még beesik egy-egy izgalmas alkotás, de összességében egyre rosszabb minden egyes próbálkozás. Reméljük jövőre nem jön újabb fecske.
Az alaphelyzet szerint a világunkban bekövetkezett katasztrófa miatt a városok önfenntartókká váltak és ezt most szó szerint kell érteni. A víz alatt és a levegőben is létrejöttek települések, de a legtöbben persze a földön gurulnak, kerekeken. Egymásra vadászva próbálnak minél több nyersanyagot megszerezni és így túlélni ebben a világban. London az egyik legnagyobb város, mely a film elején épp egy kis bányászfalut kebelez be. Ezen utazott Hester Shaw, a titokzatos lány, akit láthatóan csak a bosszú éltet és valamiért megpróbál London vezetőjének közelébe kerülni. Tom, a régész azonban keresztülhúzza a számításait és végül közösen kerülnek le a járgányról. Ezek után minden erejükkel próbálnak visszakerülni Londonra és eközben túlélni az ismeretlen vadonban.
Az egyetlen, amit mindenképpen ki kell emelni, az a látvány. Steampunk környezetet régen sikerült ilyen látványosan ábrázolni a vásznakon. Bár a kerekeken guruló város ötlete elég röhejes, de szerencsére sikerült érdekessé tenni az üldözéseket és a városok mozgását. Ezen kívül azonban semmi mást nem lehet kiemelni: Hugo Weaving láthatóan baromira unja az egészet, de van olyan tehetséges színész, hogy még így is messze lejátszik mindenkit a vászonról. A főbb szerepeket kapó két tini, Hera Hilmarsdóttir és Robert Sheehan között elvileg izzani kellene a levegőnek és élettel kellene megtölteni a karaktereket - ez azonban nagyon nem megy, még egy gyors puszira sem kerül sor közöttük. Vagy nem kaptak instrukciót vagy nem fogadták meg azokat, de egy pillanatig sem tudunk együtt érezni egyikükkel sem. És ilyenformán nem is érdekel minket a sorsuk.
A rendezés szintén hagy kívánni valót maga után. Christian Rivers ezzel a filmmel mutatkozott be a blockbusterek világában - és mondott is nekik búcsút valószínűleg örökre. A pörgős részekkel nagyon jól bánik Rivers, azonban a karakterekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Éppen ezért a végére el is engedi a gyeplőt és csak és kizárólag az akcióval próbálja meg letudni a projektet. A remek világépítés nem feledteti velünk a történet sekélyes voltát. Az üres pillanatokban érdemes végiggondolni a Csillagok Háborúja-párhuzamokat (szemétledobós menekülés, London = Halálcsillag, stb.), de ez a készítőknek is feltűnhetett, mert az "Én vagyok az apád!" mondatot már nem merik kimondatni a főgonosszal.
A Ragadozó városok újabb bizonyítéka annak, hogy a YA filmek kora leáldozott, és bár néha még beesik egy-egy izgalmas alkotás, de összességében egyre rosszabb minden egyes próbálkozás. Reméljük jövőre nem jön újabb fecske.
|
Ragadozó városok (Mortal Engines) szinkronizált, új-zélandi-amerikai akciófilm, fantasy, sci-fi, 2018 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Christian Rivers Producer: Deborah Forte, Peter Jackson, Amanda Walker, Fran Walsh, Zane Weiner Operatőr: Simon Raby Író: Philip Reeve Forgatókönyvíró: Peter Jackson, Philippa Boyens, Fran Walsh Hugo Weaving (Thaddeus Valentine) Hera Hilmarsdóttir (Hester Shaw) Robert Sheehan (Tom Natsworthy) Ronan Raftery (Bevis Pod) Patrick Malahide (Magnus Crome) Stephen Lang (Shrike) Colin Salmon (Chudleigh Pomeroy) Caren Pistorius (Pandora Shaw) |
