Ötvös Tibor
Hang nélkül - egy pisszenést se!
A Hang nélkül egy zseniális alapötletet pazarul kivitelező thriller, mely éppen a multiplexekben annyira szeretett hangrendszert szorítja háttérbe - vagy éppen értékeli fel. Hiszen ha valami hangot hallunk, annak nem örülünk.
Hogy tetszett a Hang nélkül?
John Krasinski neve számomra egyet jelentett a romantikus vígjátékok szerethető mellékszereplőjének karakterével és persze az amerikai Office kapcsán is láttam már párszor. Azonban nem gondoltam volna róla, hogy egyetlen szempillantás (pontosabban másfél órányi csendkirály) után úgy tekintek majd rá, mint a jövő egy nagy reménységére, mind rendezői mind pedig színészi vonalon. Előbbi mondjuk hangsúlyosabb, de persze ez is csak annak köszönhető, hogy felesége, Emily Blunt ellopja előle a show-t.
De miről is szól a Hang nélkül, amit egyébként világszerte agyon dicsérnek a kritikusok és a nézői reakciók is fantasztikusak? Adott a világunk, ahol a csend az emberiség legnagyobb barátja. A Földet ugyanis vak, de elképesztő hallásuknak köszönhetően mégis halálos lények lepték el és persze viszonylag gyorsan felkerültek a tápláléklánc csúcsára. Az Abbott család itt próbálja meg élni a kis családi életét, ami két gyerekkel nem túl könnyű. Minden lépésre, minden hangra, minden zajra figyelni kell és a kommunikáció is többnyire jeleléssel zajlik.
A csend miatt kiemelten fontos szerepet kapnak a színészek és a játékuk, de szerencsére ezen a téren nincs probléma. Blunt egyértelműen viszi a show-t a törékeny, de ugyanakkor a gyermekeiért bármit megtevő anya szerepében és Krasinski is nagyon jó a megtört apa alakjában. A két gyerek inkább csak hozza a kötelezőt, de viszonnt a Regant alakító Millicent Simmonds nevét lesz érdemes megjegyezni. A történetben ő siket, így az egyetlen szereplő, aki fizikailag nem ad ki egyetlen hangot sem magából az egész sztori során és az ő teljesítménye előtt még jobban meg kell emelni a kalapunkat.
Krasinski rendezőként okosan viszi a filmet, hagyja kibontakozni a karaktereket. Igazi egyhelyszínes kamaradráma alakul ki a szemünk előtt és mindenki megkapja a saját maga idejét és terét. Képes még a saját szerepét is csökkenteni, hogy a kislány nagyobb teret kapjon. Ez a döntés pedig mindenképpen pozitív, Regan lelki vívódásai és harca önmagával még eme kemény világban is nagyon érdekes és izgalmas. Azonban nem mind arany, ami fénylik, az ötödik főszereplőnek kikiáltott lények ugyanis elég furán sikerültek. A képességük jó, ám a megvalósítást tekintve elsőre nekem Venom ugrott be. Ez másnak lehet nem zavaró, de egy ilyen egyedi filmben egy valóban egyedi "szörnyet" szerettem volna látni.
Akadnak logikátlanságok is a filmben. Bár a film háromnegyedéig ez a "mindent hallanak, ezért csendben kell lenni" vonal nagyon jól működik, ám a végére elég sok esetben történik olyasmi, amiért korábban biztos halál lett volna a "jutalom". De ez csak egy aprócska hiba, mely nem ront a filmélményen. A Hang nélkül ismét az okosabb thriller/horror kategóriát bővíti és szerencsére egyre több ilyen alkotást kapunk és így már nem is nagyon lepődünk meg ezen. Az azonban mindenképpen bátor húzás, hogy kamaradrámaként tárja a szemünk elé az emberiség pusztulását Krasinski és mindezt a legnagyobb csendben. Javaslom, hogy popcorn nélkül menjünk a moziba, ne rontsa el a ropogás a tökéletes élményt.
De miről is szól a Hang nélkül, amit egyébként világszerte agyon dicsérnek a kritikusok és a nézői reakciók is fantasztikusak? Adott a világunk, ahol a csend az emberiség legnagyobb barátja. A Földet ugyanis vak, de elképesztő hallásuknak köszönhetően mégis halálos lények lepték el és persze viszonylag gyorsan felkerültek a tápláléklánc csúcsára. Az Abbott család itt próbálja meg élni a kis családi életét, ami két gyerekkel nem túl könnyű. Minden lépésre, minden hangra, minden zajra figyelni kell és a kommunikáció is többnyire jeleléssel zajlik.
A csend miatt kiemelten fontos szerepet kapnak a színészek és a játékuk, de szerencsére ezen a téren nincs probléma. Blunt egyértelműen viszi a show-t a törékeny, de ugyanakkor a gyermekeiért bármit megtevő anya szerepében és Krasinski is nagyon jó a megtört apa alakjában. A két gyerek inkább csak hozza a kötelezőt, de viszonnt a Regant alakító Millicent Simmonds nevét lesz érdemes megjegyezni. A történetben ő siket, így az egyetlen szereplő, aki fizikailag nem ad ki egyetlen hangot sem magából az egész sztori során és az ő teljesítménye előtt még jobban meg kell emelni a kalapunkat.
Krasinski rendezőként okosan viszi a filmet, hagyja kibontakozni a karaktereket. Igazi egyhelyszínes kamaradráma alakul ki a szemünk előtt és mindenki megkapja a saját maga idejét és terét. Képes még a saját szerepét is csökkenteni, hogy a kislány nagyobb teret kapjon. Ez a döntés pedig mindenképpen pozitív, Regan lelki vívódásai és harca önmagával még eme kemény világban is nagyon érdekes és izgalmas. Azonban nem mind arany, ami fénylik, az ötödik főszereplőnek kikiáltott lények ugyanis elég furán sikerültek. A képességük jó, ám a megvalósítást tekintve elsőre nekem Venom ugrott be. Ez másnak lehet nem zavaró, de egy ilyen egyedi filmben egy valóban egyedi "szörnyet" szerettem volna látni.
Akadnak logikátlanságok is a filmben. Bár a film háromnegyedéig ez a "mindent hallanak, ezért csendben kell lenni" vonal nagyon jól működik, ám a végére elég sok esetben történik olyasmi, amiért korábban biztos halál lett volna a "jutalom". De ez csak egy aprócska hiba, mely nem ront a filmélményen. A Hang nélkül ismét az okosabb thriller/horror kategóriát bővíti és szerencsére egyre több ilyen alkotást kapunk és így már nem is nagyon lepődünk meg ezen. Az azonban mindenképpen bátor húzás, hogy kamaradrámaként tárja a szemünk elé az emberiség pusztulását Krasinski és mindezt a legnagyobb csendben. Javaslom, hogy popcorn nélkül menjünk a moziba, ne rontsa el a ropogás a tökéletes élményt.