Szekeres Viktor
Szabadulószoba - Egy órád van rá, hogy megnézd. Túléled?
Magyarországon igen jövedelmező iparággá nőtték ki magukat a szabadulószobák, pedig itthon nem is nyírják ki a fizető vendégeket.
Hogy tetszett a Szabadulószoba?
Az emberek mindig is szerették a rejtvényeket, és nem csak a tollal kitölthető skandinávokat vagy az ezer darabos kirakókat, esetleg az ördöglakatokat. És mi, magyarok mindig is jók voltunk a műfajban, elég csak a bűvös kockára gondolni. És a szabadulószobákra, ami az élőben és valós időben történő rejtvényfejtést önti nyakon némi történettel és adrenalinnal. Bár a szabadulószobák az évezred elején Japánban jelentek meg először és Ázsiában terjedtek el, a világszínpadra akkor léptek, amikor 2011-ben megszületett a budapesti Parapark.
Természetesen itthon is elkezdtek megjelenni a klónok, gombamód születtek a jobb és rosszabb szabadulószobák és idővel Amerikába is átszivárgott, mára pedig már úgy ahogy el is terjedt a műfaj. Ez pedig mi másból mérhető le jobban, mint abból, hogy idén két amerikai film is készült, aminek a címe Escape Room, azaz Szabadulószoba. Mi a jobban kinézőt kaptuk meg, amiben ugyan a másikkal szemben nincsenek ismert nevek, viszont a forgalmazó nagyon jól tudta, hogy a címe így is simán eladhatja a produkciót.
Ha van film, aminek nem kell szenvednünk a történetismertetésével, akkor ez az. A címben és a műfajban (horror!) minden benne van. Nyilván lesz egy szabadulószobánk tele rejtvényekkel. És lesz pár tinikor közeli karakter, akik a szobába kerülnek és víg puzzlefejtés helyett az életükért kell majd küzdeniük. Mint ahogy azt is biztosra vehetjük, hogy nem lesz sok túlélő. Ennyit még az is tudni fog, aki minden előismeret nélkül nézi meg a filmet, szóval tökéletesen felesleges bármilyen egyéb infómorzsát elárulni - na, nem mintha azzal akkora élménycsökkenést okoznánk.
Ismerős az alapfelállás? Igen, a Fűrész-sorozat némelyik epizódja (például a kettes, az ötös vagy a legutóbbi nyolcas) épül arra a koncepcióra, hogy pár embernek ki kell jutnia egy fejtörőkkel és csapdákkal telepakolt ingatlanból. Itt annyi a különbség, hogy nem idegenek próbálkoznak ezzel, hanem egy baráti társaság tagjai, és nem fejbe kólintották őket, hogy rájuk erőltessék a szituációt, hanem önként és dalolva jelentkeztek a szabadulószobás kihívásra. És időbe telik nekik, míg rájönnek, hogy valami nem stimmel.
Az az elem is a Fűrészből lehet ismerős, hogy a halálokat a karakterek bűneivel igazolják, a gond csak az, hogy a népszerű horrorsorozatból a legfontosabb elemet nem sikerült átvenni: a csavaros történetet. A Szabadulószobában szinte minden ihletetlen, minden mentes a feszültségtől és bármilyen rafinériától. Csavarra emlékeztető elem még távolról sincs benne, s bár törvényszerű, hogy akadnak jobb pillanatai, de az utánuk következő 4-5 rosszabb mindig visszarángat minket a valóság talajára.
Hiába az ígéretes koncepció, enyhén szólva sem lett jó film a Szabadulószoba, sőt, sajnos még a közepes szintet is csak helyenként üti meg. Tény, hogy a horrorfilmek nem a mély karakterizálásról kellene, hogy szóljanak, de az tipikus horrorbetegség, amikor olyanokat sodornak a készítők bajba, akiknek a sorsa egy fikarcnyit sem érdekel minket, márpedig így oda minden tét és érzelmi kötődés, és csak a változatos gyilkolászás módjai köthetik le a nézőt, ami... sokak szerint kissé beteges dolog. De legalább kreatív.
Á, felejtsük el a filmet, túl középszerű. Akire mégis olyan hatással lenne, hogy most egy ideig nem akarja látogatni a szabadulószobákat, azoknak ajánljuk a műfajt társasjáték formájában, hiszen egy ideje már erre a piacra is begyűrűzött ez az őrület (itthonra is, magyarított kiadásokkal), mégpedig egyszer használatos, de a klausztrofóbia érzése nélkül is szabadulószobás élményt nyújtó játékokkal. Amik ráadásul sokkal kevesebbe kerülnek, mint amennyiből egy IRL-játék kijönne a teljes családnak vagy a baráti társaságnak.
Természetesen itthon is elkezdtek megjelenni a klónok, gombamód születtek a jobb és rosszabb szabadulószobák és idővel Amerikába is átszivárgott, mára pedig már úgy ahogy el is terjedt a műfaj. Ez pedig mi másból mérhető le jobban, mint abból, hogy idén két amerikai film is készült, aminek a címe Escape Room, azaz Szabadulószoba. Mi a jobban kinézőt kaptuk meg, amiben ugyan a másikkal szemben nincsenek ismert nevek, viszont a forgalmazó nagyon jól tudta, hogy a címe így is simán eladhatja a produkciót.
Ha van film, aminek nem kell szenvednünk a történetismertetésével, akkor ez az. A címben és a műfajban (horror!) minden benne van. Nyilván lesz egy szabadulószobánk tele rejtvényekkel. És lesz pár tinikor közeli karakter, akik a szobába kerülnek és víg puzzlefejtés helyett az életükért kell majd küzdeniük. Mint ahogy azt is biztosra vehetjük, hogy nem lesz sok túlélő. Ennyit még az is tudni fog, aki minden előismeret nélkül nézi meg a filmet, szóval tökéletesen felesleges bármilyen egyéb infómorzsát elárulni - na, nem mintha azzal akkora élménycsökkenést okoznánk.
Ismerős az alapfelállás? Igen, a Fűrész-sorozat némelyik epizódja (például a kettes, az ötös vagy a legutóbbi nyolcas) épül arra a koncepcióra, hogy pár embernek ki kell jutnia egy fejtörőkkel és csapdákkal telepakolt ingatlanból. Itt annyi a különbség, hogy nem idegenek próbálkoznak ezzel, hanem egy baráti társaság tagjai, és nem fejbe kólintották őket, hogy rájuk erőltessék a szituációt, hanem önként és dalolva jelentkeztek a szabadulószobás kihívásra. És időbe telik nekik, míg rájönnek, hogy valami nem stimmel.
Az az elem is a Fűrészből lehet ismerős, hogy a halálokat a karakterek bűneivel igazolják, a gond csak az, hogy a népszerű horrorsorozatból a legfontosabb elemet nem sikerült átvenni: a csavaros történetet. A Szabadulószobában szinte minden ihletetlen, minden mentes a feszültségtől és bármilyen rafinériától. Csavarra emlékeztető elem még távolról sincs benne, s bár törvényszerű, hogy akadnak jobb pillanatai, de az utánuk következő 4-5 rosszabb mindig visszarángat minket a valóság talajára.
Hiába az ígéretes koncepció, enyhén szólva sem lett jó film a Szabadulószoba, sőt, sajnos még a közepes szintet is csak helyenként üti meg. Tény, hogy a horrorfilmek nem a mély karakterizálásról kellene, hogy szóljanak, de az tipikus horrorbetegség, amikor olyanokat sodornak a készítők bajba, akiknek a sorsa egy fikarcnyit sem érdekel minket, márpedig így oda minden tét és érzelmi kötődés, és csak a változatos gyilkolászás módjai köthetik le a nézőt, ami... sokak szerint kissé beteges dolog. De legalább kreatív.
Á, felejtsük el a filmet, túl középszerű. Akire mégis olyan hatással lenne, hogy most egy ideig nem akarja látogatni a szabadulószobákat, azoknak ajánljuk a műfajt társasjáték formájában, hiszen egy ideje már erre a piacra is begyűrűzött ez az őrület (itthonra is, magyarított kiadásokkal), mégpedig egyszer használatos, de a klausztrofóbia érzése nélkül is szabadulószobás élményt nyújtó játékokkal. Amik ráadásul sokkal kevesebbe kerülnek, mint amennyiből egy IRL-játék kijönne a teljes családnak vagy a baráti társaságnak.
|
Szabadulószoba (Escape Room)
magyarul beszélő, amerikai horror, 81 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Will Wernick forgatókönyvíró: Noah Dorsey és Will Wernick operatőr: Jason Goodell zene: Jeremy Miles Ferguson producer: Kelly Delson, Sonia Lisette szereplők: Evan Williams (Tyler) Annabelle Stephenson (Natasha) Elisabeth Hower (Christen) Dan J. Johnson (Anderson) Kelly Delson (Tabby) |
