Ötvös Tibor
Remek folytatást kapott A galaxis őrzői
Bár az újdonság varázsa elmúlt, de mégis a tavasz leglátványosabb és legkellemesebb kikapcsolódását nyújtó filmje az A galaxis őrzői második része. És persze Baby Groot for President!
Hogy tetszett A galaxis ?rz?i vol.2?
A Marvel univerzum eddigi legbátrabb vállalása volt A galaxis őrzői filmes portja, hiszen nem sokan ismerték korábban Űrlord vagy Mordály nevét, ám James Gunn olyan hangulatos és laza űreposzt dobott össze, amit egyszerűen nagyon nehéz volt nem szeretni. Éppen ezért vártam kicsit félve, hogy a második fejezetre mi marad majd meg ebből a hangulatból, hiszen az egész projekt sikere a szereplőkön és a köztük tapasztalható dinamikán múlik. Nos, szerencsére nincs nagy baj, csupán az újdonság varázsa múlt el, de amúgy minden más nagyon rendben van. És végre kaptunk egy igazán jól összerakott gonosztevőt is.
De ahogy mondani szoktam, kezdjük az elején... pontosabban a végén. A galaxis őrzői folytatása ugyanis ott veszi fel a fonalat, ahol az első fejezet abbahagyta, azaz Mordály, Gamora, Űrlord és Drax épp egy küldetésen vannak (Baby Groot is jelen van, de vele mindenképpen külön foglalkoznék), melyet sikerrel teljesítenek is. Azonban Mordály nem br a vérével és meglopja a Szuverén népet, akik ezt egyértelmű sértésnek fogják fel és vért követelnek. Menekülésük közben felbukkan egy titokzatos férfi, Ego, akiről kiderül, hogy ő Peter apja és elviszi magával a kis csapatot a saját bolygójára. És ennyi, mert bármi mást elárulni kimondottan spoileres lenne.
Azt már rögtön az elején leszögezhetjük, hogy James Gunn nem sokat szórakozott és rögtön bedobja hőseinket és ezzel együtt minket is a sűrűjébe. A Szuverén nép ellen elindult szörny hatalmas, ráadásul pazar megállapításokat tesznek harcok közben a szereplők (ha áthatolhatatlan bőr borít valamit, akkor miért is lehetne belülről kivágni ugyanazt a bőrt?), a látvány pedig szemkápráztató. Ez egyébként az egész filmben így van, az űrcsaták és a különböző összecsapások láttán eláll a lélegzetünk - bár néha kissé követhetetlenné válik az egész.
Gunn követi a folytatásokban megszokott vonalat, azaz minden nagyobb, látványosabb és több. A rendező és egyben író húzott egy merészet is és miután a csapat közötti kémia továbbra is működőképes és az első filmben már bemutatták a motivációkat, így inkább az eddig mellőzött szereplőkre koncentrált. Persze Ego eddig nem volt jelen, csak említés szintjén, de pazarul van kidolgozva a története, meg vannak magyarázva a motivációi és Kurt Russell képes igazi mélységet is adni a fiát kereső figurának.
A másik Nebula, aki az első rész alapján egy őrült, az "apja" iránt megszállottan rajongó és a figyelmét bármi áron kikövetelő gonosztevőnek lett elkönyvelve, ám most megismerjük és meg is értjük a motivációit. Végül pedig a bekékülő és Petert felnevelő bandita, Yondu szereplése is teljesen átértékelődik és bizony ő hozza a drámai és érzelmes vonalat be a történetbe. Szégyen vagy nem, de még sosem könnyeztem egy vörös tarajos kék férfi láttán, de most ezt is kipipálhatom.
A film igazi sztárja viszont nem ők, másra volt szinte az egész marketing kihegyezve. Az első rész végén Groot feláldozza magát, hogy megmentse a csapatot, de egy kis ágacska meg maradt belőle. Ebből fejlődik ki Baby Groot, aki maga a megtestesült cukiság. Már az első megjelenésekor megveszi kilóra a nézőket és szerencsére egy pillanatig nem lesz sok belőle. A készítők ugyanis zseniális érzékkel adagolják a megjelenését - valójában alig van benne a filmben, de akkor bizony emlékezeteset alkot. Nem csak azzal, hogy valóban buta szegény mint egy fadarab és ez számtalan poénos helyzetet teremt (a börtönös menekülés zseniális, nincs más szó rá). A megvalósítással sincs gond és a hangja is illeszkedik a korához, ez a kettő együtt pedig egy ideális Happy Meal menüs figurát eredményezett.
A galaxis őrzői csapatának többi tagja hozza a szokásosat: Gamora továbbra is keresi a helyét a világban, Peter apjával foglalkozik és ezért kissé eltávolodik a barátaitól, Mordály szimplán csak egy tapló és Drax továbbra is kimond mindent, amit éppen gondol. Új szereplőként pedig a csigafejű és érzelmeket olvasó Mantis érdemel még említést, aki Drax mellett a másik nagy poénforrása a filmnek. A humor természetesen ismét fontos szerepet kapott és nagyon vicces részek is akadnak, ám azért néha befigyel egy Adam Sandler-szintű fárasztó poén is. Ezt azonban elnézzük, hiszen a következő pillanatban már vagy valami látványos harcot vagy egy valóban humoros dolgot kapunk.
Lehetne még rengeteget írni az A galaxis őrzői vol. 2-ről és lehetne elmélkedni a sztárparádén (Stallone mellett Ving Rhames és Michelle Yeoh is tiszteletét teszi a történetben és feltehetően valami nagyon fontos vonalat alapoztak meg - de erről nem is írnék többet), az öt film utáni jeleneten (mindegyiket érdemes megvárni), illetve azon, hogy a történet egy kicsit mintha leülne a közepén - de nem érdemes. A galaxis őrzői második része nagyon jó kis folytatás lett, mely nem jobb mint az elődje volt, de nem is múlja alul. Kellemes kis blockbuster, tele szívvel és humorral, és persze látvánnyal. A zenére pedig szavak sincsenek: a Válogatáskazin ismét a legjobb ritmusok szólnak és mind passzol az éppen látottakhoz. Egy szó mint száz, James Gunn ismét megcsinálta, a Marvel univerzum talán egyik legjobb folytatását prezentálta és már most várjuk a Bosszúállók harmadik részét, amiben összefog Thanos ellen a két csapat. Az lesz aztán az igazi hepaj!
De ahogy mondani szoktam, kezdjük az elején... pontosabban a végén. A galaxis őrzői folytatása ugyanis ott veszi fel a fonalat, ahol az első fejezet abbahagyta, azaz Mordály, Gamora, Űrlord és Drax épp egy küldetésen vannak (Baby Groot is jelen van, de vele mindenképpen külön foglalkoznék), melyet sikerrel teljesítenek is. Azonban Mordály nem br a vérével és meglopja a Szuverén népet, akik ezt egyértelmű sértésnek fogják fel és vért követelnek. Menekülésük közben felbukkan egy titokzatos férfi, Ego, akiről kiderül, hogy ő Peter apja és elviszi magával a kis csapatot a saját bolygójára. És ennyi, mert bármi mást elárulni kimondottan spoileres lenne.
Azt már rögtön az elején leszögezhetjük, hogy James Gunn nem sokat szórakozott és rögtön bedobja hőseinket és ezzel együtt minket is a sűrűjébe. A Szuverén nép ellen elindult szörny hatalmas, ráadásul pazar megállapításokat tesznek harcok közben a szereplők (ha áthatolhatatlan bőr borít valamit, akkor miért is lehetne belülről kivágni ugyanazt a bőrt?), a látvány pedig szemkápráztató. Ez egyébként az egész filmben így van, az űrcsaták és a különböző összecsapások láttán eláll a lélegzetünk - bár néha kissé követhetetlenné válik az egész.
Gunn követi a folytatásokban megszokott vonalat, azaz minden nagyobb, látványosabb és több. A rendező és egyben író húzott egy merészet is és miután a csapat közötti kémia továbbra is működőképes és az első filmben már bemutatták a motivációkat, így inkább az eddig mellőzött szereplőkre koncentrált. Persze Ego eddig nem volt jelen, csak említés szintjén, de pazarul van kidolgozva a története, meg vannak magyarázva a motivációi és Kurt Russell képes igazi mélységet is adni a fiát kereső figurának.
A másik Nebula, aki az első rész alapján egy őrült, az "apja" iránt megszállottan rajongó és a figyelmét bármi áron kikövetelő gonosztevőnek lett elkönyvelve, ám most megismerjük és meg is értjük a motivációit. Végül pedig a bekékülő és Petert felnevelő bandita, Yondu szereplése is teljesen átértékelődik és bizony ő hozza a drámai és érzelmes vonalat be a történetbe. Szégyen vagy nem, de még sosem könnyeztem egy vörös tarajos kék férfi láttán, de most ezt is kipipálhatom.
A film igazi sztárja viszont nem ők, másra volt szinte az egész marketing kihegyezve. Az első rész végén Groot feláldozza magát, hogy megmentse a csapatot, de egy kis ágacska meg maradt belőle. Ebből fejlődik ki Baby Groot, aki maga a megtestesült cukiság. Már az első megjelenésekor megveszi kilóra a nézőket és szerencsére egy pillanatig nem lesz sok belőle. A készítők ugyanis zseniális érzékkel adagolják a megjelenését - valójában alig van benne a filmben, de akkor bizony emlékezeteset alkot. Nem csak azzal, hogy valóban buta szegény mint egy fadarab és ez számtalan poénos helyzetet teremt (a börtönös menekülés zseniális, nincs más szó rá). A megvalósítással sincs gond és a hangja is illeszkedik a korához, ez a kettő együtt pedig egy ideális Happy Meal menüs figurát eredményezett.
A galaxis őrzői csapatának többi tagja hozza a szokásosat: Gamora továbbra is keresi a helyét a világban, Peter apjával foglalkozik és ezért kissé eltávolodik a barátaitól, Mordály szimplán csak egy tapló és Drax továbbra is kimond mindent, amit éppen gondol. Új szereplőként pedig a csigafejű és érzelmeket olvasó Mantis érdemel még említést, aki Drax mellett a másik nagy poénforrása a filmnek. A humor természetesen ismét fontos szerepet kapott és nagyon vicces részek is akadnak, ám azért néha befigyel egy Adam Sandler-szintű fárasztó poén is. Ezt azonban elnézzük, hiszen a következő pillanatban már vagy valami látványos harcot vagy egy valóban humoros dolgot kapunk.
Lehetne még rengeteget írni az A galaxis őrzői vol. 2-ről és lehetne elmélkedni a sztárparádén (Stallone mellett Ving Rhames és Michelle Yeoh is tiszteletét teszi a történetben és feltehetően valami nagyon fontos vonalat alapoztak meg - de erről nem is írnék többet), az öt film utáni jeleneten (mindegyiket érdemes megvárni), illetve azon, hogy a történet egy kicsit mintha leülne a közepén - de nem érdemes. A galaxis őrzői második része nagyon jó kis folytatás lett, mely nem jobb mint az elődje volt, de nem is múlja alul. Kellemes kis blockbuster, tele szívvel és humorral, és persze látvánnyal. A zenére pedig szavak sincsenek: a Válogatáskazin ismét a legjobb ritmusok szólnak és mind passzol az éppen látottakhoz. Egy szó mint száz, James Gunn ismét megcsinálta, a Marvel univerzum talán egyik legjobb folytatását prezentálta és már most várjuk a Bosszúállók harmadik részét, amiben összefog Thanos ellen a két csapat. Az lesz aztán az igazi hepaj!
|
A galaxis őrzői vol. 2. (Guardians of the Galaxy Vol. 2) magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 135 perc, 2017 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: James Gunn Forgatókönyvíró: James Gunn Operatőr: Henry Braham Producer: Kevin Feige Vágó: Kathryn Himoff Chris Pratt (Peter Quill / Űrlord) Zoe Saldana (Gamora) Bradley Cooper (Mordály) Vin Diesel (Groot) Dave Bautista (Drax) Nathan Fillion (Simon Williams) Karen Gillan (Nebula) Kurt Russell (Ego) Glenn Close (Nova Prime) |
