Ötvös Tibor
John Wick: 2. felvonás - Az év akciófilmje!
John Wick visszatért... pontosabban ott folytatja ahol abbahagyta. A 2. felvonás nagyobb, látványosabb és brutálisabb mint elődje - és rögtön tegyük hozzá, hogy legalább olyan jó is.
Hogy tetszett a John Wick: 2. felvonás?
Már lassan három éve annak, hogy John Wick bosszú-hadjáratával berobbant a mozikba és a látványos, jól kivitelezett akciójeleneteknek köszönhetően azonnal meg is találta magának a közönségét. Persze ehhez kellett Keanu Reeves is, akinek a Mátrix Neo-ja óta nem állt ilyen jól egy szerep. A színész élettörténetét ismerve csak még megrázóbb volt nézni Wick szenvedését és nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyit merített a való életből a szerephez. A film végére azonban a karakter megbosszult mindent és kérdéses volt, hogy siker ide vagy oda, hogyan sikerül ésszerűen és hihetően folytatni a sztorit. Jelentem, az írók megtalálták a módját.
John végzett azokkal, akik visszarángatták a múltjába, ám az autóját nem sikerült visszaszereznie. Aurelio segítségével azonban azt is megtalálja (természetesen egy orosznál) és lezártnak tekinti a saját ügyeit. Azonban a "visszatérésének" hallatára egy régi ismerős felbukkan, hogy behajtson egy adósságot és John minden ellenkezése ellenére válaszút elé kerül: vagy teljesíti vagy a Continental törvényei értelmében életét veszti. Előbbi mellett dönt, ám természetesen átverik és ezzel újabb hadjárat indul útjára.
A sztori továbbra sem kap Oscar-jelölést, de ez nem számít. A John Wick: 2. felvonás köré épített történet így is megfelelően kiszolgálja a látványt és az egymást érő akciójeleneteket. Ez a franchise ugyanis csak utóbbi kettőről szól, így ha valaki hosszú, az életet megmagyarázó monológokra vagy lelkizésre vágyik az ne ezt a filmet válassza. A többiek viszont mindenképpen nézzék meg és pár indokkal alá is támasztanám a véleményemet:
Zseniális akciójelenetek
Már az első részben sem panaszkodhattunk a látványra és a hitelesnek tűnő akciójelenetekre, de a 2. felvonás nem is egy, hanem rögtön két kalappal tesz minderre. A majdnem két órás játékidő alatt szinte folyamatosan zajlanak a lövöldözések, a verekedések és mindezt olyan magas szinten tolják megint az arcunkba, hogy attól csak hátrahőkölni lehet. Reeves kissé megfáradtan (de ez éppen illik is a karakter mostani állapotához) zúzza le az egész olasz alvilágot, hogy aztán az Államokban folytassa tevékenységét. Külön kiemelném a metrós harcot illetve a végső, tükörszobás összecsapásokat. Klasszikus mindkettő.
Az Alvilág hálózata
Már az első részben is kaphattunk egy kis bepillantást a Continental párhuzamos univerzumába, abba a bizonyos másik világba, melyben az érmék kiemelt szereppel bírnak és gyilkosok lézengenek mindenfelé. Azonban most ez a rész is jelentősen ki lett bővítve és most már valóban közel teljes képet kaphatunk arról, hogyan is épül fel ez a világ. Az a világ, ami igazából a miénk része de mégsem vesszük azt észre. Ahol egy érmével megmenthetjük az életünket, ahol eme érmék élet-halál urai és a Rémkirály neve még mindig félelmet kelt - de persze minden mítosz kihívást jelent másnak, hogy lerombolja azt.
Keanu Reeves
Nincs mese, Keanu Reeves maga John Wick. Miközben néztem a filmet, próbáltam elképzelni, hogy ki mást tudnék elképzelni a helyén, de a metrós résznél is csak Jason Statham neve ugrott be - ez is csak egy filmes emléknek köszönhető. Azonban tény, hogy nincs senki, aki ennyire minimalista játékkal ennyi érzelmet tudna belevinni eme karakterbe, de ez valószínű a fent említett tragédiáknak köszönhető. Az pedig, hogy a metrós jelenetben megidézik kicsit a Mátrix kulcsjelentést is külön fricska a készítők részéről.
Kiemelhetném még Laurence Fishburne megjelenését és hogy mennyire jó együtt látni Neo-t és Morpheus-t a vásznon, azonban ez itt feltehetően csak egy felvezetése volt a harmadik felvonásnak. Mert hogy lesz folytatás az szinte teljesen biztos és nem csak a siker hatására, hanem mert a készítők is úgy zárták le a 2. felvonást, hogy egyben meg is nyitottak egy igazán izgalmas történetet is. Szóval személy szerint nagyon várom, hogy visszatérjen a mozikba a Rémkirály és újra szóljon a soklövetű!
John végzett azokkal, akik visszarángatták a múltjába, ám az autóját nem sikerült visszaszereznie. Aurelio segítségével azonban azt is megtalálja (természetesen egy orosznál) és lezártnak tekinti a saját ügyeit. Azonban a "visszatérésének" hallatára egy régi ismerős felbukkan, hogy behajtson egy adósságot és John minden ellenkezése ellenére válaszút elé kerül: vagy teljesíti vagy a Continental törvényei értelmében életét veszti. Előbbi mellett dönt, ám természetesen átverik és ezzel újabb hadjárat indul útjára.
A sztori továbbra sem kap Oscar-jelölést, de ez nem számít. A John Wick: 2. felvonás köré épített történet így is megfelelően kiszolgálja a látványt és az egymást érő akciójeleneteket. Ez a franchise ugyanis csak utóbbi kettőről szól, így ha valaki hosszú, az életet megmagyarázó monológokra vagy lelkizésre vágyik az ne ezt a filmet válassza. A többiek viszont mindenképpen nézzék meg és pár indokkal alá is támasztanám a véleményemet:
Zseniális akciójelenetek
Már az első részben sem panaszkodhattunk a látványra és a hitelesnek tűnő akciójelenetekre, de a 2. felvonás nem is egy, hanem rögtön két kalappal tesz minderre. A majdnem két órás játékidő alatt szinte folyamatosan zajlanak a lövöldözések, a verekedések és mindezt olyan magas szinten tolják megint az arcunkba, hogy attól csak hátrahőkölni lehet. Reeves kissé megfáradtan (de ez éppen illik is a karakter mostani állapotához) zúzza le az egész olasz alvilágot, hogy aztán az Államokban folytassa tevékenységét. Külön kiemelném a metrós harcot illetve a végső, tükörszobás összecsapásokat. Klasszikus mindkettő.
Az Alvilág hálózata
Már az első részben is kaphattunk egy kis bepillantást a Continental párhuzamos univerzumába, abba a bizonyos másik világba, melyben az érmék kiemelt szereppel bírnak és gyilkosok lézengenek mindenfelé. Azonban most ez a rész is jelentősen ki lett bővítve és most már valóban közel teljes képet kaphatunk arról, hogyan is épül fel ez a világ. Az a világ, ami igazából a miénk része de mégsem vesszük azt észre. Ahol egy érmével megmenthetjük az életünket, ahol eme érmék élet-halál urai és a Rémkirály neve még mindig félelmet kelt - de persze minden mítosz kihívást jelent másnak, hogy lerombolja azt.
Keanu Reeves
Nincs mese, Keanu Reeves maga John Wick. Miközben néztem a filmet, próbáltam elképzelni, hogy ki mást tudnék elképzelni a helyén, de a metrós résznél is csak Jason Statham neve ugrott be - ez is csak egy filmes emléknek köszönhető. Azonban tény, hogy nincs senki, aki ennyire minimalista játékkal ennyi érzelmet tudna belevinni eme karakterbe, de ez valószínű a fent említett tragédiáknak köszönhető. Az pedig, hogy a metrós jelenetben megidézik kicsit a Mátrix kulcsjelentést is külön fricska a készítők részéről.
Kiemelhetném még Laurence Fishburne megjelenését és hogy mennyire jó együtt látni Neo-t és Morpheus-t a vásznon, azonban ez itt feltehetően csak egy felvezetése volt a harmadik felvonásnak. Mert hogy lesz folytatás az szinte teljesen biztos és nem csak a siker hatására, hanem mert a készítők is úgy zárták le a 2. felvonást, hogy egyben meg is nyitottak egy igazán izgalmas történetet is. Szóval személy szerint nagyon várom, hogy visszatérjen a mozikba a Rémkirály és újra szóljon a soklövetű!
|
John Wick: 2. felvonás (John Wick: Chapter 2) magyarul beszélő, amerikai thriller, 122 perc, 2017 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Chad Stahelski Forgatókönyvíró: Derek Kolstad Operatőr: Dan Laustsen Producer: Basil Iwanyk Vágó: Evan Schiff Keanu Reeves (John Wick) Riccardo Scamarcio (Santino D'Antonio) Laurence Fishburne (Bowler King) Thomas Sadoski (Jimmy) Ruby Rose (Ares) Bridget Moynahan (Helen Wick) John Leguizamo (Aurelio) |
