Szekeres Viktor
Oroszlán - Az élet írja a legjobb történeteket
Vannak filmek, amiket jó nézni. Az egyik legmanipulatívabbnak tűnő Oscar-esélyes film valójában az egyik legfogyaszthatóbb és legfelemelőbb lett.
Hogy tetszett az Oroszlán?
Szokták mondani, hogy a legjobb történeteket az élet írja, és az Oroszlán erre remek példa. Még akkor is, ha a sztorija még véletlenül sem eredeti (előfordul, istenem!), ami persze nem előfeltétele annak, hogy jó legyen. A főhős valódi énje által írt regény ugyan nem éppen ezt a címet viseli (hanem jóval spoileresebbet), de a film végére az is kiderül, hogy miért pont Oroszlán az Oroszlán. Addigra egyébként már túl leszünk egy kiadós adag síráson és mosolygáson, de a stáblista előtt még egy utolsó, kíméletlen támadást kapunk a könnycsatornáink ellen.
Az Oroszlán egy indiai kisfiú története, aki szegénysorban nő föl, kétkezi munkát végez, hogy segítsen eltartani a családját, azonban véletlenül elkeveredik tőlük, hogy aztán szülőfalujától több, mint ezer kilométerre kössön ki. Tök egyedül, nincstelenül, egy nagyvárosban, ahol minden sarkon veszélyek leselkednek rá. De szerencsére nem csak rossz emberek léteznek.
A film két erősen elkülönülő részre bontható, s mindkettő más és más témákat feszeget, azonban együtt alkotnak egységes egészet. Az aktuális és komoly társadalmi üzenettel bíró történet nagyon könnyen átérezhető, a kérdésfeltevések abszolút világosak, a megvalósítás pedig pazar, főleg az operatőrt illeti dicséret.
Ha van hatásvadász film az idei Oscar-kínálatban, akkor az Oroszlán az, bár valószínűleg a készítők széttárt kézzel válaszolnak erre a "vádra", miszerint mindez valóban megtörtént, és így történt meg, tenni nem sokat tudtak a történet megváltoztatásáért. De előfordul, hogy a néző mindezt megbocsátja, mert összességében olyan élmény éri, amiért megéri moziba menni - esetünkben pedig ez történt. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy valamilyen szinten eléggé szájbarágós az Oroszlán, sőt, helyenként kisiskolás a rendezése, sokszor tolakodva közli, hogy éppen mit kéne éreznünk, vagy hogy a szereplőknek milyen a hangulata, nem bíz semmit a képzeletünkre.
A kilenc Oscar-jelölt film közül az Oroszlán többek között azzal emelkedik ki, hogy abszolút közérthető és élvezhető, akár közönségfilmnek is mondhatnánk. Sőt, talán az is igaz rá, hogy semmi olyan nincs benne, ami feltétlenül díjakra predesztinálná. (Évente tíz hasonló valódi történet és könnyezős sztori megy süllyesztőbe.) Ezt a filmet végülis az élet írta, és a készítők csak annyit tettel az élvezhetőség érdekében, hogy remek szereplőket választottak, és nem önmegvalósításra használták fel az alapanyagot, nem bonyolították meg a szerkezetét, nem írták túl sok mellékszereplővel, vagy változtatták át manapság menőnek számító független stílusúvá. Ezért örök hála nekik.
Az Oroszlán egy indiai kisfiú története, aki szegénysorban nő föl, kétkezi munkát végez, hogy segítsen eltartani a családját, azonban véletlenül elkeveredik tőlük, hogy aztán szülőfalujától több, mint ezer kilométerre kössön ki. Tök egyedül, nincstelenül, egy nagyvárosban, ahol minden sarkon veszélyek leselkednek rá. De szerencsére nem csak rossz emberek léteznek.
A film két erősen elkülönülő részre bontható, s mindkettő más és más témákat feszeget, azonban együtt alkotnak egységes egészet. Az aktuális és komoly társadalmi üzenettel bíró történet nagyon könnyen átérezhető, a kérdésfeltevések abszolút világosak, a megvalósítás pedig pazar, főleg az operatőrt illeti dicséret.
Ha van hatásvadász film az idei Oscar-kínálatban, akkor az Oroszlán az, bár valószínűleg a készítők széttárt kézzel válaszolnak erre a "vádra", miszerint mindez valóban megtörtént, és így történt meg, tenni nem sokat tudtak a történet megváltoztatásáért. De előfordul, hogy a néző mindezt megbocsátja, mert összességében olyan élmény éri, amiért megéri moziba menni - esetünkben pedig ez történt. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy valamilyen szinten eléggé szájbarágós az Oroszlán, sőt, helyenként kisiskolás a rendezése, sokszor tolakodva közli, hogy éppen mit kéne éreznünk, vagy hogy a szereplőknek milyen a hangulata, nem bíz semmit a képzeletünkre.
A kilenc Oscar-jelölt film közül az Oroszlán többek között azzal emelkedik ki, hogy abszolút közérthető és élvezhető, akár közönségfilmnek is mondhatnánk. Sőt, talán az is igaz rá, hogy semmi olyan nincs benne, ami feltétlenül díjakra predesztinálná. (Évente tíz hasonló valódi történet és könnyezős sztori megy süllyesztőbe.) Ezt a filmet végülis az élet írta, és a készítők csak annyit tettel az élvezhetőség érdekében, hogy remek szereplőket választottak, és nem önmegvalósításra használták fel az alapanyagot, nem bonyolították meg a szerkezetét, nem írták túl sok mellékszereplővel, vagy változtatták át manapság menőnek számító független stílusúvá. Ezért örök hála nekik.
|
Oroszlán (Lion)
feliratos, ausztrál dráma, 118 perc, 2016 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Garth Davis forgatókönyvíró: Luke Davies operatőr: Greig Fraser zene: Volker Bertelmann és Dustin O'Halloran producer: Ian Canning és Angie Fielder szereplők: Sunny Pawar (fiatal Saroo) Dev Patel (idősebb Saroo) Rooney Mara (Lucy) Nicole Kidman (Sue Brierley) David Wenham (John Brierley) |
