Szekeres Viktor
Holdfény - elvileg ez volt a legjobb film tavaly
Az Oscar-díjak átadása előtt szinte mindenki úgy vélte, hogy a Kaliforniai álomnak pusztán egy vetélytársa lehet.
Hogy tetszett a Holdfény?
A Holdfényt leginkább a felnövés történetek közé sorolhatjuk be, még akkor is, ha ennek a felnövésnek nem a folyamatát látjuk, hanem csupán pár pillanatfelvételét. A hollywoodi filmekhez képest meglehetősen szokatlan környéken (a floridai gettóban) játszódó történet főhőse egy alkoholista anyja által nevelt fiú, akinek az igen kemény és megpróbáltatásokkal teli életébe kisgyerekként, tinédzserként és fiatal felnőttként is belepillanthatunk, mindháromszor a környezetével (és legjobb barátjával) való viszonyát, kapcsolatát kiemelve.
A nagyon érzékeny, keveset beszélő, közösségéből kitaszítottak életét élő, minden porcikájával szeretetre vágyó srác sztorija annak ellenére megkapó, hogy magának a filmnek nincs konkrét története, a rendező, Barry Jenkins inkább képekkel próbál mesélni faji és szexuális kérdésekről, melyek arrafelé igencsak meghatározzák, hogy kinek miképp alakul a sorsa. A Holdfénynek minden kockájáról süt, hogy igen személyes alkotásról van szó, mely nagyon sokat kölcsönöz az itthon is jól ismert hongkongi Wong Kar-wai munkáiból. Ettől még persze eredetinek tűnik, de a "mester" alkotásaihoz azért nem ér fel.
A Holdfény így is kifejezetten jól sikerült és nagyon szép független film, néhány remek alakítással - Mahershala Ali például az első másodpercekben olyan, mintha a díszlet szerves része lenne, annyira illik karakterével az ábrázolt miliőbe. Őt (hibáival együtt) egyébként könnyebb is megkedvelni, mint a főhőst, illetve főhősöket, hiszen amint úgy éreznénk, hogy megértjük a Chiront, egy hullámhosszra kerülünk vele, hirtelen eltűnik az énje, amit megszokhattunk, hogy egy másik vegye át a helyét. (Szerencsére a film végén azért még sor kerül egy nagy viszontlátásra, az egy nagyon erős snitt.)
A készítői szándék egyértelmű, és tudjuk, hogy egy színdarabon alapul a Holdfény, de ettől még valahol hiányérzetünk van annak kapcsán, hogy csak egy-egy apró szeletét ismerjük meg a főhős életének. Persze szó sincs arról, hogy a kisebb epizódok önmagukban széthúzhatók lennének egy játékfilmre, de ha már láttuk, ahogy a szemünk előtt nő fel Chiron, akkor szívesebben megismertük volna közelebbről. Így bármennyire is bensőséges témával foglalkozik egyébként kifejezetten aszexuális stílusban a Holdfény, mégis kissé távolságtartó marad.
A nagyon érzékeny, keveset beszélő, közösségéből kitaszítottak életét élő, minden porcikájával szeretetre vágyó srác sztorija annak ellenére megkapó, hogy magának a filmnek nincs konkrét története, a rendező, Barry Jenkins inkább képekkel próbál mesélni faji és szexuális kérdésekről, melyek arrafelé igencsak meghatározzák, hogy kinek miképp alakul a sorsa. A Holdfénynek minden kockájáról süt, hogy igen személyes alkotásról van szó, mely nagyon sokat kölcsönöz az itthon is jól ismert hongkongi Wong Kar-wai munkáiból. Ettől még persze eredetinek tűnik, de a "mester" alkotásaihoz azért nem ér fel.
A Holdfény így is kifejezetten jól sikerült és nagyon szép független film, néhány remek alakítással - Mahershala Ali például az első másodpercekben olyan, mintha a díszlet szerves része lenne, annyira illik karakterével az ábrázolt miliőbe. Őt (hibáival együtt) egyébként könnyebb is megkedvelni, mint a főhőst, illetve főhősöket, hiszen amint úgy éreznénk, hogy megértjük a Chiront, egy hullámhosszra kerülünk vele, hirtelen eltűnik az énje, amit megszokhattunk, hogy egy másik vegye át a helyét. (Szerencsére a film végén azért még sor kerül egy nagy viszontlátásra, az egy nagyon erős snitt.)
A készítői szándék egyértelmű, és tudjuk, hogy egy színdarabon alapul a Holdfény, de ettől még valahol hiányérzetünk van annak kapcsán, hogy csak egy-egy apró szeletét ismerjük meg a főhős életének. Persze szó sincs arról, hogy a kisebb epizódok önmagukban széthúzhatók lennének egy játékfilmre, de ha már láttuk, ahogy a szemünk előtt nő fel Chiron, akkor szívesebben megismertük volna közelebbről. Így bármennyire is bensőséges témával foglalkozik egyébként kifejezetten aszexuális stílusban a Holdfény, mégis kissé távolságtartó marad.
|
Holdfény (Moonlight)
feliratos, amerikai dráma, 111 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Barry Jenkins forgatókönyvíró:Barry Jenkins (Tarell Alvin McCraney története alapján) operatőr: James Laxton zene: Nicholas Britell producer: Dede Gardner, Jeremy Kleiner, Adele Romanski szereplők: Alex R. Hibbert (Kicsi) Ashton Sanders (Chiron) Trevante Rhodes (Feka) Mahershala Ali (Juan) Janelle Monáe (Teresa) Naomie Harris (Paula) Andre Holland (felnőtt Kevin) |
