Szekeres Viktor
Az éjszaka törvénye - A semmiből a csúcsra
Ben Affleck ezúttal nem Oscar-díjas filmet rendezett, de ettől még korrekt gengszterfilmet tett le az asztalra.
Hogy tetszett Az éjszaka törvénye?
Annak idején Ben Affleck a Good Will Hunting megírásáért kapott Oscar-díjjal bizonyította, hogy nem csak a kamera előtt teremhet neki babér a filmszakmában, azóta pedig olyan filmeket rendezett, mint a Hideg nyomon, a Tolvajok városa, illetve az Argó-akció. Mindegyik nagy közönség- és kritikuskedvenccé vált, éppen ezért volt meglepő negyedik filmjének, Az éjszaka törvényének kifejezetten hűvös fogadtatása.
Pedig az alapanyaggal ezúttal sem volt gond, hiszen a Hideg nyomon írójának, Dennis Lehane-nek egy újabb könyvéhez fordult, ráadásul a gengszteres műfaj általában jó kiindulási pontnak számít. Azt persze mondanunk sem kell, hogy az 1926-ban, tehát az alkoholtilalom idején játszódó sztori helyszíne Boston, főszereplője pedig maga a rendező: egy katonából lett piti bűnözőt alakít, akiből idővel, a körülmények szerencsétlen és szerencsés összejátszása révén az egyik legmenőbb csempésszé válik.
Persze még véletlenül sem arról van szó, hogy Affleck negatív, vagy legalábbis ellentmondásos figurát írt volna magának. Épp ellenkezőleg, egyértelműen ő a hőse a történetnek, ő az, akit a szerelem és a bosszú hajt, aki segít, ahol tud, és aki leszámol a legnagyobb maffiafőkkel is. Kár, hogy eközben mellőzi a szkript a főhős komolyabb karakterizációját, és az is biztos, hogy némelyik színész (mint például Chris Messina Dionként) sokkal többet tesz hozzá játékával a karakteréhez.
Jellemző módon a folyamatos expozícióhoz Affleck suta narrációt hív segítségül, így próbálva megkedveltetni a karakterét, illetve előre léptetni a történetet. Azt a történetet, mely önmagában sokkal komplexebb, mint amennyi a filmből lejön, hiszen a 2 órás játékidő ellenére is azt vehetjük észre, hogy inkább csak átloholunk a fontosabb pontokon, igazából sehol sem időzünk meg, egy mellékszálas figura sem kap elég mélységet ahhoz, hogy igazából törődjünk vele, illetve a sztoriban betöltött, egyébként fontos szerepével.
Az éjszaka törvényével leginkább az a gond, hogy csak korrekt. Korrekt a történet, korrekt a megvalósítás és korrektek a karakterek, de igazából senki és semmi nem emelkedik ki belőle. Maga a film is élvezhető, leköti az embert, de manapság elvárnánk attól, ami moziba kerül, hogy ennél többet nyújtson. Akkor pedig pláne, ha Affleck úgy gondolta, hogy ebből az alapanyagból forgatja Oscaros filmje után a következőt.
Szóval korrekt végeredmény ide vagy oda, összességében azért csalódás Az éjszaka törvénye. Csalódás, mert nem mert több lenni, mint aminek tűnt már a kezdetekben, és csalódás, mert annyira könnyen kottázható. Igazából ez utóbbi az az aspektusa, ami miatt mégsem marasztalnánk el a filmet: egész egyszerűen annyira ismerős minden perce, hogy kellemes, bizsergető érzés végig nézni. Főleg, mert nagyon szépen fest a vásznon, a hangulatával a világon semmi gond sincs, és az akciójelenetek is rendben vannak.
Pedig az alapanyaggal ezúttal sem volt gond, hiszen a Hideg nyomon írójának, Dennis Lehane-nek egy újabb könyvéhez fordult, ráadásul a gengszteres műfaj általában jó kiindulási pontnak számít. Azt persze mondanunk sem kell, hogy az 1926-ban, tehát az alkoholtilalom idején játszódó sztori helyszíne Boston, főszereplője pedig maga a rendező: egy katonából lett piti bűnözőt alakít, akiből idővel, a körülmények szerencsétlen és szerencsés összejátszása révén az egyik legmenőbb csempésszé válik.
Persze még véletlenül sem arról van szó, hogy Affleck negatív, vagy legalábbis ellentmondásos figurát írt volna magának. Épp ellenkezőleg, egyértelműen ő a hőse a történetnek, ő az, akit a szerelem és a bosszú hajt, aki segít, ahol tud, és aki leszámol a legnagyobb maffiafőkkel is. Kár, hogy eközben mellőzi a szkript a főhős komolyabb karakterizációját, és az is biztos, hogy némelyik színész (mint például Chris Messina Dionként) sokkal többet tesz hozzá játékával a karakteréhez.
Jellemző módon a folyamatos expozícióhoz Affleck suta narrációt hív segítségül, így próbálva megkedveltetni a karakterét, illetve előre léptetni a történetet. Azt a történetet, mely önmagában sokkal komplexebb, mint amennyi a filmből lejön, hiszen a 2 órás játékidő ellenére is azt vehetjük észre, hogy inkább csak átloholunk a fontosabb pontokon, igazából sehol sem időzünk meg, egy mellékszálas figura sem kap elég mélységet ahhoz, hogy igazából törődjünk vele, illetve a sztoriban betöltött, egyébként fontos szerepével.
Az éjszaka törvényével leginkább az a gond, hogy csak korrekt. Korrekt a történet, korrekt a megvalósítás és korrektek a karakterek, de igazából senki és semmi nem emelkedik ki belőle. Maga a film is élvezhető, leköti az embert, de manapság elvárnánk attól, ami moziba kerül, hogy ennél többet nyújtson. Akkor pedig pláne, ha Affleck úgy gondolta, hogy ebből az alapanyagból forgatja Oscaros filmje után a következőt.
Szóval korrekt végeredmény ide vagy oda, összességében azért csalódás Az éjszaka törvénye. Csalódás, mert nem mert több lenni, mint aminek tűnt már a kezdetekben, és csalódás, mert annyira könnyen kottázható. Igazából ez utóbbi az az aspektusa, ami miatt mégsem marasztalnánk el a filmet: egész egyszerűen annyira ismerős minden perce, hogy kellemes, bizsergető érzés végig nézni. Főleg, mert nagyon szépen fest a vásznon, a hangulatával a világon semmi gond sincs, és az akciójelenetek is rendben vannak.
|
Az éjszaka törvénye (Live By Night)
magyarul beszélő, amerikai gengszterfilm, 128 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Ben Affleck forgatókönyvíró: Ben Affleck operatőr: Robert Richardson zene: Harry Gregson-Williams producer: Ben Affleck Leonardo DiCaprio szereplők: Ben Affleck (Joe Coughlin) Chris Messina (Dion) Sienna Miller (Emma Gould) Zoe Saldana (Graciella Suarez) Brendan Gleeson (Thomas Coughlin) Chris Cooper (Figgis) Elle Fanning (Loretta Figgis) |
