SG.hu·
A zátony - az év egyik legjobbja
Nagy bátorság egyetlen szereplő köré építeni egy egész filmet és még nagyobb a vállalás, ha az az egy színész eddig nem nagyon tett le az asztalra semmit. A zátonnyal azonban megnyíltak a kapuk Blake Lively előtt.
Hogy tetszett A zátony?
Az idei évben eddig is rendesen elárasztottak minket a hollywoodi stúdiók a különböző kéretlen és gyalázatos folytatásokkal (Függetlenség napja: Feltámadás, Jégkorszak 5, Alice Tükörországban), üres látványfilmekkel (WarCraft, X-Men: Apokalipszis) illetve félresikerült rebootokkal (Szellemirtók). Aki valami egyedi szórakozásra vágyott, az maximum a Rendes fickókkal vigasztalódhatott. Szerencsére azonban a nyár végére megérkezett az év egyik legjobb filmje, A zátony.
Az ilyen "one man show"-k általában a főszereplő színészre építenek és ezekre éppen ezért szokás a valamilyen szinten már bizonyított aktorokat leszerződtetni. Miután ezen alkotások többnyire egyetlen helyszínen is játszódnak, még fontosabb hogy a színész képes legyen elvinni a hátán a filmet. A műfaj koronázatlan királya számomra a mai napig A fülke, melyben Colin Farrell nyújtja élete alakítását, de ki kell emelni még a Hold és A számkivetett című filmeket is. Fontos összetevője még az ilyen filmeknek a körülmény, ami miatt egyedül marad a hős. A fülkében ez egy őrült gyilkos, akinek csak a hangját halljuk, de legalább olyan fontos szereplője a filmnek, mint a főhős.
A zátony remekül illeszkedik bele a fenti műfajba. Adott egy gyönyörű és a sztereotípiáknak tökéletesen megfelelő lány, Nancy, aki egy titokzatos tengerpartra tart, amiről édesanyja annyit áradozott neki (bár hogy miért, az nem derül ki). A lány odaérve szörfdeszkájára pattan és élvezi az életet. Azonban egy bálnatetem közelébe érve elindul az élet-halál harc közte és egy hatalmas cápa között. Nancy sebesülten meghúzza magát egy zátonyon, míg a cápa csak a dagályt várja, hogy befejezze amit elkezdett.
A zátony több ponton is elbukhatott volna. Először is ott van a főszereplő. Nem tudom, hogy mi alapján választották ki Lively-t Nancy szerepére, de meg kell emelnem a kalapom a producerek és a rendező előtt. A színésznő egyszerűen tökéletesen hozza az elsőre abszolút unszimpatikus, az összes "jó testű szőke csaj" sztereotípiát felvonultató cicababa karakterét, hogy aztán egy pillanat alatt riadt kislánnyá majd az életéért harcoló amazonná váljon. Lively alakítását látva mi is átéljük a félelmet és szurkolunk is neki.
Szerencsére a karakter küzdelme nem rugaszkodik el a valóságtól, hiszen az összes ötlete érthető és nem mond ellent a fizika törvényeinek sem (tehát nem lesz egy női MacGyver Nancyből). Ráadásul a készítők nagyon okosan adagolták a feszültséget is, hiszen az egész esemény alig pár méterre a parttól, a szabadságtól játszódik, ami azonban a vérengző fenevad miatt Nancy számára elérhetetlen távolság. Emellett ott a kihűlés veszélye, a közelgő dagály és a sebesülés is - ezek tükrében teljesen érthető, hogy miért is nem várja meg a felmentőcsapatot egy helyben a hősnő.
A zátony másik szereplője, a cápa megvalósítása szintén pazar, bár azért akad hibája is. A film háromnegyedében csak mint egy láthatatlan fenyegetés van jelen, azaz alig látni, de mégis érezzük, hogy ott vár valahol a zátony körül. Alkalmanként fel-felbukkan az uszonya és eme megjelenésekkel zseniálisan tartja fent a rendező a rettegést. Azonban a film utolsó negyedére megjelenik a CGI és elindul egy fizikai csata, amiért sajnos kár volt. Feltehetően a stúdióból kérték ezt a részt, hiszen eléggé elüt az addigi történésektől, eseményektől és kissé összecsapottnak is tűnik. Nem azt mondom, hogy nem látványos, de az előzményeket tekintve nem illik bele a filmbe.
És ha már ennyit beszéltem a rendezésről, akkor emeljük ki a nevét annak a férfinak, akinek Lively mellett az egész élményt köszönhetjük és valószínű hatalmas szerepe van abban, hogy nem futott zátonyra a projekt. Jaume Collet-Serra egy igazi zsánerfilmes és már bizonyította, hogy ért a feszültségkeltéshez (Az árva) és nagyon jól oldja meg az egyetlen helyszínen játszódó filmeket (Non-Stop). Itt is zseniálisan adagolja a feszültséget és játszik a félelmünkkel - és nem utolsósorban Lively-ből is kihozza a színésznőt.
Ha már ennyit áradoztam a filmről, azért mindenképpen érdemes megemlíteni a negatívumait is, mert sajnos abból is akad. A film utolsó 5-10 perce a CGI miatt sajnos kicsit ront az összképen, ahogy az erőltetett érzelmi vonalakat is jobb lett volna kihagyni. Néhány jelenetben ugyanis próbál az egyébként rettenetes forgatókönyveket készítő Anthony Jaswinski (Eltűnések a 7. utcában) valamiféle önmegvalósításról és megbocsátásról szóló vonalat is behozni és ezzel úgy tenni, mintha itt nem csupán egy cápa és egy nő közötti harcról lenne szó.
Ezek ellenére A zátony az év egyik legjobbja és igazi felüdülés egy önálló ötleten alapuló, nem folytatásfilmet nézni, melyben senki nem bír szuperképességekkel. A zátony egy okos film, egy emlékezetes thriller, mely megnyitotta a kapukat Lively előtt. Szerencsére a közönség is megtalálta magának a mozit és a hollywoodi mércékkel nézve minimális befektetésből szépen hozott a konyhára, így talán kapunk még pár hasonló mozit.
Az ilyen "one man show"-k általában a főszereplő színészre építenek és ezekre éppen ezért szokás a valamilyen szinten már bizonyított aktorokat leszerződtetni. Miután ezen alkotások többnyire egyetlen helyszínen is játszódnak, még fontosabb hogy a színész képes legyen elvinni a hátán a filmet. A műfaj koronázatlan királya számomra a mai napig A fülke, melyben Colin Farrell nyújtja élete alakítását, de ki kell emelni még a Hold és A számkivetett című filmeket is. Fontos összetevője még az ilyen filmeknek a körülmény, ami miatt egyedül marad a hős. A fülkében ez egy őrült gyilkos, akinek csak a hangját halljuk, de legalább olyan fontos szereplője a filmnek, mint a főhős.
A zátony remekül illeszkedik bele a fenti műfajba. Adott egy gyönyörű és a sztereotípiáknak tökéletesen megfelelő lány, Nancy, aki egy titokzatos tengerpartra tart, amiről édesanyja annyit áradozott neki (bár hogy miért, az nem derül ki). A lány odaérve szörfdeszkájára pattan és élvezi az életet. Azonban egy bálnatetem közelébe érve elindul az élet-halál harc közte és egy hatalmas cápa között. Nancy sebesülten meghúzza magát egy zátonyon, míg a cápa csak a dagályt várja, hogy befejezze amit elkezdett.
A zátony több ponton is elbukhatott volna. Először is ott van a főszereplő. Nem tudom, hogy mi alapján választották ki Lively-t Nancy szerepére, de meg kell emelnem a kalapom a producerek és a rendező előtt. A színésznő egyszerűen tökéletesen hozza az elsőre abszolút unszimpatikus, az összes "jó testű szőke csaj" sztereotípiát felvonultató cicababa karakterét, hogy aztán egy pillanat alatt riadt kislánnyá majd az életéért harcoló amazonná váljon. Lively alakítását látva mi is átéljük a félelmet és szurkolunk is neki.
Szerencsére a karakter küzdelme nem rugaszkodik el a valóságtól, hiszen az összes ötlete érthető és nem mond ellent a fizika törvényeinek sem (tehát nem lesz egy női MacGyver Nancyből). Ráadásul a készítők nagyon okosan adagolták a feszültséget is, hiszen az egész esemény alig pár méterre a parttól, a szabadságtól játszódik, ami azonban a vérengző fenevad miatt Nancy számára elérhetetlen távolság. Emellett ott a kihűlés veszélye, a közelgő dagály és a sebesülés is - ezek tükrében teljesen érthető, hogy miért is nem várja meg a felmentőcsapatot egy helyben a hősnő.
A zátony másik szereplője, a cápa megvalósítása szintén pazar, bár azért akad hibája is. A film háromnegyedében csak mint egy láthatatlan fenyegetés van jelen, azaz alig látni, de mégis érezzük, hogy ott vár valahol a zátony körül. Alkalmanként fel-felbukkan az uszonya és eme megjelenésekkel zseniálisan tartja fent a rendező a rettegést. Azonban a film utolsó negyedére megjelenik a CGI és elindul egy fizikai csata, amiért sajnos kár volt. Feltehetően a stúdióból kérték ezt a részt, hiszen eléggé elüt az addigi történésektől, eseményektől és kissé összecsapottnak is tűnik. Nem azt mondom, hogy nem látványos, de az előzményeket tekintve nem illik bele a filmbe.
És ha már ennyit beszéltem a rendezésről, akkor emeljük ki a nevét annak a férfinak, akinek Lively mellett az egész élményt köszönhetjük és valószínű hatalmas szerepe van abban, hogy nem futott zátonyra a projekt. Jaume Collet-Serra egy igazi zsánerfilmes és már bizonyította, hogy ért a feszültségkeltéshez (Az árva) és nagyon jól oldja meg az egyetlen helyszínen játszódó filmeket (Non-Stop). Itt is zseniálisan adagolja a feszültséget és játszik a félelmünkkel - és nem utolsósorban Lively-ből is kihozza a színésznőt.
Ha már ennyit áradoztam a filmről, azért mindenképpen érdemes megemlíteni a negatívumait is, mert sajnos abból is akad. A film utolsó 5-10 perce a CGI miatt sajnos kicsit ront az összképen, ahogy az erőltetett érzelmi vonalakat is jobb lett volna kihagyni. Néhány jelenetben ugyanis próbál az egyébként rettenetes forgatókönyveket készítő Anthony Jaswinski (Eltűnések a 7. utcában) valamiféle önmegvalósításról és megbocsátásról szóló vonalat is behozni és ezzel úgy tenni, mintha itt nem csupán egy cápa és egy nő közötti harcról lenne szó.
Ezek ellenére A zátony az év egyik legjobbja és igazi felüdülés egy önálló ötleten alapuló, nem folytatásfilmet nézni, melyben senki nem bír szuperképességekkel. A zátony egy okos film, egy emlékezetes thriller, mely megnyitotta a kapukat Lively előtt. Szerencsére a közönség is megtalálta magának a mozit és a hollywoodi mércékkel nézve minimális befektetésből szépen hozott a konyhára, így talán kapunk még pár hasonló mozit.
|
A zátony (The Shallows) színes, amerikai filmdráma, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Jaume Collet-Serra Forgatókönyvíró: Anthony Jaswinski Zene: Marco Beltrami Producer: Lynn Harris Vágó: Joel Negron Blake Lively (Nancy) Óscar Jaenada (Carlos) Sedona Legge (Chloe) |
