SG.hu·
Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
Visszatértek a teknőcök és szerencsére ezúttal már élvezetesebb kalandot hoztak magukkal, mint pár éve, de azért bőven akadnak hiányosságai.
Hogy tetszett a Tini nindzsa tekn?cök: El? az árnyékból?
A Tini nindzsa teknőcök 2014-ben tért vissza a mozikba Michael Bay produceri felügyelete alatt és bár sokan alapból kétkedve fogadták a négyes feltámasztását, mégis érdemes volt várni rá, hiszen egy nagyon szórakoztató és persze látványos filmet kaptunk. A siker nem is maradt el, robbantak a Tini nindzsa teknőcök és ezzel meg is alapozták a folytatást. A második részben rendezőcsere történt és Jonathan Liebesman helyét Dave Green vette át és ezzel egyébként kellemesebbé is tették a filmet.
Az alaptörténet szerint a négy teknőc testvér, Donatello, Raffaello, Michelangelo és Leonardo továbbra is Szecska mester társaságában tengetik a napjaikat, ám éjszakánként nyakukba veszik a várost, hogy a Fürge Láb banda tagjaira vadásszanak - vagy éppen egy kosármeccset nézzenek meg élőben. Az események pedig beindulnak, mikor Zúzót kiszabadítják rabságából és belép a képbe Krang is, aki a teknőcök ős-ellenségével karöltve próbálja meghódítani a Földet. Mindehhez át akarja hozni egy másik dimenzióból a Halálcsillagra hajazó eszközét, a Technodrome-ot, amivel végzetes csapást mérhetne az emberiségre.
Igen, persze, nem Oscar-díjas a sztori de egy Tini nindzsa filmtől mit is várna egy rajongó? Ettől függetlenül látszik a fejlődés az első részhez képest, hiszen míg elsőre be kellett mutatni a hősöket a világnak (hátha valaki most találkozik velük először), addig most már lehet a valódi problémákra koncentrálni. A négy nindzsa ugyanis valóban tini és egyre nehezebben dolgozzák fel azt, hogy kénytelenek elszigetel élni, miközben az emberek karnyújtásnyira élik az életüket. Ráadásul felbukkan az emberré válás lehetősége is, ami megbomlasztja a csapatot.
Megan Fox karakterét azért érdemes kiemelni, mert szegény "színésznő" ismét csak és kizárólag azért van jelen a filmben, hogy a férfi nézők csorgathassák a nyálukat. A képregényekben szereplő April O'Neil rendelkezett szürkeállománnyal és nem csak úgy sodródott az árral és várta, hogy a nindzsák vagy a hokimaszkos barátja megmentse. És ha már szóba került Casey Jones, akkor térjünk rá most ki. Stephen Amell nem volt rossz választás, szimplán csak amolyan semmilyen lett a karakter. Egy komolyabb harca van, aztán nagyjából ennyi.
Most pedig jöjjön a film négy remek karaktere. Először nagy meglepetésre Will Arnett karaktere, Vernon Fenwick nagy változáson ment át és egyértelműen ő kapta a legmókásabb pillanatokat a filmben. De a másik telitalálat a két idióta, Rocksteady és Beebop, akik aztán tényleg igazi őstulkok. Már emberi formájukban sem veszélyezteti őket az agydaganat veszélye, de az átalakulásuk után minden, a vásznon töltött pillanatuk nevetésre ösztönzi az embert. Végül pedig Krang, aki alig van jelen, de akkor szintén kellemesen mosolygunk. És talán ez egy kicsit baj is, hiszen a fenyegetést mint olyat nem érezzük, Krang túl mókás ahhoz, hogy komolyan vegyük az invázióját.
A helyzet az, hogy bármennyit is változtattak a rendező és a stáb összeállításán, a film minden egyes percén érezni Michael Bay kéznyomát. Láthatóan az élő szereplőkkel nem tud mit kezdeni Green, de a teknőc nindzsákat és a többi CGI-karaktert jól kezeli. A számítógépes alakok kaptak mélységet, átérezhetjük a tinik problémáit és szurkolunk is nekik, hogy sikerrel vegyék az akadályokat. Emellett pedig a látvány ismét pazar és éppen ezért nagyon tudom ajánlani minden olyan moziba járó számára, aki szeretne kikapcsolni és megnézni egy látványos filmet.
Persze holnap már nem emlékszünk rá, hogy most egy bizonyos jelenet a második részben volt vagy az elsőben, de ilyen egy tipikus popcorn-mozi: adott pillanatban élvezzük, aztán éljük tovább az életünket. Az pedig, hogy harmadszor is visszatérnek-e a teknőcök az nagy kérdés, hiszen az Elő az árnyékból már nem szerepelt olyan jól, mint elődje, sem a klasszánál sem pedig a kritikusoknál.
Az alaptörténet szerint a négy teknőc testvér, Donatello, Raffaello, Michelangelo és Leonardo továbbra is Szecska mester társaságában tengetik a napjaikat, ám éjszakánként nyakukba veszik a várost, hogy a Fürge Láb banda tagjaira vadásszanak - vagy éppen egy kosármeccset nézzenek meg élőben. Az események pedig beindulnak, mikor Zúzót kiszabadítják rabságából és belép a képbe Krang is, aki a teknőcök ős-ellenségével karöltve próbálja meghódítani a Földet. Mindehhez át akarja hozni egy másik dimenzióból a Halálcsillagra hajazó eszközét, a Technodrome-ot, amivel végzetes csapást mérhetne az emberiségre.
Igen, persze, nem Oscar-díjas a sztori de egy Tini nindzsa filmtől mit is várna egy rajongó? Ettől függetlenül látszik a fejlődés az első részhez képest, hiszen míg elsőre be kellett mutatni a hősöket a világnak (hátha valaki most találkozik velük először), addig most már lehet a valódi problémákra koncentrálni. A négy nindzsa ugyanis valóban tini és egyre nehezebben dolgozzák fel azt, hogy kénytelenek elszigetel élni, miközben az emberek karnyújtásnyira élik az életüket. Ráadásul felbukkan az emberré válás lehetősége is, ami megbomlasztja a csapatot.
Megan Fox karakterét azért érdemes kiemelni, mert szegény "színésznő" ismét csak és kizárólag azért van jelen a filmben, hogy a férfi nézők csorgathassák a nyálukat. A képregényekben szereplő April O'Neil rendelkezett szürkeállománnyal és nem csak úgy sodródott az árral és várta, hogy a nindzsák vagy a hokimaszkos barátja megmentse. És ha már szóba került Casey Jones, akkor térjünk rá most ki. Stephen Amell nem volt rossz választás, szimplán csak amolyan semmilyen lett a karakter. Egy komolyabb harca van, aztán nagyjából ennyi.
Most pedig jöjjön a film négy remek karaktere. Először nagy meglepetésre Will Arnett karaktere, Vernon Fenwick nagy változáson ment át és egyértelműen ő kapta a legmókásabb pillanatokat a filmben. De a másik telitalálat a két idióta, Rocksteady és Beebop, akik aztán tényleg igazi őstulkok. Már emberi formájukban sem veszélyezteti őket az agydaganat veszélye, de az átalakulásuk után minden, a vásznon töltött pillanatuk nevetésre ösztönzi az embert. Végül pedig Krang, aki alig van jelen, de akkor szintén kellemesen mosolygunk. És talán ez egy kicsit baj is, hiszen a fenyegetést mint olyat nem érezzük, Krang túl mókás ahhoz, hogy komolyan vegyük az invázióját.
A helyzet az, hogy bármennyit is változtattak a rendező és a stáb összeállításán, a film minden egyes percén érezni Michael Bay kéznyomát. Láthatóan az élő szereplőkkel nem tud mit kezdeni Green, de a teknőc nindzsákat és a többi CGI-karaktert jól kezeli. A számítógépes alakok kaptak mélységet, átérezhetjük a tinik problémáit és szurkolunk is nekik, hogy sikerrel vegyék az akadályokat. Emellett pedig a látvány ismét pazar és éppen ezért nagyon tudom ajánlani minden olyan moziba járó számára, aki szeretne kikapcsolni és megnézni egy látványos filmet.
Persze holnap már nem emlékszünk rá, hogy most egy bizonyos jelenet a második részben volt vagy az elsőben, de ilyen egy tipikus popcorn-mozi: adott pillanatban élvezzük, aztán éljük tovább az életünket. Az pedig, hogy harmadszor is visszatérnek-e a teknőcök az nagy kérdés, hiszen az Elő az árnyékból már nem szerepelt olyan jól, mint elődje, sem a klasszánál sem pedig a kritikusoknál.
|
Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból (Teenage Mutant Ninja Turtles: Out of the Shadows) színes, amerikai akció-vígjáték, 2016 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Dave Green Forgatókönyvíró: Josh Appelbaum Operatőr: Lula Carvalho Producer: Michael Bay Vágó: Bob Ducsay Alan Ritchson (Raffaello) Noel Fisher (Michelangelo) Johnny Knoxville (Leonardo) Jeremy Howard (Donatello) Tony Shalhoub (Szecska mester) Megan Fox (April O'Neil) Stephen Amell (Casey Jones) Brian Tee (Zúzó) |
