SG.hu·
Magyar mozifilmek 2016 első felében
Minőség szempontjából ismét remek félévet zárt a magyar film, bár igazán nagy sikert csak egy hazai alkotás aratott 2016-ban, A Lovasíjász.
Hány magyar filmet láttál moziban idén?
Az elmúlt két évben egy szavunk sem lehet a magyar filmek színvonalára, hiszen nem csak nagyon jó átlagszintet produkáltak a hazai alkotások, hanem több, kiemelkedő darab is mozikba került. Nyilán a Saul fia érdemeit nem kell méltatni, a több, mint negyedmilliós nézőszám, illetve az Oscar-díj önmagáért beszél. De mellette még olyan, tényleg jól sikerült hazai alkotásokat láthattunk, mint többek között a Liza, a rókatündér, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, az Utóélet vagy a Veszettek. Arról nem is beszélve, hogy a Drifter révén egy, a közönség körében is magas tetszési indexnek örvendő dokumentumfilmet is láthattunk (mely Ricsit, az egyszerű vidéki srácot mutatja be, aki rally-versenyző akar lenni.) És mindezek mellett még a tévében is olyan jó filmek kerültek bemutatásra, mint a Félvilág, vagy korábban A vizsga.
A gond csak az, hogy a magyar filmek zöme továbbra is csak szűk közönséghez jut el, mondhatni egy 22-es csapdájának lehetünk szemtanúi. Ugyanis akik a korábbi években néztek magyar filmeket, amikor némiképp lejtőn voltunk (és mégis születtek olyan alkotások, mint például A nyomozó), továbbra is megnézik, és elismerik azokat, amikor rá szolgálnak az elismerésre. Míg azok, akik már régebben sem nézték a magyar filmeket, s közben nagy hangon szidták őket (sokszor jogosan, de mindenképp látatlanban, vagy egy-két gagyi, kommersz film nézését követő tapasztalat révén, általánosítva), továbbra sem nagyon néznek. Így ők azok, akik kimaradnak ebből a felfelé ívelő szakaszból, miközben fogalmuk sincs arról, hogy milyen jó alkotások is születnek itthon - és abban a hiszemben élnek, hogy a színvonal a béka feneke alatt van.
Látatlanban mondjuk, hogy ha valakit érdekel a magyar filmekhez való általános hozzáállás, érdemes megnézni a mellékelt szavazások eredményét. Vagy elmerengeni azon, hogy a május végéig bemutatott hét magyar filmet mennyen nézték meg összesen - nagyjából fele annyian, mint Robert De Niro és Zac Efron recskázós komédiáját, a Nagyfater elszabadult. (Azt mindenki döntse el magának, hogy ebből az következik-e, hogy a magyar filmeket nézték kevesen, vagy a perverz tatát sokan.)
Az idei első (majdnem teljes) félév legsikeresebb hazai premierje A Lovasíjász című dokumentumfilm volt, ami sajátos forgalmazási stratégia mellett, szép lassan felfuttatva ért el 80 908 nézőig - öröm, hogy egy bizonyos réteget kifejezetten megmozgatott, s a hájp még mindig nem ülepedett le, talán a százezer néző is meglesz. Más kérdés, hogy bár a készítők szándéka abszolút pozitív és tiszteletreméltó (még több ilyet kérnénk!), maga a film nagyon sok sebből vérzik, jobb rendezővel, és a rendező produceri közreműködésével a végeredmény sokkal, de sokkal jobb lehetett volna.
Az év eddigi második legsikeresebb magyar filmes premierje a Kern András, kevéssé értékelhető, Gondolj rám című valamije lett 28 379 nézővel, de abban azért bízhatunk, hogy a Till Attila által rendezett, nagyon, nagyon pozitív meglepetést szállító, kerekes székes gengszterkedés, a jelenleg 22 149 nézővel álló Tiszta szívvel előzni fog idővel. Mindenképp az év szomorú szenzációja, hogy a zsánerfilm-mentes magyar valóságban a nézők még egy időutazós scifinek sem adtak esélyt, a Hurok című, kifejezetten élvezetes filmet május végéig csak 14 762-en látták, pedig, ha volt hazai premier, ami bejött volna a fiataloknak, akkor az Madarász Isti filmje. És ezzel a szerepléssel lehet, hogy keresztet is vethetünk a természetfeletti megoldásokkal operáló magyar filmekre.
A tavaly a tévében több, mint százezer nézőt szakító Félvilág magas minősége nem ért minket meglepetésként, más kérdés, hogy a közönséget moziban már nem érdekelte a századeleji bűnügyi történet, mindössze 5 823-an adtak ki rá pénzt. A toplistára még egy dokumentumfilm, a Vad Kunság: A Puszta rejtett élete is felkerült, melyet eddig nagyjából 3 500 néző látott a mozikban - csak ismételni tudjuk magunkat, kifejezetten jól sikerült filmről van szó, melyet a a Vad Magyarország társ-operatőre és a Vad Szigetköz rendezője, Mosonyi Szabolcs készített. A lista végén egy friss, de azonnal bukó hazai premier található, Fliegauf Benedek új filmje, a Liliom ösvény, amiről még csak 940 néző tudja, hogy jól sikerült - és igen, ezt nem unalmas ismételgetni.
Tehát idén az eddigi hét hazai premierből mindössze egy filmet felednénk el legszívesebben, a többi vagy jó lett, vagy kifejezetten korrekt. Ez azért nem rossz arány. Más kérdés, hogy minderről nagyon kevesen értesülhettek első kézből.
A gond csak az, hogy a magyar filmek zöme továbbra is csak szűk közönséghez jut el, mondhatni egy 22-es csapdájának lehetünk szemtanúi. Ugyanis akik a korábbi években néztek magyar filmeket, amikor némiképp lejtőn voltunk (és mégis születtek olyan alkotások, mint például A nyomozó), továbbra is megnézik, és elismerik azokat, amikor rá szolgálnak az elismerésre. Míg azok, akik már régebben sem nézték a magyar filmeket, s közben nagy hangon szidták őket (sokszor jogosan, de mindenképp látatlanban, vagy egy-két gagyi, kommersz film nézését követő tapasztalat révén, általánosítva), továbbra sem nagyon néznek. Így ők azok, akik kimaradnak ebből a felfelé ívelő szakaszból, miközben fogalmuk sincs arról, hogy milyen jó alkotások is születnek itthon - és abban a hiszemben élnek, hogy a színvonal a béka feneke alatt van.
Látatlanban mondjuk, hogy ha valakit érdekel a magyar filmekhez való általános hozzáállás, érdemes megnézni a mellékelt szavazások eredményét. Vagy elmerengeni azon, hogy a május végéig bemutatott hét magyar filmet mennyen nézték meg összesen - nagyjából fele annyian, mint Robert De Niro és Zac Efron recskázós komédiáját, a Nagyfater elszabadult. (Azt mindenki döntse el magának, hogy ebből az következik-e, hogy a magyar filmeket nézték kevesen, vagy a perverz tatát sokan.)
Az idei első (majdnem teljes) félév legsikeresebb hazai premierje A Lovasíjász című dokumentumfilm volt, ami sajátos forgalmazási stratégia mellett, szép lassan felfuttatva ért el 80 908 nézőig - öröm, hogy egy bizonyos réteget kifejezetten megmozgatott, s a hájp még mindig nem ülepedett le, talán a százezer néző is meglesz. Más kérdés, hogy bár a készítők szándéka abszolút pozitív és tiszteletreméltó (még több ilyet kérnénk!), maga a film nagyon sok sebből vérzik, jobb rendezővel, és a rendező produceri közreműködésével a végeredmény sokkal, de sokkal jobb lehetett volna.
Az év eddigi második legsikeresebb magyar filmes premierje a Kern András, kevéssé értékelhető, Gondolj rám című valamije lett 28 379 nézővel, de abban azért bízhatunk, hogy a Till Attila által rendezett, nagyon, nagyon pozitív meglepetést szállító, kerekes székes gengszterkedés, a jelenleg 22 149 nézővel álló Tiszta szívvel előzni fog idővel. Mindenképp az év szomorú szenzációja, hogy a zsánerfilm-mentes magyar valóságban a nézők még egy időutazós scifinek sem adtak esélyt, a Hurok című, kifejezetten élvezetes filmet május végéig csak 14 762-en látták, pedig, ha volt hazai premier, ami bejött volna a fiataloknak, akkor az Madarász Isti filmje. És ezzel a szerepléssel lehet, hogy keresztet is vethetünk a természetfeletti megoldásokkal operáló magyar filmekre.
A tavaly a tévében több, mint százezer nézőt szakító Félvilág magas minősége nem ért minket meglepetésként, más kérdés, hogy a közönséget moziban már nem érdekelte a századeleji bűnügyi történet, mindössze 5 823-an adtak ki rá pénzt. A toplistára még egy dokumentumfilm, a Vad Kunság: A Puszta rejtett élete is felkerült, melyet eddig nagyjából 3 500 néző látott a mozikban - csak ismételni tudjuk magunkat, kifejezetten jól sikerült filmről van szó, melyet a a Vad Magyarország társ-operatőre és a Vad Szigetköz rendezője, Mosonyi Szabolcs készített. A lista végén egy friss, de azonnal bukó hazai premier található, Fliegauf Benedek új filmje, a Liliom ösvény, amiről még csak 940 néző tudja, hogy jól sikerült - és igen, ezt nem unalmas ismételgetni.
Tehát idén az eddigi hét hazai premierből mindössze egy filmet felednénk el legszívesebben, a többi vagy jó lett, vagy kifejezetten korrekt. Ez azért nem rossz arány. Más kérdés, hogy minderről nagyon kevesen értesülhettek első kézből.