Informatika és tudomány

Szekeres Viktor

Kiakadt az Egyiptom istenei rendezője

Alex Proyasnak nem tetszenek az Egyiptom istenei kritikái.

Alex Proyas, az Egyiptom istenei rendezője két Facebook-bejegyzésben ment neki legújabb filmjét, az Egyiptom isteneit kritizálóknak. Az egyébként egyiptomi születésű rendező, aki az elmúlt tíz évben mindössze egy filmet rendezett a mostanin kívül, korábban olyan alkotásokkal alapozta meg hírnevét, mint A holló, a Dark City vagy a Garázsrock, ezt követték tőle olyan nagyszabású stúdiófilmek, mint az Én, a robot, vagy a Képlet.

Proyas bejegyzései rögtön azzal kezdi, hogy nem azzal van gondja, hogy negatív kritikát kap a filmje, hiszen ezt megszokta, és nem is nagyon foglalkozik ilyesmivel. Annál nagyobb gond szerinte az a jelenség, amit tapasztalt, miszerint a kritikák egy része mintha azt visszhangozná vissza, amit a közvélemény hallani akar, s e téren egyfajta konszenzus-kritizálás alakult volna ki filmje kapcsán. Igaz, amikor erről ír a rendező, szerencsétlen módon egy kalap alá vonja az összes kritikust is, azokat nevezve bátornak, akik pozitívan mertek írni filmjéről.

Proyas röviden a filmje szereposztását ért vádakra is kitér, hogy miért egy skót és egy dán színész alakítja a két főszereplőt, valamint leírja, hogy neki igazából csak a rajongók véleményei nyomnak bármit is a latban. A kérdés csak az, hogy miért olvasni a rajongók részéről is zömében inkább negatív kommenteket az Egyiptom isteneiről?

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Axlkenobi #16
    Először is, bár ízlések és pofonok, valamint szerintem Alex Proyas remek rendező (A Holló, a Dark City és a Képlet szerintem nagyszerű filmek), de az Egyiptom Istenei nagyon gyenge lett. A történet nagyon felszínes, túlságosan kapkodó, a karakterek is súlytalanok, a 127 perces játékidőt agyonnyomja az akciódömping és nincs idő semmi másra, ezt meg csak tetézi, hogy nagyon sok helyen a trükkök és az effektek meglepően gyenge színvonalat ütnek meg. Ebből az alapötletből klasszisokkal nagyobb és jobb filmet ki lehetett volna hozni.

    Másrészt viszont Proyasnak nagyon sok mindenben igaza van a kritikusokkal (és a nézőkkel) kapcsolatban is. Egyrészt, ma már olyan korban élünk, ahol mindenki "blogger", mindenki rohadtul ért mindenhez, sokkal jobban is, mint azok, akik az adott dolgot éppen művelik. Hazánk is élen jár az armadányi fizikus, matematikus, kritikus, művészettörténész, politikus felmutatásában. Csoda, hogy nem mi irányítjuk a világot, hiszen az internetet olvasva rádöbbenhetünk, hogy gyakorlatilag csakis forradalmi géniuszok vesznek körbe minket.

    Természetesen ez a filmekkel kapcsolatban is így van, elég csak az index, az sg, vagy olyan filmekkel kapcsolatos blogok, mint a geekz vagy az aeonflux írásait olvasni, a Puzsérokról, Szirmaikról már nem is beszélve. Az úgynevezett "hivatásos" kritikusok pedig semmivel nem többek, vagy különbek ennél. Ahogy lentebb írta valaki, valóban él az a gondolkodásmód, hogy sikk szidni vagy az egekig magasztalni valamit, függetlenül attól, hogy valóban jó-e, vagy rossz, ráadásul ez összhangban van azzal, hogy mind a nézők, mind a kritikusok valami hihetetlen módon képmutatóak tudnak lenni, hiszen kollektíven istenítenek valamit azért, amiért egy másik filmet már ostoroznak.

    Vegyünk néhány példát, különböző dolgokban:
    - Manapság mást sem olvasni az interneten, hogy "fos, szar Hollywood, sehol egy eredeti ötlet, nincs semmi újdonság" stb, stb. Aztán amikor jön egy legendás filmsorozat új epizódja és mer kreatív, újító módon közelíteni (Star Wars előzmény trilógia, Indiana Jones 4, Die Hard 4) akkor máris jön a végeérhetetlen sírás, hogy "jaj, megerőszakolták a gyerekkorunkat, vége az életünknek, miért nem lehet minden ugyan olyan?!". És ugye ide jön az "új" Star Wars film, ami gyakorlatilag az Új Remény feldolgozása, mellőz minden kreativitást, ötletet, az egész csak egy retró-cunami, és ez a film döntögeti a bevételi rekordokat és elképesztő pozitív kritikákat kap. De sírjunk csak az újdonság és az ötletek hiánya miatt.
    - A másik legjobb, mikor kritikák és nézői vélemények zengenek attól, hogy egy film lapos, nulla a történet, a karakterek teljesen egydimenziósak. És akkor ott van egy agyonsztárolt, egekig magasztalt Mad Max, aminek nincs története, nincsenek karakterei, az egész egyetlen autósüldözés, de hirtelen a nulla történet és a dimenziók nélküli karakterek valahogy már nem is problémák.
    - A végtelen sírás a digitális trükkök miatt, hogy brühühü, ebben meg abban a filmben (Star Wars előzmények, TransFormers stb.) mennyi a CGI és ez milyen csúnya dolog, bezzeg az Avatár, aminek alsó hangon a 80%-a tisztán animációs film volt, valahogy már megint nem volt probléma, ahogy Az Ébredő Erő esetében sem a kilométeres zöld és kék vásznak.

    És itt kijön, hogy mennyire képmutatóak ezek az emberek. Mert mikor szétszednek valamit adott szempontból, a következő filmet, amit viszont trendi szeretni, ott megfeledkeznek ugyanekkora, vagy akár jóval nagyobb hibákról is. Vegyük 2012-ből Nolan harmadik Batman-moziját (A Sötét Lovag: Felemelkedés) és Sam Mendes agyonsztárolt Skyfall című Bond-filmjét. Előbbinél az élőfába is belekötöttek, olyan dolgokat róttak fel hibának, ami szimplán csak egy "offscreen" történés volt, utóbbinál viszont az egész történet ostoba és buta logikátlansága sem számított ahhoz, hogy jaj de zseniális film legyen. Hangsúlyoznám, utóbbi két film esetében főleg a nézők voltak rendkívül képmutatóak, kevésbé a kritikusok, de őket sem kellett félteni.

    A Proyas által is említett csordaszellem tehát rendkívül jól kézzelfogható ezeknél a dolgoknál, ahogy valóban igaza van abban is, hogy a kritikusok és önjelölt kritikusok is mind kiszolgálják a tömegek véleményét, vagy azt mondják amit a többség hallani akar. Említhetnénk itt akár a Marvel Mozis Univerzum termékeit is (szándékosan nem filmet írok, mert egy-két kivételtől eltekintve azok csak termékek), melyeket zabál a közönség, a műértők pedig kötelességtudóan ajnároznak, a megfelelési vágytól hajtva. De kérdem én: aki látta az Egyiptom Isteneit, az mivel butább, rosszabbul megírt film, mint egy Vasember 2? Semmivel, de nézzük meg a kritikai vagy a nézői viszonyulást a két mozihoz. És igen, itt manapság valóban divat már előre eldönteni, hogy ez szar lesz (Terminátor Genisys, Egyiptom Istenei), vagy az év egyik legjobbja (Star Wars 7, akármelyik Marvel, stb, stb.), függetlenül attól, hogy láttuk e azt a rohadt filmet vagy sem. Példának vegyük Zalaba Ferencet, az aeonflux majd a honi IGN kritikusát, aki előre eldöntötte Alien-rajongóként, hogy a Prométheusz az év filmje és ő, aki semmikért szedett ízekre más alkotásokat, itt a legostobább butaságokat is azzal magyarázta, hogy az "misztikus", meg "mindfuck" és ez csak egy kiragadott példa a kritikusi és nézői felfogásból, ami ma uralkodik.

    Úgyhogy igen, az Egyiptom Istenei középszerű, gyenge film, ami nem tudta teljesíteni az elvárásokat sem az alkotója ambícióit, de attól még Alex Proyasnak a kritikusokkal kapcsolatban igaza van.
  • Cyberdog #15
    Mit vártál? istenekről szól. Ennél kisebb logikátlanság már fel sem tűnik. :)
    Utoljára szerkesztette: Cyberdog, 2016.03.02. 22:50:19
  • kissssss #14
    francot lett az jó... akkora nagy logikátlanságok vannak benne hogy az már röhej kategória....
  • gombabácsi #13
    na meg ebben benne van az is, hogy ki kell kiáltani valamit gigajónak és gigaszarnak. szenzáció! bulvár!
  • asgh #12
    Szerintem nem érted a különbséget a kritika és a vélemény között.

    Lehet egy kritikát szeretni vagy nem szeretni, egyetérteni vele vagy nem, de kell lennie egy olyan szakmai megalapozottságnak, ami alapján akkor is elfogadod, hogy túlmutat az átlag facebook-os fingreszelésen, ha alapjaiban nem értesz vele egyet. Azért, mert a mű megitélését szakmai alapon, és mindenek előtt kiterjedt ismeretek alapján végzi.

    Na most a netes fikahuszárok közös jellemzője (és vastagon ide tartozik az sg.hu film rovata is), hogy a filmtörténetből még a kötelező darabokat sem ismerik, kb. annyit tudnak a kritizált műről, ami a marketing anyagok és a bulvár hirek alapján elérhető, átfogó ismeretük nem hogy az adott műfajról, de úgy általában a filmművészertől sincs.

    Egy valamilyük van: véleményük.

    Csakhogy a vélemény olyan, mint a mellbimbó: mindenkinek van, de nem mindenkié érdekes.
    Hogyan próbálnak tehát hitelt adni a szavuknak?
    Úgy, hogy "velünk van <-> ellenünk van" táborra osztják a nézőket, és aki nincs velük, az ugyebár a hülye. Ha pedig félinformációk alapján kialakul egy filmmel szemben valamiféle tömeges előitélet, akkor úsznak az árral, mert minél több a "velünk van", annál könnyebb az ellenvéleményt lehülyézni.
  • Csacsis #11
    SW7-et nem szidni, az Jó lett!
    Ellentétben a Hobbittal.
    Olvastam a könyvet, ami nagyon jó. A film az katasztrófa lett.
    Gyűrűk urából viszont a film teljesen jó, még akkor is, ha nem minden ponton passzol a könyvel és kimaradt belőle néhány fejezet. (Bár a Szarumános rész befejezését elbaltázták, könyvbe óriási poén van ezzel kapcsolatban)
  • gombabácsi #10
    haha lemming effektus, egész jó kifejezés :)
  • gombabácsi #9
    ja és a kritikusok! a nagy részük a csordaszellem fő szolgája és létrehozója, nyilván üzleti érdekekből.
    de simán szavazat vásárlással is el lehet dönteni a dolgokat, pl imdb szavazat vásárlásokkal. de egyre kevésbé van erre szükség, mert a csordaszellem mindennél erősebb.
  • gombabácsi #8
    a csordaszellem lényege hogy az emberek olyan véleményt keresnek amiről úgy látják hogy a legtöbben képviselik. ez egy új alkotás esetén még nem fix hogy mi is, jó, vagy rossz. de aztán kezd átlendülni és onnantól maximálisra erősödik a jó, vagy a rossz. az egyén azért hisz a csordaszellemben, mert így úgy érzi sok barátja van, sokan egyetértenek vele. ezért alakul ki az, hogy mindenről legyen eldöntve hogy brutál jó vagy brutál szar - a két szélsőség. magyarul a csordaszellemben hívő tömegemberek önmaguk építik fel a csordaszellemet, aminek aztán kritikátlan követői is lesznek.
    persze ez a téma akkora brutál tabu hogy nulla esély van rá hogy szélesebb körökben megértik és felismerik a jelenséget.
  • gombabácsi #7
    "miszerint a kritikák egy része mintha azt visszhangozná vissza, amit a közvélemény hallani akar, s e téren egyfajta konszenzus-kritizálás alakult volna ki filmje kapcsán"

    jaj mamám, ilyen idősen szembesül egy rendező a csordaszellemmel? ez fantasztikus...
További bejegyzések a fórumban...