Szekeres Viktor
Norm, az északi
Úgy tűnik, hogy szerencsétlen Rob Schneider még egy ártatlan animációs filmet is képes elátkozni.
Hogy tetszett a Norm, az északi?
Manapság döbbenetes minőséget képesek előállítani a hollywoodi animációs műhelyekben, mind grafika, mind kreatív történetmesélés tekintetében. És mindebben az a legérdekesebb, hogy a most moziba kerülő animációkat 3-4 éve kezdték el készíteni, vagyis azok, amiken jelenleg dolgoznak, lehet, hogy csak 2019-ben lesznek széles körben láthatóak, amikorra lehet, hogy újabb szintet fog lépni a műfaj. Azonban mindig akadnak olyan "rajzolt" alkotások, amelyek láttán az ember értetlenkedve széttárja karjait.
A Norm, az északiról egy gyereknek elég annyit tudni, hogy egy jegesmedvés animációs film. A felnőttek számára pedig annyi plusz információt tartogatnánk, hogy a főhős (aki egyébként trónörökös) nem éppen tipikus jegesmedve, hiszen vadászás helyett inkább táncol és az emberek nyelvén beszél. Utóbbi képessége pedig kifejezetten jól jön, amikor a gonoszember rá akarja tenni a kezét társai élőhelyére. Fel is kerekedik, hogy pár rágcsáló társával leszámoljon az illetővel. New York városában.
A gondok ott kezdődnek, hogy a film már az első percekben totálisan érthetetlen módon elkezdi megutáltatni a nézővel a főhősét. Annak ellenére, hogy a rajzolt jegesmedvéket sokszor szoktuk cukinak tartani, Normból hiányzik minden báj, majd minden szinten irritáló a karakter. És ezen a mellé kirendelt vicces mellékfigurák sem sokat tudnak segíteni, ugyanis ők, bár jóval aranyosabbak, de nem viccesek. Kivéve azoknak, akik az ismétlődő altesti poénokért vannak oda.
Sajnos a cselekmény sem nagyon tudja ellensúlyozni a karakterek által keltett negatív hatást, ugyanis elég véletlenszerűre és logikátlanra sikeredett, mindössze pár ötletet halmoztak egymásra az alkotók. A klisés megoldásoknak és a fent említett hiányosságoknak köszönhetően a néző képtelen együtt élni a szereplőkkel, szorítani pedig pláne nem fog értük, hiszen nem érdemlik meg.
Animáció filmes kritikáknál általában mindig érdemes leírni, hogy hiába véli a szerző mélyen átlag alattinak a produktumot, a megfelelő korosztályba tartozó gyerekek minden bizonnyal nagyon fogják élvezni a filmet. Ez természetesen, hiszen nekik sokszor bőven elég, ha valami elég színes és gyakran mozog a vásznon. Nem véletlen, hogy az elmúlt év majd két tucat hazai animációs premierjét, még a műanyag Barbie-mozifilmet is (az értelmezhetetlen félresikerült Dinó-tesó kivételéve) nyugodt szívvel lehetett ajánlani a lurkóknak. És igen, a Norm, az északival is ez a helyzet.
Más kérdés, hogy ez a film szinte biztos, hogy nem 3-4 éves gyártási folyamat eredménye, annyira összecsapott és klisés. Sem az animáció nem emlékezetes, sem a szinkronhangok nem tesznek hozzá sokat, az ezer másik filmből lenyúlt elemeket és abszolút ihletetlen módon alkalmazott elemekről nem is beszélve. Azzal pedig nincs baj, hogy kissé környezettudatos, de kisgyerek legyen a talpán, aki a megfelelő, 6-8 éves korosztályba tartozva ki tudja hámozni a készítők által sulykolt üzenetet a filmből. Így pedig semmi értelme az egésznek...
A Norm, az északiról egy gyereknek elég annyit tudni, hogy egy jegesmedvés animációs film. A felnőttek számára pedig annyi plusz információt tartogatnánk, hogy a főhős (aki egyébként trónörökös) nem éppen tipikus jegesmedve, hiszen vadászás helyett inkább táncol és az emberek nyelvén beszél. Utóbbi képessége pedig kifejezetten jól jön, amikor a gonoszember rá akarja tenni a kezét társai élőhelyére. Fel is kerekedik, hogy pár rágcsáló társával leszámoljon az illetővel. New York városában.
A gondok ott kezdődnek, hogy a film már az első percekben totálisan érthetetlen módon elkezdi megutáltatni a nézővel a főhősét. Annak ellenére, hogy a rajzolt jegesmedvéket sokszor szoktuk cukinak tartani, Normból hiányzik minden báj, majd minden szinten irritáló a karakter. És ezen a mellé kirendelt vicces mellékfigurák sem sokat tudnak segíteni, ugyanis ők, bár jóval aranyosabbak, de nem viccesek. Kivéve azoknak, akik az ismétlődő altesti poénokért vannak oda.
Sajnos a cselekmény sem nagyon tudja ellensúlyozni a karakterek által keltett negatív hatást, ugyanis elég véletlenszerűre és logikátlanra sikeredett, mindössze pár ötletet halmoztak egymásra az alkotók. A klisés megoldásoknak és a fent említett hiányosságoknak köszönhetően a néző képtelen együtt élni a szereplőkkel, szorítani pedig pláne nem fog értük, hiszen nem érdemlik meg.
Animáció filmes kritikáknál általában mindig érdemes leírni, hogy hiába véli a szerző mélyen átlag alattinak a produktumot, a megfelelő korosztályba tartozó gyerekek minden bizonnyal nagyon fogják élvezni a filmet. Ez természetesen, hiszen nekik sokszor bőven elég, ha valami elég színes és gyakran mozog a vásznon. Nem véletlen, hogy az elmúlt év majd két tucat hazai animációs premierjét, még a műanyag Barbie-mozifilmet is (az értelmezhetetlen félresikerült Dinó-tesó kivételéve) nyugodt szívvel lehetett ajánlani a lurkóknak. És igen, a Norm, az északival is ez a helyzet.
Más kérdés, hogy ez a film szinte biztos, hogy nem 3-4 éves gyártási folyamat eredménye, annyira összecsapott és klisés. Sem az animáció nem emlékezetes, sem a szinkronhangok nem tesznek hozzá sokat, az ezer másik filmből lenyúlt elemeket és abszolút ihletetlen módon alkalmazott elemekről nem is beszélve. Azzal pedig nincs baj, hogy kissé környezettudatos, de kisgyerek legyen a talpán, aki a megfelelő, 6-8 éves korosztályba tartozva ki tudja hámozni a készítők által sulykolt üzenetet a filmből. Így pedig semmi értelme az egésznek...
|
Norm, az északi (Norm of The North)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 86 perc, 2016 6 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Trevor Wall forgatókönyvíró: Jack Donaldson és Derek Elliott zene: Stephen McKeon producer: Nicolas Atlan szereplők: Rob Schneider (Norm) Heather Graham (Vera) Bill Nighy (Socrates) Ken Jeong (Mr. Greene) Colm Meaney (nagypapa) Loretta Devine (Tamecia) |
